Szép kis ajándékot kaptak a szakdolgozók az Ápolók Nemzetközi Napjára: ezután miközben egy beteg életét mentik, valaki a hátuk mögül figyel, hogy vajon hűségesek-e a rendszerhez. Ez nem science fiction, hanem egy tervezett új magyar jogszabály, amely lehetővé tenné, hogy az orvosok után az ápolókat, a szakdolgozókat, sőt még a takarítószemélyzetet is titkosszolgálati eszközökkel, „megbízhatóság” szerint listázzák.
Az új törvénytervezet szerint „a megbízhatósági vizsgálat kiterjedne az egészségügyi ellátást nyújtó vagy ellátás nyújtásában közreműködő egészségügyi dolgozóra vagy egészségügyben dolgozóra is – függetlenül a foglalkoztatási jogviszonytól.” Bevezetik a „védett állomány” fogalmát, amit eddig a katonai egészségügy, a börtönkórházak dolgozóinak átvilágítására, korrupciós gócpontokon vagy bírók esetében használtak. Az, hogy egy ország teljes egészségügyi személyzetét „védett állománynak” minősítsék vagy titkosszolgálati módszerrel ellenőrizzék, jogállamban példátlan.
Orwell után a jogalkotó a politika világából is Kölcsönzött: 1949-1950-ben, egy a kommunista párt által irányított kampányban megfigyelték és eltávolítottak az ápolásrendi apácákat a betegágyak mellől, és kicserélték őket „megbízható” káderekre. „Kádereink ezen négy kórházban dolgozó apácák leváltásához is megvannak, államosítás esetén” - szólt Vikol János jelentése 1950. május 2-án, rajta Rákosi láttamozása. Most csak az a kérdés, hogy kire tudják a megbízhatatlannak bizonyuló ápolókat kicserélni?
Eddig csak néhány ország sajátja volt - mint Oroszország vagy Kína -, hogy ápolókat, orvosokat tartanak szemmel. Vajon jön a „besúgó ápoló” és „a klinikai lehallgató szoba” is, hogy minél nagyobb legyen a találati arány? Mert mit is jelent a törvényszöveg: titkos lehallgatást, beépített emberek felhasználásával? A személyes adatok és magánélet kutatását? Ezt egyébként „megelőző” céllal is elvégezhetik.
Közben felülírják és teljes erővel negligálják a Munka Törvénykönyve, az egészségügyi törvény, a polgári és büntetőjog, az adatvédelem, a szakmai etikai kódexek minden előírását, habár a kompetencia kérdéseit sem bírta 15 év alatt a kormány tisztázni. Bűnügyi vizsgálatot fognak olyan felelősségi körben elrendelni, amelyhez még most sincs hozzárendelve meghatározott jogszabály? Érdekes gondolat.
Nem ismerik el a kórházak ápolási igazgatóinak felhatalmazását, hogy tudják, milyen képességű, végzettségű munkavállalókat nyilvánítanak megbízhatónak. Sem az orvosokét, akik az egészségügyi törvény szerint az ápolóknak, szakdolgozóknak adnak orvosi utasítást. Mi történt? Láthatóan már nem elég a jelenlegi jogi szabályozás a megbízhatóság megítélésére, csak mert a rendőrminiszter megbízottja mindezt jobban tudja.
De azt is látjuk, hogy a jogalkotó szemérmetlenül ellopta az ápolói hivatás egyik legfontosabb elvét, a megbízhatóság fogalomrendszerét. A nemzetközi szakirodalom szerint az ápolók megbízhatóságát elsősorban a szakmai testületek ítélik meg, és leginkább akkor fejlődik, ha a hivatás belső normái szabályozzák. 2017-ben az Amerikai Ápolók Szövetsége ezt így fogalmazta meg: „a rendszerhibák azonosítása érdekében a büntető megközelítés helyett a kiváltó ok elemzésére kell törekednünk. A belső védelmi intézkedések alkalmazása lehetővé teszi számunkra, hogy a megfelelő beavatkozást a megfelelő betegen, a megfelelő időben, minden alkalommal elvégezzük.”
Ez az ellenőrzés nem egy rendőrállam kinyújtott keze, hanem egy bizalomteli szakmai kultúra része. Elfogadhatatlan, hogy egy törvény azt sugallja: Magyarországon minden egészségügyben dolgozó megbízhatatlan. A törvényi környezetben használt „megbízhatóság” - a szakmai kódexek terminológiájával szemben - értelmezhetetlen gumifogalom. A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervnek sem képessége, sem tudása, sem kompetenciája, sem szakmai intelligenciája nincs ennek vizsgálatára. Náluk vajon ki lesz a „megbízható"? Aki hallgat? Aki nem tiltakozik, amikor elfogynak a gumikesztyűk, a kollégák és az erő? És megbízhatatlan az, aki túl hangosan beszél az igazságról?
Milyen módszerrel gondolnak vizsgálódni? Loholnak az ápoló után, aki már két órája nem tudja letenni a műszakot, mert annyi betege van? Odaállnak, amikor a hányó kisgyereket próbálja megvigasztalni és árgus szemekkel nézik, hogyan eteti meg a demens asszonyt? Jogorvoslatról nem szól a törvény, nem tudni, az ápoló hol élhet panasszal. És ha a dolgozók a lábukkal fognak szavazni?
Az egészségügyi dolgozók nem ellenségek, hanem az emberek szövetségesei az életük sokszor nehezen elviselhető helyzeteiben. De minden egyes megfigyeléssel a betegek maguk is a hatóságok látókörébe kerülnek. Így aztán az orvosi titok is új értelmet kap, meg a betegek bizalma is. Mondjuk amikor a rendőrminiszter kinyújtott füle a védőnőt titkosan megfigyelve éppen egy tinédzser első, fogamzásgátlással kapcsolatos kérdését hallgatja végig. Mit lehet erre mondani?
A hatósági ellenőrzés veszélye, hogy lehetőséget ad szubjektív, politikai alapú értékelésre, alkalmas a manipulációra. Félelmet kelt a dolgozókban, kikerüli a szakmai közösség kontrollját. Gyengíti a szakmai autonómiát, rombolja a szervezet erkölcsi kultúráját.
Amikor egy kormány állami erőforrásokat pazarol arra, hogy titkos módszerekkel kutakodjék, „megbízhatóak"-e betegágyak mellett dolgozók, az egy végtelenül nevetséges és erőtlen hatalom erkölcsi csődjének a jele.
Az egészségügyben dolgozó szakemberek erkölcsi magatartása, az ápolás nem egy bürokratikus rendszer hatáskörébe tartozik. Ahol a hatalom a fehér köpenyt gyanús jelvényként bélyegzi meg, ott a bizalom is haldoklik. Maga is ott fekszik a betegágyakon.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.