Bödőcs Tibor zseniálisan zsonglőrködik a semmivel – kezdi drMáriás a jelenleg alkotói szabadságon lévő humoristáról készített festményének bemutatását.
– Nem Matolcsy milliárdjaival, amelyeken többek között valakiktől valamilyen céllal valamilyen festményeket vásároltak, amelyek most valahol valamilyen céllal talán valakiknek valamiért vannak – magyarázza a művész, majd le is írja, hogy akkor mivel is:
Hanem a saját zseniális gondolataival.
Amelyeket ezernyi csiszolás után ezernyi fellépésen ad elő.
Kőkemény munkával.
A legacélosabb fegyelemmel.
– Mely zseniális gyöngyszemek ingyenesen meghallgathatók akárhányszor a neten, segítve egy országot abban, hogy ha egy rettenetes társadalmi merdében is úszunk, pillanatokra azt higgyük: élünk. Sőt! Emberek vagyunk! S nevessünk! Kevesen tudják, hogy Bödőcs otthonában két patkányt tart. Ők az ő állandó vizsgabizottsága. Minden új poénját elsőként nekik mondja el. A patkányok, ha jónak tartják a poént, akkor megnyomják a detonációs kart, és úgy röhögnek, hogy majd szét durrannak a nevetéstől. Ha nem, akkor Tibornak bizony még dolgoznia kell. Nem ritkán ingyen – zárja alkotásáról szóló összefoglalóját drMáriás, majd ab következő fordulattal búcsúzik: Hajrá Bödőcs! Hajrá Tájbor!
