Tudom, sokan felkapják a fejüket a címet olvasva, pedig ha végigtekintünk az Orbán-rendszer piacidegen gazdaságpolitikai intézkedésein, akkor bizony ennek is be kell következnie.
LÉPÉSEK A KISZÁMÍTHATÓ PIACI INTÉZMÉNYEK MEGSZÜNTETÉSÉÉRT. Ezek persze látszólag az egyensúly helyreállítására, az áremelkedés ütemének lelassítására irányultak, csakhogy a valóság az, hogy az Orbán-rendszer intézményesen támogatott rablóbandáinak a térfoglalását, járadékvadászatát segítették elő.
Csak az ismétlés kedvéért: látszólag a személyijövedelemadó-rendszerben bevezetett egykulcsos adó által a költségvetésben ütött lék befoltozására találták ki a büntető jellegű, ágazati különadókat (a bankadót, a kiskereskedelmi, a telekommunikációs és a gyógyszeripari cégek adóját, az energiaellátók adóját, a légiforgalmi különadót). Ezek együttes összege (2640 milliárd forint) ma már kétszeresen meghaladja a minden céget egyaránt terhelő, ágazatsemleges profitadót (1153 milliárd forint). A különadókkal a haverok számára megszerezni kívánt vállalatok tulajdonosainak kiüldözésén túl a „dolgozó tömegek” számára láttatni akarják a hasznos és haszontalan, illetve a termelő és az élősködő vállalatok közötti különbségeket. Ez a piaci rendszertől élesen különböző kommunista demagógia kedvelt dualitása volt.
Visszatértek a „pénzügyi szabályozók”, amelyeket a szocializmus piacot mímelni akaró indirekt mechanizmusának alapkategóriájaként a hatalomnak kedves, illetve a hatalom által elsorvasztásra ítélt ágazatok közötti jövedelemátcsoportosításra használtak, hátat fordítva a versenyben elért hatékonyságot szolgáló semleges és egységes adóztatásnak.
A boldogult szocializmusra emlékeztetnek a mesterséges megfontolásokat tükröző, az árakat a kereslet-kínálati összefüggéseket meghamísító, szabályozó jellegű beavatkozások. Kezdetben voltak az ársapkák, azután a kereskedők „extraprofitját” megcsapolni kívánó árrésmaximalizálások, először csak az élelmiszerek, azután akár már a WC papírok tekintetében is. Csodálkozom is, hogy a kultúra „Bástya elvtársát” senki nem akarja lelőni, így a könyv, az újság, a színházjegyek kimaradtak a jóból. Pedig a „dolgozó tömegek jóléte” ezek „extraprofitjának” megcsapolását is megkívánná, hiszen csak Orbán Viktor összes műveit érdemes „ócsítani”, míg a polgári álkultúra termékei megérettek a tűzben történő elhamvasztás előtti extraadóztatásra.
A JEGYRENDSZER A SZŰKÖS KÍNÁLAT MEGZABOLÁZÁSÁNAK ESZKÖZE. Ez akkor kerülhet elő, amikor a politikai hatalom nem bízik abban, hogy a szűkösség miatti drágulás végül növekvő kínálathoz és ezzel új, mérsékelt egyensúlyi árhoz vezet. Egyszerűbben, amikor az akarnok nagy ember saját tenyeréből akarja etetni a népet, részben azokkal az árukkal és szolgáltatásokkal, amelyek hiánycikké váltak, részben azokkal az ócska szövegekekel, hogy csak neki köszönhető, hogy a jegyrendszer miatt mindenki, és nem csak a kivételezettek jutnak ezekhez hozzá.
Persze a „malaszttal teljes” szövegeknek csak az lesz a célja, hogy elrejtsék a kíváncsiak elől, Orbán és vazallusai monopolizálták saját kezükben a hozzáférést a szűkösnek kikiáltott javakhoz, hogy szerény, de nem sértő járadékjövedelmekhez juthassanak hozzá.
Senki sem lepődne meg, ha az évek óta betöltetlen háziorvosi körzetekbe néhanapján ellátogató orvosokhoz való bejutásra osztanának hetente igénybevehető "orvoslátogatási jegyet". Az sem okozna meglepetést, ha az egyre gyakrabban kieső vonatjáratok miatt csak az igazán szükséges utazások esetében állítanának ki "az engedélyezett olcsó vonatigénybevételre jogosító jegyeket", míg mindenki más csak meghatározott időközönként utazhatna, használhatná el vonatra jogosító jegy kiutalását.
Az egyre dráguló élelmiszerkínálatra is fel kell készülni, hiszen, ha valóban beüt a madárinfluenza, és eltűnik a boltokból a csirkehús, vagy a száj- és körömfájás utóhatásaként nemcsak megdrágulnak, de el is tűnnek a szép veres húsok, akkor is jól jön "a nép körében heti igényeket szolgáló húsjegy". Ám sokkal közelebb állunk majd az adagolás bevezetéséhez, amikor az uniós közös irányelvek megvalósításaként kiszorul az orosz gáz a magyar fogyasztásból: ekkor nyilván be kell szorítani a szűkös készletek elosztásába az iparágakat is, így az igazán energiafalók (pl. cementgyártók, téglagyárak) versenyeznek az akkumulátorgyárakkal, hogy „nemes versenyben” szívják el a fűtőanyagot a lakosság elől.
A HATALOM ÁLTAL VEZÉRELT ELOSZTÁS LÉP A SZABAD HOZZÁFÉRÉS HELYÉRE. Ha a hatósági beavatkozás újabb hullámaival, az árrésplafon bevezetésével a kormány eredményesen szorítja le a kiskereskedelmi üzletek önfenntartó képességét, akkor a kisebb üzletek áruválasztéka szűkül, és a háztartások kereslete eltolódik a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok felé. Elvégre azok képesek az áruválaszték egyes csoportjai esetében elszenvedett esteleges veszteségeiket a más árucsoportokon megkeresett haszonnal ellensúlyozni. A kisboltok esetében azonban ez nem kivitelezhető, ezért ők limitálják a szóban forgó áruk polcon tartott mennyiségét.
Annak érdekében, hogy a szűkülő kínálattal szembeni kereslet minden egyes elemét kielégíthessék, az adott "boltokra szóló, vásárlást engedélyező jegy" forgalomba hozatala válhat észszerűvé. Ugyanezt használhatják a nagyobb áruházak, amelyek már korábban is mennyiségi megkötésekkel védekeztek az ársapkával érintett árufajták készleteinek gyors elolvadásával szemben.
A veszélyhelyzeti szabályozás varázsköpenye takarhatja le annak az intézkedésnek a bevezetését, hogy egy adott település polgármestere a hivatalosan, lakcímkártyával is bejelentett lakók számára időszakról-időszakra egy adott mennyiség megvásárlására jogosító kártyát adhat ki, ezzel előzve meg az esetleges áruvásárlási pánik kialakulását. Az amúgy is bolt, kocsma, iskola nélkül maradó, egészen kicsi településeken még működő üzletek számára ez jelentheti a kegyelemdöfést.
Nem véletlen, hogy a magunk mögött hagyott években felgyorsult a kisebb üzletek és cégek tömeges bezárása. A 2019-es 128 ezer bolt helyett 2024 végén már csak 100 ezer bolt működött,
különösen gyors volt a bezárásuk a kritikus megyékben, mint Nógrád, Baranya, Somogy. A boltbezárási hullám a kisebb méretű benzinkutak, trafikok megszűnésével kezdődött, de most az élelmiszer és vegyes műszaki kereskedelem után elvezethet a kis gyógyszertárakhoz is, ami azután a gyógyszerforgalom "jegyesítését" idézheti elő.
Nem állunk meg félúton, az értelem és a kiszámíthatóság pusztuljon - lesz majd a vezényszó a Nagy Márton által bejelentett és egy-két napig harsogott, érthetetlen intézkedések indoklásaként, amire a szép busafejű vezér pénteki szózatában ráhangolódik, majd az egyszerű nép káromkodva keresi a boltokban, amire még lenne fizetőképes kereslete. Ám lassan a fizetőképesség meg a kereslet is elapad, és elkezdik WC papír helyett perforálva osztani a vezér beszédeit.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.