Izomzatom stabilizálódott a napi néha 10 tonna megmozgatásától, barna vagyok a naptól és egyre több magánmunkám lett. Heti négy napot dolgozom a cseh cégnek, a hivatalos meló utáni napszakokban pedig fusizom.
Reggel arra gondoltam, hogy mikor jön el a pont, amikor elfogynak a történeteim. Hogy az lesz csak az alkotói válság, ha lópikula sem fog velem történni.
De a sors a legjobb rendező.
Omanék szóltak, hogy van az a ház, ahol le kellene rombolnom egy régi vásott kerti lakot, ki kell takarítanom egy kertet és szintén le kellene rombolni egy üvegházat. A munkaköri leírásban még az is benne volt, hogy Oman később jön és majd neki még a lakásban is kell segítenem a pakolászásban. Óránként 15 font, végül is mindent tudtam, pattantam a teherkocsimba és irány a mellettünk lévő kisváros. A ház, amelyik pont olyan mint a másik egymillió sorház vagy kertvárosi társasház, egy nevesincsen utca közepén állt. Kiszállok, gyors szemrevételezés. A ház egy albérlet, a család sokadik ingatlana. Vicces, hogy amíg a skótok elbulizzák a pénzt, meg utazgatnak, a muzulmán családok évtizedek alatt minden nap dolgoznak és olyan vagyonokat halmoznak fel, hogy akárki megnézheti. Ennek a családnak is már vagy a 15. házát takarítom.
A kertbe gyorsan bepillantok, elég érdekes konstelláció, van vagy 200 cserép, mind sablon, nagy méretű, fekete, tele fekete földdel, mindenhol púposkodnak, kerítés mellett, meg a hátsó traktusban is. Az üvegházért kár, nem nagy, de szerintem jó állapotban van, mindegy mennie kell. Az is tele van, de az földlabdákkal, csinos halmot alkotnak, vagy derékig ér.
Nézegetem a kertet. Érdekes, olyan frissnek látszanak a tövek, amelyeket a cserépben hagytak... Nyilvánvalóan az a virág tenyészett itt, amit halottak napjára szokott a nagymamám venni, nem jut eszembe a neve, erősen töröm a fejem, szóval az a virág, otthon is mennyi magánháznál voltunk, mikor megvettük a sírokra. Mindig cserépben voltak, be lehetett a kamrába estére, vagy a fóliába és akkor nem volt anyagi kár. De várjunk csak... Most tavasz van, és még egy aprócska részlet, itt nincsen halottak napja, nem termelik ezt a virágot és egyáltalán, a sztori amit összeeszkábáltam, csak a fejemben létezik. És ekkor veszem észre a kis levelet! Ez hülyeség, senki nem fog virágot termelni ilyen mennyiségben...
A kis levél 15 méterre fekszik az egyik cserép földjén, olyan parányi, de semmivel össze nem keverhető. A Cypress Hill borítójának alapköve, Snoop Doggy Dog védjegye, CBD boltok kirakatában ordít, sapkákon, pólókon, amsterdami speciális kávézók dekorációja, kormányunk vörös posztója, bécsi magboltokban árutájékoztató, milliók által fogyasztott, egyre több országban már legalizált növény, amelynek itt is komoly kultusza van. Hallottam, egy szerencsétlen embert most vertek agyon a rendőrök Szegeden miatta... Csuklok egy nagyot és leteszem a szerszámaimat.
A szénanátha miatt a szaglásom rettenetes, szóval eddig semmit nem éreztem, ami gyanút kelthetett volna bennem, de az itt eltöltött egy óra alatt csak beszivárgott ez-az az arcüregembe. Szimatolok és leesik a tantusz. Skócia egyik legnagyobb marihuána ültetvényén dolgozom, 15 fontért, takarítok.
Hitetlenkedve nézek szét, megdörzsölöm az egyik 5 centis szárat, ami a földből áll ki, nincs kétség, itt füvet termel valaki. Szétnézek, az egyik ablakból, mintha valaki nézett volna a szomszédságból, rebben a függöny. Ahogy odakapom a tekintetem, eltűnik az arc, figyelnek. Lerakom a feszítővasat a kezemből, de jó lenne ha most lenne cigim, basszus, leszoktam, tudom, de most rá kellene gyújtani. Akkor meg is van a válasz arra, hogy honnan van pénze ennek a bájos családnak. Füvet termelnek és úgy tűnik, mással végeztetik el a piszkos munkát, aki eme esetben én vagyok. Én, a balfék, aki nulla összegért kockáztat. Jön a konténer holnap, oda majd bedobáljuk a cuccokat, meg eltüntetjük a bizonyítékokat.
Édes jó istenem, mibe keveredtem? Felhívom a feleségem, aki röhögőgörcsöt kap, azt mondja, én beteg vagyok, mert hetente több extrán hülye szituációba keveredem, le is teszi, mert nem bír beszélni a kacagástól.
Jómagam egyáltalán nem vagyok vidám, hiszen ha arra gondolok, hogy megjelenik egy járőr és elvisznek 10 évre, hát nem lettem ettől optimista... Itt van ugye 200 cserép, mindegyikben volt egy növény, cserepenként mondjuk 1 kiló fű, az 200 kiló. Meg az üvegház is tele van, abban is 200, de azok öregebb földlabdák. Tehát bizonyos időközönként szüretelnek, most lett tele a kecó, és ezért vagyok én itt. Szóval ha minden tövön volt 200 kiló és egy gramm fű 10 fontba kerül az utcán, akkor ide számológép kellene, hogy kiszámoljam, mekkora bajban is vagyok. Benyitok a házba, pár giccses fotó a falakon, egy szagosító gép árasztja a mesterséges szintetikus virágillatot. Balra fordulok, megdermedek. A lakás teljesen szét van verve. Vastag fólia a falakon, földön, a plafonok kiütve, csövek futnak ki a szűrőkből, lámparendszerek maradványai, itt bizony sietve pakolt valaki. Külön kapcsolószekrény, vezetékek mindenhol. A szobákban talán 120 cserép, ugyanúgy levágva a növény a szárról. Ez kérem egy rohadt nagy, illegális marihuánakert!
Leülök a kertben. Szegeden járok, a Jate klubban ülök, elég piás vagyok, óbégatok a többiekkel, megy a csocsó, valaki odaad egy telefonszámot, ismerem a csávót, valami haverunk barátja, Kék a beceneve. Nem igazán értem, mit akar, akkora a zaj, meg bömböl a zene, Dj Alma a világ legunalmasabb lemezlovasa pakolja a számokat, nem viccelek, évek óta ugyanolyan sorrendben. Annyit felfogok, hogy holnap találkozzunk már, meg hozzam el a barátomat is, Palikát. Másnap felhívom, trolira ülök, Makkosháza panelerdő, bemegyek a lakásban, ott ül Kék a spanjaival, egy videoklip az egész, Palikával játszuk a keményet, de igazából olyan lehetek mint Spud a Trainspotingból, mikor el akarnak adni elég sok drogot a hülye barátaival - egy csődtömeg. A lakásban meglepő dolgok fogadnak. Az egyik szobát megmutatják, zümmögő gépek tartanak életben 25 növényt. Cserepek, benne fekete föld, lámpák a falakon, egy gázpalack adagolja a szén-dioxidot időkapcsolóval. Az egész szoba ki van tapétázva alufóliával, szűrőrendszerek, amik miatt alig érezni bármilyen szagot. Dermedten nézünk össze a barátommal. Egy hang üvölti a fülembe, hogy azonnal menjek el innen, mert ez nagyon veszélyes, de én maradok, ülök a kanapén és hallgatok.
Szóval az lenne az ajánlat, hogy leköltözünk egy tanyára, 6 hónapra, 2 nagy fóliasátor felügyelete okán. Munkánk a locsolás és az ajtó nyitogatása lenne, ha nagy a meleg akkor meg ne üsse a guta a növényeket. A kockázat nagy, de ha megvagyunk, kapunk fejenként másfél milliót. Ez 25 éve hatalmas összeg volt. A kérdésre, hogy mi hogyan kerültünk a képbe, összenevetnek. Fiatalok vagyunk, jó arcúak, nem vagyunk függők és nincs papír rólunk a rendőrségen. Hebegve mondom, hogy erről én nem tudok itt dönteni, vidáman mondják, hogy semmi baj, egy hetem van válaszolni.
Ülök Egerben a konyhában, édesanyám néz szótlanul.
- Mondd fiam... mid nincs meg az életben, amire vágysz?
- De anya... másfél millió... hetente 3000 forintból élek...
- De fiam... mire kell a pénz? Mit látsz, amikor kimondod ezt az összeget? Mennyit ér a szabadságod?
Hebegek, magam sem tudom, mit kell csinálni ilyen helyzetben. Nézem a földet.
Másnap felhívom Kéket, lemondom, mondja, nem haragszik, jó gyerek vagyok, lehet nem is való ez nekem. Kedvesen köszön el, letesszük.
15 év múlva osztálykirándulást vezetek Szegeden. Kék jön szembe az utcán. kezet fogunk, panelbeszélgetés, elmondja mindenki pár mondatban, kivel mi van. Megkérdem, mi lett azokkal, akik végül elvállalták a melót. Ja, igen, mondja, elkapták őket, sajnos ez a kockázat, de benne van a pakliban.
Becsukom az ajtót, kilépek a kertbe, valamit ki kellene találnom, mert ezt nem lehet félreérteni. Kocsi áll meg a ház előtt, Oman érkezik, integet vidáman. Intek én is, közbe eszembe jut, hogy ezek mennyire kedves emberek, eddig nem így ismertem meg őket.
Mert ez nem az a szint, hogy 2 növény a kertbe a haverokkal, hanem ez a maffia és ha én beleszarok a glasgowi maffia üzletébe... Jézusom, a világ 10 legveszélyesebb bűnszervezeteinek egyike. Óvatosan kell eljárnom.
Kezet fogunk.
- Oman... lehetne egy kérdésem?
- Igen, természetesen!
- Szóval, itt dolgozgatok, és ugye holnap jön a konténer...
- Igen!
- Szóval, ha mi most ezeket a cserepeket beledobáljuk, meg a többi szemetet, abból lehet gond...
- Gond?
- Szóval, akartam is beszélni erről az egészről, ha ezt mi berakjuk a konténerbe és kivitetjük a szeméttelepre, akkor valaki hívni fogja a zsarukat, olyan szag van itt... ugye...
- Nem értem az okfejtést...
- Oman, te vágod hogy ez itt mi?
- Persze, ez egy hatalmas marihuána kert.
- Izé... szóval akkor te tudod, hogy ez mi?!
- Igen, ez egy hatalmas kert, most takarítunk!
- De ugye ez illegális, szóval kicsit kényelmetlen ez nekem, de meg kell kérdeznem, nem lesz ebből gond? A börtönbe fogunk megrohadni, érted miről beszélünk?
- Igen, már volt itt a rendőrség, sajnos, pár napja...
- Micsoda? Már voltak itt? És csak így mondod? de...akkor most mi lesz?
Oman érdeklődve néz, hirtelen kerekedik el a szeme.
- Te azt hiszed, ez a mienk?
- Igen, ezért mondtam, mert kedvellek, hogy ne így vigyük ki a cuccot a szeméttelepre, mert bajod lesz és azt is akartam mondani, hogy én most mennék is haza, csak szólni akartam, hogy... nem is tudom, mit akartam mondani... Oman... Szóval ez nagyon veszélyes... és óránként 15 fontért, de igazából semennyiért nem akarok itt lenni, családom van! Érted???
- De hát ez nem a mi kertünk, ó teremtő istenem, mit gondolsz te rólunk, édes jó istenem, Allah áldjon meg, hogy én ezzel foglalkozzam, ments meg a kísértéstől, űzd el a gonoszt tőlem, Allah!
- De...mire kéne gondolnom ember? Voltam a lakásban is, itt egy szüret több millió fontot hoz! Mi van itt?
- Valér, ez nem a mi kertünk. A szomszédok hívtak többször, mert gond volt az áramellátással. Az albérlő, akit egyszer láttam, felépítette ezt a kertet és évek óta itt élt. Én soha nem jöttem ide, fizette a lakbért, minek jöttem volna? Aztán mikor már egy héten többször áramszünet volt, hívtam, hogy mi a baj, szabadkozott és mondta, nem kell jönnöm, megoldja a dolgokat. Ám amikor újra áramszünet lett, eljöttem és ezt találtam, mennyei Allah... mibe keveredtünk?! Az albérlő behívott, mert nem tehetett mást és megmutatott mindent, havi 4000 fontot ajánlott, ha nem szólok senkinek, de én mondtam neki, ez így nem maradhat. Nagyon megijedtem, mert ha a maffiának dolgozik, bajom lehet. Hazamentem, hívtam a rendőrséget, és azok hajnalban rajtaütöttek az emberen. Leszedték a lámpákat, meg kivágták az ültetvényt, ami maradt, azt ők hagyták így, ezért most takarítunk! Allahom, ha arra gondolok, hogy azt hitted én piszkos pénzhez nyúlok, nagyon bántó!
- De meg kell értened, hogy megijedtem.
- Milyen érdekesek az emberek. Ez az élet Valér, nem valós. Az igazi élet, csak ezen árnyékvilág után következik a paradicsomban a jó embereknek. Ez az élet rongy és milyen sokan nem veszik észre, hogy az idő kifolyik a kezükből. Nem látják, mennyi hasznosat lehetne tenni, ehelyett ilyen butasággal akarnak pénzt... Pénzt, s mire mennek vele?
Eltékozolják az időt, ez az ember is éveket töltött ezen ház foglyaként...s most is fogoly, elment az élete, mert megigézte a vagyon, ami semmit nem számít, csak pénz, papír és végeredményben, semmire nem jó. A jó ember a közösségért dolgozik, nem hajszolja a pénzt és istennek tetsző életet él, mennyei Allah, bízom benned, Allah, tartsd távol tőlem a gonoszt.
Pakolászunk a lakásban. Levisszük a kanapét, semmit nem akar megtartani az albérlő tárgyaiból. A falon lévő képeket elrakom a kocsimba, majd használom a kereteket saját melóimhoz. Szétverem a kis faházat, az üvegházat flexszel vágom fel, a fém vázat, az üvegpaneleket a fal mellé teszem. A kert már üres , a földet halmokba rakom, a cserepeket elviszem, egy közösségi kertnek szánom, paradicsomnak.
Tegnap egy arab család kertjében permetezek. Hallgatom a csivitelő madarakat, nézem a felhő nélküli kék eget, veszek egy nagy levegőt.
Eszembe jut a Bencés rend. Imádkozzál és dolgozzál, szól a parancsuk.
De jó szabadnak lenni és de jó az égre nézni.
Sajnálom a kertész fickót, bár soha nem találkoztunk.
Valakinek mondtam, hogy szánom az embert, mondta, hogy magának kereste a bajt. Én csak azt a magas, kajla, teljesen naiv srácot látom a kanapén, ahogy egy eldöntendő kérdésre keresi a választ... Mi lehetett volna belőlem, velem, ha nem helyesen válaszolok?
Belegondolni is ijesztő!
