Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy ha Brüsszel ukrán kérésre megtiltaná az orosz energia vásárlását, akkor „az áramszámla mindenkinek a duplájára, a fűtésszámla pedig a négyszeresére növekedne”, hiszen Magyarországnak minden évben 800 milliárd forinttal többet kellene fizetnie a máshonnan beszerzett energiáért.
Ezzel szemben a tény az, hogy az árakat nem Brüsszel, nem is a szabadpiac, hanem a magyar kormány határozza meg, ezért csak akkor nőne a magyar fogyasztók számlája, ha a kormány áthárítaná a fogyasztókra a nagyobb költségeket. A 2026-os költségvetésben szereplő 800 milliárd forintos rezsitámogatási tétel egyébként nyilván nem emelkedne 1600 milliárdra, mivel az általunk beszerzett orosz földgáz nem olcsóbb, mint a szabadpiaci, és az urali olaj ára is erősen közelít a Brent olajárhoz, tehát a 800 milliárdos többletköltség kamu. Csak az orbáni félelemkeltés az igazi.
Azt állította Nógrádi György „biztonságpolitikai szakértő” (az Ultrahang című műsorban), hogy gratulál Von der Leyen asszonynak, amiért „kiszorítottuk az oroszokat és most hatszoros áron vesszük vissza a nyersanyagot”.
Ezzel szemben a tény az, hogy semmilyen nyersanyagot nem veszünk vissza hatszoros áron. Az Ukrajna elleni orosz agresszió megkezdése előtt már fél évvel, 2021 augusztusában ugyanannyi volt a földgáz és a kőolaj ára, mint most. Az oroszok elleni uniós szankciókról pedig nem az Európai Bizottság elnöke döntött, hanem a 27 tagállam vezetője közösen. Orbán Viktorral együtt. Helyesen, úgyhogy gratulálunk neki is.
Azt állította Lánczi András filozófus (a Mandinernek adott interjújában), hogy „azoknak az elégedetlenkedőknek, akik most el akarják zavarni Orbán Viktort, azt mondanám: először is visszamenőleg fizessék ki a számlájukból a rezsicsökkentésből megtakarított részt. Ez nem demagógia, tessék összehasonlítani egy magyar közüzemi számlát mondjuk egy osztrák vagy német számlával”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha összehasonlítanánk, az derülne ki, hogy a német vagy az osztrák fogyasztó a jövedelméből arányaiban kevesebbet fizet közüzemi díjakra, mint a magyar. De ha egy filozófus úgy gondolja, hogy kellő anyagi juttatásért cserébe mindenki fogja be a száját, akkor a maga részéről visszamenőleg fizesse vissza a „tudományos” munkájáért eddig fölvett bérét. Vagy térjen vissza 1986-os önmagához, amikor azt írta, hogy „a marxista filozófia kicsiben (értsd iskola) és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”. Lánczinak ennyit adott.
Azt is állította Lánczi András (ugyanott), hogy Orbán Viktor „nemcsak nemzeti, hanem minimum európai méretekben meghatározó politikus, annál is több”.
Ezzel szemben a tény az, hogy aki európai vagy világméretekben meghatározó politikusnál is több, az már nem is ember, el sem tudom képzelni, hogy micsoda. De ha mégis megpróbálom elképzelni, akkor arra jutok, hogy meghatározó politikusként a demokráciát szétverő önkényt határozza meg, itthon és külföldön egyaránt. És együtt dübörög az elefántokkal. Csak véletlenül el ne tapossák.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
