Vad ugatás fogad minket a Kárpáti család kapujában, a két kutya komolyan veszi a házőrző szerepet. Pár perc ismerkedés után azonban megtörik a jég, és amilyen vehemensen próbáltak minket elriasztani, pont olyan kedvesen simulnak a cirógató tenyerek alá, kikövetelve a szeretgetést. Frida, a háromlábú németjuhász okán érkeztünk látogatóba, de a beszélgetésnek Charlie, a 12 éves veterán golden retriever is aktív résztvevője.
Tavaly mutattuk be lapunkban a Vigyél Haza Alapítvány munkáját, 2024 tavaszán találkoztam Frida történetével. Az akkor féléves kiskutyát egy idős házaspár kertjébe dobták be, ők kérték az alapítvány segítségét, mert a kutyus jobb hátsó lába csökevényes volt, hiányzott a mancsa. Bár a kutyák remekül képesek alkalmazkodni a végtaghiányhoz, számtalan példa bizonyítja, hogy három lábbal is teljes életet élhetnek, az ő esetében szükség volt protézisre, hogy ne sorvadjon el a lába. Ahogy növekedett a kölyök, úgy kellett egyre nagyobbakra cserélni a protézisét, ezért az alapítvány olyan valakinek szerette volna örökbe adni, aki ezt tudja neki biztosítani.
Kárpátiéknál eszményibb családot nehéz lett volna találni Fridának: a férj, Zoltán édesapja ortopéd sebész, de állatorvos is van a családjukban.
Frida pont egy éve forgatta fel az életüket, május közepén fogadták örökbe a kölyköt a már meglévő kutyájuk mellé. „Amikor Charlie elmúlt 10 éves, megfogalmazódott bennünk, hogy amíg még ereje teljében van, jó lenne mellé egy társ, hogy ne legyen egyedül, és meg is taníthatná őt arra, hogy mik itt a szokások – elevenítette fel Kárpáti-Búza Nikoletta. – Teljesen véletlenül láttam meg Fridát a Vigyél Haza Alapítvány oldalán, elküldtem Zolinak a képet, és ő is teljesen odavolt tőle. A gyerekekkel is megbeszéltük – Bálint most 12 éves, Anna pedig 10 –, hogy ők mit gondolnak, aludtunk rá párat, és utána írtunk az alapítványnak, hogy érdekel minket Frida. Másnap fel is hívtak, és pár hétre rá elhozta bemutatkozó látogatásra az ideiglenes befogadója.”
Egy fotón látni a kiszemelt kutyát, aztán élőben találkozni vele természetesen egészen más, az ismerkedés és a beilleszkedés nem mindig fáklyásmenet. Az ő esetükben sem indult meseszerűen a dolog, az első látogatáskor Frida bőszen megugatta Charlie-t, úgyhogy Nikiék megijedtek, ez mégsem fog összejönni, ha a két kutya nem tud összebarátkozni. De szerencsére a kiskutya elég gyorsan feloldódott, pillanatok alatt otthon érezte magát, bejárta a kertet, a házat, így nem volt kérdés, hogy befogadják őt.
„Őszintén szólva azért az első hetekben voltak holtpontok – ismerte be Zoli. – Hirtelen sok változás történt az életében, és mivel még kölyök volt, szétrágott dolgokat, nem hallgatott a parancsokra.
Volt, hogy úgy éreztük: miért kellett még ezt is bevállalni? Azonban ez 2-3 hónap után teljesen átfordult: már biztosak voltunk abban, hogy ez volt a lehető legjobb döntés.
Frida addigra teljesen kisimult, megnyugodott, megérkezett a családba, és hirtelen minden olyan harmonikussá vált.” Niki veszi át a szót, és megerősíti: voltak problémák eleinte. „Félt a porszívótól, a seprűtől, a fűnyírótól. Én meg tisztaságmániás vagyok, kétségbe estem, hogy itt már sosem lesz rend, tisztaság? De gyorsan megismerte, megszokta ezeket is, csak egy kis idő kellett hozzá.” Niki szerint nagy előnyt jelentett, hogy van két gyerekük, akiknek a születésekor már megtapasztalták, hogy egy új családtag érkezése teljesen felforgatja egy család életét, olyankor bizony át kell írni a régi szabályokat. „Az is fontos, hogy egymást is támogattuk, amikor valamelyikünk hullámvölgybe került. Az első héten itthonról dolgoztam, hogy minél többet a kutyával legyek, amíg megszokik minket, és Zoli is itthon maradt velem, amikor érezte, hogy lelkileg kicsit labilis vagyok.
Aki örökbe fogad egy állatot, annak tisztában kell lenni azzal, hogy az eleje nagyon nehéz lesz, az élete fenekestül felfordul egy pillanat alatt, de ebből nem kimenekülni kell, hanem megoldani. Nagyon fontos a türelem!
Egy állat befogadása mindenkinek teljesen új, ismeretlen helyzetet teremt. Időt kell hagyni az állatnak is, az embernek is, hogy megszokják egymást.”
Frida ma gyakorlatilag pontosan úgy él, mint bármelyik négylábú társa: rohangál, labdázik, játszik, szimatol, felfedez – abszolút nincs tudatában annak, hogy ő sérült. Emberi családtagjai is ugyanúgy kezelik őt, mint Charlie-t, ahová csak tudják, magukkal viszik. Nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük az elmúlt egy évben, a család minden tagját szereti, de különösen Zolit imádja rajongásig, aki meghatottan beszél a kapcsolatukról. „Charlie is csodálatos, de ég és föld a két kutya. Ahogy Frida ragaszkodik, odafigyel rád, megcsinálja a feladatot, veled akar lenni állandóan, az páratlan és szívmelengető. Előfordult, hogy indultam dolgozni, és nem vettem észre, hogy beugrott a kocsiba. Már hajtottam ki a kapun, amikor a visszapillantó tükörben megláttam, hogy ott ül hátul. Hihetetlen az a szimbiózis, amit egy németjuhász kialakít a gazdájával, és hogy mennyire hálás nekünk mindenért. Amikor meglát, elkezd nyüszíteni, behúzza a fülét, elkapja a kezemet, és finoman rágcsálja, aztán lefekszik, hogy simizzem. Így fejezi ki, hogy mennyire örül nekem. Minden reggel és minden hazaérkezéskor ezt adja elő. Ettől én is elolvadok, meg ő is. Talán azért is lett ennyire szoros a kötődése hozzám, mert főleg én jártam vele kutyaiskolába, és a közös munka nagyon összekovácsolt minket.”
Nem Frida az egyetlen állat, akiről gondoskodnak Kárpátiék. A már emlegetett Charlie is örökbefogadott kutyus volt, szintén körülbelül félévesen került a családba, és mivel majdnem egyidős Bálinttal, gyakorlatilag együtt nőttek fel.
Anna pedig már abba született bele, hogy cicákkal, halakkal, teknősökkel van tele a ház, így a gyerekek számára ez teljesen természetes, imádják is mindegyiket.
Charlie nagyon jóban van a három macskával, Frida azonban túl hevesen próbál velük kapcsolatba kerülni, kicsit túl sok nekik, amit ők nem igazán díjaznak. Kivéve Lajoska, akinek kiskorában macskanátha következtében sérült az idegrendszere, ő elviseli a tipikus németjuhászos fejharapdálást. „Nagyon édes, amikor Charlie igyekszik megrendszabályozni Fridát. Ha azt látja, hogy ez már sok a cicáknak, odamegy, megfogja Fridát, lehúzza a macskáról, és közben ugat. Elmagyarázza neki, hogy hol a határ, ameddig elmehet” – meséli mosolyogva Niki.
Kutyaortézis készült 3D-s nyomtatóval
Frida egyébként azért is óriási mázlista, mert Zoli egy olyan informatikai cégnél dolgozik, amelyik humán ortézisek fejlesztésével foglalkozik. Fridától függetlenül, már korábban elkezdtek kutyák számára is fejleszteni ilyen gyógyászati segédeszközöket, egy amerikai megrendelő megbízásából alakították át az emberi bokarögzítőhöz készült szoftvert, majd amikor ők örökbe fogadták a sérült kölyköt, egy kísérleti projektet indítottak: beszkennelték Frida csonkolt lábát, és 3D-s nyomtatóval elkészítették az első ortézist a kutya számára. Még nem tökéletes, kicsit még igazítani kell rajta, de nagyon izgalmas ez a projekt, amit a LinkedInen egy sorozatban osztanak meg a követőkkel.
