állatvilág;cinkecsalád;

Cinkeiskola

Télen kitettünk az erkélyre egy kis madáretetőt. Amolyan pagoda, lóg a levegőben, a cinkék ráreppenek, forognak körbe-körbe a levegőben, miközben elfogyasztják a kis eleséget. Tavasszal nem szedtem le, mert még voltak benne magok. Nem is gondoltam volna, hogy a téli tollas vendégeink ismét felkeresik. Esős napok voltak, megjelent egy cinke. Rárepült a kis pagodára, és őrült módon elkezdte kiverni belőle a magokat. A szobából figyeltem a jelenetet és nem értettem.

Mikor  elrepült, kimentem az erkélyre, leguggoltam,  eljátszottam, hogy mozdulatlan szobor vagyok, aki csak szemmel figyeli az eseményeket. Jött is a madárka élénk csipogások közepette. Rászállt az etetőre és ismét teljes erőbedobással verte ki a magokat az erkély kövezetére. Engem nem vett észre. Rövid idő múlva kis csipogó jószágok jelentek meg: a cinke mama elhozta a fiókáit.