Azelőtt csak négy-öt barátom volt, mára azonban a Facebooknak köszönhetően baráti köröm jelentősen bővült. Jelen állás szerint 543 barátnővel és 296 baráttal állok napi kapcsolatban. Gyakorta informálnak családi ünnepeikről, üdüléseikről, tehetséges gyermekeikről, hercig unokáikról. Remekbe sikerült tortákról és ínycsiklandozó pecsenyékről kapok híradásokat felhőtlen boldogságot sugárzó fotók kíséretében. Barátaim jó része lájkkal jelzi, hogy a meghitt családi ünnepek és az elért sikerek dokumentálása bennük is önzetlen örömöt váltott ki. Esténként azzal a megnyugtató tudattal hajthatom álomra a fejemet, hogy valamennyien élményekben gazdag, kiegyensúlyozott életet élnek, és kicsattannak az egészségtől. Mindössze egy még a Zuckerberg-éra előttről származó – tehát offline – barátom vonta kétségbe az Fb-re feltett fotókra küldött reakciók őszinteségét. Cinizmussal és irigységgel vádoltam, mire meggyőzésemre fogadást javasolt: a következő két hónapban hetente tegyek fel magamról a közösségi oldalra olyan fotókat, melyeken irigyelt turisztikai célpontok előtt pózolok, lehetőleg napsütésben, esetleg híres emberek társaságában vagyok látható. A fogadás tárgya az volt, hogy mennyi idő alatt tűnnek el teljesen a lájkok és a jókívánságok. Amennyiben a lájkmentes állapot a hetedik fotónál vagy korábban áll be, vesztettem.
Mindenekelőtt elvégeztem egy Photoshop- tanfolyamot, és elsajátítottam a mesterséges intelligencia specifikus alkalmazását, hogy a kívánt hátteret és a hangulatfestő mellékfigurákat elő tudjam állítani. Az első kép hátterének a sydney-i operaházat választottam, napbarnítottan a tengerparton állok. Bónuszként egy a vízből éppen kiugró delfint is a kép szélére helyeztem. 342 lájkot, 121 tapsoló kezet és 43 olyan kommentárt kaptam, melyben a barátaim örömüket fejezik ki, és további jó utat kívánnak. Három nap múlva az ausztrál sivatagban állok, mögöttem a mágikus Uluru-hegy mélyvörös tömbje izzik a lenyugvó nap sugaraiban, kenguruk legelésznek a közelemben. A lájkok száma 187-re, a jópofa bejegyzések száma 28-ra csökkent. Vártam néhány napot. A harmadik képen a Tádzs Mahal oszlopsora alatt majmokat etetek, mellettem színes száriban indiai szépségek vonulnak. 37 lájk, nulla tapsoló kéz, 12 további jó utat, és 14 olyan megjegyzés, melyekből akár némi rosszindulat is kiolvasható.
Azt hiszem, a negyedik képnél egy kicsit túllőttem a célon: éppen egy okkersárga Lamborghinibe szállok be, a volánnál a fiam látható, mögöttem a Golden Gate sejlik a ködben. A szöveges részben megjegyzem, hogy fiam a Berkeley évfolyamelsője lett alkalmazott kibernetika szakon, a diplomaátadásra érkeztem. A feleségem nem tud részt venni a ceremónián, mivel lányunk New York-i galériájának a megnyitóján vesz részt. 8 lájk – vannak, akik gépiesen nyomkodják a gombokat –, 43 vélekedés a származásomat illetően, 25 a nemi identitásomat kérdőjelezte meg. Plusz 22 törlés.
A leszálló ágú tendencia visszafordítása reményében egy hét múlva nem túl sportszerűen Ópusztaszerről jelentkeztem. A Feszty-körkép előtt dacosan mellet domborítok, mögöttem a hét vezér vérszerződik. Barátaim azonban átláttak a szitán, és a kívánt hatás elmaradt: mindössze 8 lájk, néhány cinikus kommentár, meg egy félreértés: egy külföldi barátom az önkéntes véradás propagálásáért elismerését fejezte ki.
Ekkor minden mindegy alapon elengedtem a fantáziámat: a wimbledoni VIP-páholyban ülök Roger Federer és a miniruhás, keresztbe tett lábú Scarlett Johansson között. Jobb kezemben pezsgőspoharat tartok, a ballal éppen egy osztrigát közelítek a számhoz, miközben Scarlett buja pillantást lövell felém. Itt vesztettem el a fogadást, a kapott kommentárokat a nyomdafesték tűrőképességének korlátai miatt nem idézném. Néhány nappal később tértivevényes levél érkezett: az adóhivatal érdeklődött a vagyoni helyzetemben bekövetkezett esetleges változások iránt.
Ekkor hagytam abba. Másnap tömören és szikáran közzé tettem, hogy életem értelme, Fifi nyolc és fél éves korában tragikus hirtelenséggel az örök vadászmezőkre távozott. Mellékelve egy nyújtózkodó sziámi macska fényképe. 539 könnyeket hullató emotikon, 83 bátorító komment és 23 GIF, melyeken egy két lábon ágaskodó fehér kiskutya a mellső mancsával dobogó vörös szíveket dobál a levegőbe.
Mégiscsak jók az emberek.