Persze, a levél.
„Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941. ápr. 3.”
Nem tudjuk mire vélni ezt a rohadt nagy hadi készülődést. Nem tudjuk mire vélni azt az egyoldalúnak hagyott igazságot, hogy a magyar hírszerzés az oroszoknak kémkedhetett Kárpátalján. Nem tudjuk mellőzni a gondolatainkba elültetett szándékot, hogy Orbán Viktor országgyarapítással vakíthatja el bárgyú népét, mert az „jár” nekünk. Pedig a történelem nem ismer ilyet.
Nem tudjuk másnak látni, mint annak, ami, tehát revíziós kísérletnek azt a hihetetlen mértékű ukránellenes propagandahullámot, amely előjátékként elönti a magyar nyilvánosságot. Mintha a kormánypropaganda cseppet sem gondolna arra, mit fog kezdeni holnap egy ellenségesen viselkedő szomszédos állammal. Vagy annyira elhiszi az orosz véleményt, hogy Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút, amint azt a bölcs kormányfője nem győzi mantrázni.
Minden arra mutat, hogy a magyar kormányzat az összes „tiltakozása” ellenére ezen az öngyilkos tetten töri a fejét. Milyen szép is lenne! Egyetlen mozdulattal letudná magáról a holnap minden terhét, a Tisza – a nép – fenyegetését, a költségvetés nyomasztását, egy nagy „történelmi pillanatra” egységbe forraszthatná a nemzetet. Egyszersmind vagy száz évre kiiratkozna az európai népek közül. De, kit érdekelne a koszlott Európa! Amelyik önteltségében nem hagyta meghágni magát. Amikor mi, egy kis nép nagy fiaként, más dimenziókban gondolkodunk!
Magyarország többször is aggodalmát fejezte ki a kárpátaljai magyar közösség helyzetével kapcsolatban, és időről időre felmerültek olyan állítások is, miszerint Budapest esetleg területi ambíciókat dédelget. Ezeket korábban inkább politikai retorikának tekintették, semmint valódi fenyegetésnek.
A mostani fejlemények azonban arra utalnak, hogy a magyar hírszerzés és bizonyos politikai körök komolyabban „foglalkoznak” Kárpátalja jövőjével.
Ez azonban illuzórikus és kockázatos megközelítés – írja a Kyiv Postban Joseph Place brit–ukrán akadémikus. Az Ungváron élő szakértő azután írt erről, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bejelentése szerint leleplezett egy Kárpátalján tevékenykedő magyar kémhálózatot, amelyik a magyar katonai hírszerzésnek (ha szerencsénk van és csak annak) gyűjtött információkat az ukrán légvédelmi képességek hiányosságairól, sebezhetőségeket keresett és elemezte, hogyan reagálnának a helyiek, ha magyar katonai egységek vonulnának be a térségbe.
Nem tudjuk elégszer idézni Teleki gróf levelét. Nem, nem tartunk a kései politikai utód hasonló tettétől, ám a példa erkölcsi tartalma drámai. Kellemetlen, de nem ismerünk senkit a politikai elitből, akiben akárcsak hasonló etikai tartás ébredhetne.