Négy tárgyalási nap után elutasította még áprilisban az Alkotmánybíróság annak a 15 éves diáknak a panaszát, aki szerint az iskolai mobiltelefon-tilalom sérti a tanulók személyi biztonsághoz való jogát Juhász Imre, Horváth Attila, Patyi András és Lomniczi Zoltán alkotmánybíróként ugyanakkor sérelmezte, hogy az iskolai telefonhasználat korlátozása ügyében a fiatalkorú a beadványát nem saját maga írta.
Szögezzük le: fiatalkorúnak is sérülhetnek a jogai, joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni, akár ő írja meg a beadványát, akár valaki más. Ha valakinek, pl. az életkorából adódóan a jogi cselekvőképessége korlátozott, attól még képes lehet arra, hogy saját, önálló gondolatai legyenek a jogainak korlátozásáról.
Emlékeztetném a bírókat, hogy amikor valaki ügyvéddel jár el, akkor is többnyire a jogi képviselő fogalmazza meg a beadványt. De attól az még a fél beadványa. Vagy említhetném magát az Alkotmánybíróságot, ahol több határozat indoklása jelentős részben a minisztérium érvelését tartalmazza.
A különvélemény szerzői azt írják, hogy erkölcsileg és jogilag is elítélhető az a gyakorlat, amikor felnőtt emberek gyerekeket használnak fel. Pedig a kormány is pontosan ezt teszi: a gyermekvédelemre hivatkozva még a köztársasági elnök jog- és hatáskörét is korlátozzák, sőt gyermekekkel kampányolnak: eminens példa erre a telefontilalmat bevezető kormányrendelet is.
Ami pedig a többségi véleményt illeti, az komolytalan. Az Alkotmánybíróságnak az (lett volna) a kötelezettsége, hogy magát a kormányrendeletet vizsgálja alkotmányjogi szempontból, márpedig annak semmi köze az indítványozó életkorához. Vannak az érvelések között praktikus, kényelmi, célszerűségi szempontok, de alkotmányjogi indoklás egy betű sem. Nekik az alkotmányos alapelvekhez kellett volna viszonyítaniuk a kormányrendeletet, nem pedig önmagában értelmezni. Az a rendes bíróság feladata ugyanis, és ők maguk is többször hivatkoztak már arra, hogy nem feladatuk átvenni a rendes bíróság szerepét.
Az Alkotmánybíróság azonban mégis rendszeresen ezt teszi. A 20/2024. (XI. 28.) AB határozatban, a szuverenitásvédelmi törvény kapcsán az AB lényegében csak formai és elvi szempontokat fogalmazott meg, a vitatott jogkérdés érdemén átlépett. Az elvi és a történelmi szempontok, illetve áttekintések pedig a konkrét jogsérelmet nem legalizálják és nem is legitimizálják. Az Alkotmánybíróságnak nem magát a Szuverenitásvédelmi Hivatalt és annak eljárását kellett volna vizsgálnia, mert ez nem tartozik a hatáskörükbe - ez a rendes bíróság dolga -, hanem a hivatal létrejöttét és működését biztosító törvényt kellett volna górcső alá venniük, jogalkotási és anyagi jogi szempontból.
Visszatérve a mobiltelefon tilalom ügyére, az Alkotmánybíróság lényegében azt utasította el, ami egyrészt nem is volt az indítvány tárgya, másrészt nem is tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Amivel meg foglalkoznia kellett volna, azzal nem foglalkozott.
A kormányrendelet attól még nem lesz alkotmányos, hogy az alkotmányjogi panaszt hivatalosan egy még nem nagykorú személy nyújtotta be.
Patyi András az actio popularis kapcsán azt írja: az alaptörvény hatálybalépését megelőzően még bárki, konkrét jogi érdekeltség és bármiféle időkorlát nélkül kezdeményezhette az Alkotmánybíróság absztrakt utólagos normakontroll eljárását. Ez a lehetőség azonban az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnt.
Pedig szerencsés lenne, ha tisztában lenne azzal: az alkotmányosságot semmivel sem lehet felülírni. Ha valami alkotmányellenes, akkor az akkor is alkotmányellenes, ha az indítványozónak semmilyen személyes érintettsége nincs. Ennek hiánya nem teszi alkotmányossá azt, ami alkotmányellenes. És ha a személyes érintettség hiánya miatt valamely alkotmányellenes állapot alkotmányellenességét nem állapítják meg, akkor ezáltal azt az alkotmányellenes állapotot legalizálják és legitimizálják.
Eközben az alkotmányosság védelme lenne a kötelezettségük. E körben pedig az alkotmányossági szempontok minden mást felülírnak.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
