A programsorozatot már a kezdete előtt feszültség övezte: Kathy Shand, a szervezőbizottság elnöke márciusban lemondott, mert – mint fogalmazott – a fesztivál tematikája „aránytalanul és kritikátlanul” emelte be a palesztin álláspontot, míg az izraeli perspektíva marginális maradt. Kathy Shand különösen sérelmezte, hogy olyan előadók is szerepelnek, akik – szerinte – nem határolódnak el elég világosan a Hamász terrorjától. Lemondása nyomán a viták országos kulturális és politikai közbeszédbe kerültek.
A fesztiválon egyébként valóban a palesztin és a zsidó diaszpóra kritikus hangjai domináltak. A palesztin jogvédő és író Raja Shehadeh, valamint a gázai költőnő Plestia Alaqad szereplése érzékenyítést, nem pedig propaganda-teret kívánt volna jelenteni, de sokak szerint a szervezők nem biztosítottak valódi egyensúlyt. Bár Peter Beinart amerikai zsidó publicista is jelen volt, aki az izraeli politika baloldali kritikusa, a hivatalos izraeli vagy mérsékeltebb hangok kifejezetten hiányoztak.
A J-Wire és más Izraelhez köthető sajtóorgánumok kilenc „Izrael-kritikus” megszólalót számoltak össze, miközben csupán két izraeli származású szerző került be a programba. Michael Gawenda újságíró szerint a fesztivál elvesztette a hitelességét, és az irodalom ürügyén politikai aktivizmusra váltott.
A szervezők visszautasították a vádakat. Robert Watkins, az új elnök és Ann Mossop művészeti igazgató hangsúlyozták: nem politikai, hanem művészeti döntéseket hoztak, és a kiválasztott művek színvonala volt az egyedüli szempont. Ugyanakkor ők is elismerték, hogy a közeg túlfűtöttsége és a téma kényessége miatt bármilyen válogatás könnyen ideológiai olvasatot nyer.
A konfliktus közben nem egyedülálló. Az elmúlt években más ausztrál fesztiválokon – így Melbourne-ben és Adelaide-ben – is előfordultak hasonló botrányok, ahol szervezők vagy résztvevők bojkottot hirdettek vagy épp távoztak, mert úgy érezték, hogy a kulturális térben nincs helyük a számukra elfogadható árnyalatoknak.
A Sydney Writers’ Festival és a hasonló kulturális intézmények egyre kevésbé tudják vagy akarják magukat függetleníteni a globális politikai folyamatoktól. Egy fesztivál esetében ma már ugyanannyira kérdés az előadók személye, a választott perspektíva és a szövegek társadalmi hatása, mint maguk a történetek.
