Izomzatom stabilizálódott a napi néha 10 tonna megmozgatásától, barna vagyok a naptól és egyre több magánmunkám lett. Heti négy napot dolgozom a cseh cégnek, a hivatalos meló utáni napszakokban pedig fusizom.
Reggel arra gondoltam, hogy mikor jön el a pont, amikor elfogynak a történeteim. Hogy az lesz csak az alkotói válság, ha lópikula sem fog velem történni.
De a sors a legjobb rendező.
Omanék szóltak, hogy van az a ház, ahol le kellene rombolnom egy régi vásott kerti lakot, ki kell takarítanom egy kertet és szintén le kellene rombolni egy üvegházat. A munkaköri leírásban még az is benne volt, hogy Oman később jön és majd neki még a lakásban is kell segítenem a pakolászásban. Óránként 15 font, végül is mindent tudtam, pattantam a teherkocsimba és irány a mellettünk lévő kisváros. A ház, amelyik pont olyan mint a másik egymillió sorház vagy kertvárosi társasház, egy nevesincsen utca közepén állt. Kiszállok, gyors szemrevételezés. A ház egy albérlet, a család sokadik ingatlana. Vicces, hogy amíg a skótok elbulizzák a pénzt, meg utazgatnak, a muzulmán családok évtizedek alatt minden nap dolgoznak és olyan vagyonokat halmoznak fel, hogy akárki megnézheti. Ennek a családnak is már vagy a 15. házát takarítom.
A kertbe gyorsan bepillantok, elég érdekes konstelláció, van vagy 200 cserép, mind sablon, nagy méretű, fekete, tele fekete földdel, mindenhol púposkodnak, kerítés mellett, meg a hátsó traktusban is. Az üvegházért kár, nem nagy, de szerintem jó állapotban van, mindegy mennie kell. Az is tele van, de az földlabdákkal, csinos halmot alkotnak, vagy derékig ér.
Nézegetem a kertet. Érdekes, olyan frissnek látszanak a tövek, amelyeket a cserépben hagytak... Nyilvánvalóan az a virág tenyészett itt, amit halottak napjára szokott a nagymamám venni, nem jut eszembe a neve, erősen töröm a fejem, szóval az a virág, otthon is mennyi magánháznál voltunk, mikor megvettük a sírokra. Mindig cserépben voltak, be lehetett a kamrába estére, vagy a fóliába és akkor nem volt anyagi kár. De várjunk csak... Most tavasz van, és még egy aprócska részlet, itt nincsen halottak napja, nem termelik ezt a virágot és egyáltalán, a sztori amit összeeszkábáltam, csak a fejemben létezik. És ekkor veszem észre a kis levelet! Ez hülyeség, senki nem fog virágot termelni ilyen mennyiségben...
A kis levél 15 méterre fekszik az egyik cserép földjén, olyan parányi, de semmivel össze nem keverhető. A Cypress Hill borítójának alapköve, Snoop Doggy Dog védjegye, CBD boltok kirakatában ordít, sapkákon, pólókon, amsterdami speciális kávézók dekorációja, kormányunk vörös posztója, bécsi magboltokban árutájékoztató, milliók által fogyasztott, egyre több országban már legalizált növény, amelynek itt is komoly kultusza van. Hallottam, egy szerencsétlen embert most vertek agyon a rendőrök Szegeden miatta... Csuklok egy nagyot és leteszem a szerszámaimat.
