A nyugdíj kifizetése bizony lehet rendkívüli hír, az ellátás ugyanis nem jár, csak adható. Ez 2011 óta van így, van, amikor is az Alaptörvény felváltotta a Alkotmányt.
De nézzük, mi is történt, amiért ez most szóba kerül.
A napokban rendkívüli hírként jelentette be a miniszterelnök főtanácsadója, hogy utalják, ráadásul pontos időben a májusban esedékes nyugdíjat.
Egy percre tegyük félre azokat az érzelmek kifejezésére alkalmas ízes vagy plasztikus magyar szavakat, amelyek egészen pontosan fejezik ki a gondolatainkat, és lássuk a tényeket. A nyugdíj kifizetésére alkotmányos garancia nincs. Az Alaptörvény egészen pontosan így rendelkezik: „Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő”.
Tehát szó nincs arról, hogy a befizetett nyugdíjjárulékért nyugdíj jár. Azért, hogy ez még érthetőbb legyen, íme a 2011-ben lesöpört Alkotmány ide vonatkozó rész: „mindenkinek joga van ahhoz, hogy öregség, betegség, árvaság, özvegység vagy keresőképtelenséggel járó egészségi állapot esetén a gazdaság teherviselő képességével, valamint az érintett jövedelmi és vagyoni helyzetével összhangban álló pénzbeli ellátásában részesüljön”.
Ugye így már érthető? 2011-ig alkotmányos jog volt nyugdíjban részesülni, azóta nem. A kormány bármikor csökkentheti, sőt szüneteltetheti az időskori ellátást Brüsszelre, Magyar Péterre, vagy a bolygók állására hivatkozva, és ezzel nem követ el alkotmánysértést.
Biztos, hogy Nyitrai Zsoltnak nem saját agyszüleménye volt a bejelentés, hiszen ő, ahogy a kormány minden tagja, központi utasításra pislog, lép, beszél..., a felsorolást mindenki vérmérséklete szerint folytathatja. Csak az a kérdés, hogy mi volt a cél, és mi lesz a folytatás.