Már Platónál is megtalálható, hogy a békében kell a háborút gyakorolni. A magyar honvédelmi - bár meglehet, hogy hadügyi - minisztérium zászlajára is ez van írva, miközben a politika úton-útfélén a békepártiságról szónokol – és háborúra készül.
De ki veszélyezteti Magyarországot? Ukrajna? Románia? Szerbia? Szlovákia? Nem tudni, senki sem nevezi meg az ellenfelet. Csupán arról esik szó, hogy a magyar katonai erő rettentse el az ellenfelet. Ez azt jelenti, hogy ne érje meg megtámadni Magyarországot, mert a veszteség nagyobb lenne, mint a nyereség.
És éppen ezzel van a baj. Magyarország nem Svájc: az ország földrajzi adottságai, ipari szintje, nyersanyagtulajdona, a lakosság létszáma nem teszi lehetővé az elrettentés biztosítását. Saját hadiipar felépítése is igen sokba kerül, azonban sem a saját hadsereg ellátása, sem pedig exporttermékek nyereséges gyártása nem egykönnyen képzelhető el. Ez a vezérkar, a miniszter, a miniszterelnök előtt sem lehet titok. Félrevezetik a választópolgárt a'la Trump?
A békepártiság hangoztatása propagandafogás. Az övéktől eltérő vélemény háborúpártinak bélyegzése szintén az. A háborútól való idegengedés és a béke természetes támogatása a kiindulópont, nem pedig a realitás.
A békepártiság nem taglalja, hogy milyen békéről lenne szó. Ne legyenek harcok, ne haljanak meg emberek. Hogyan? Erre nincs válasz, ugyanis ennek jelenleg az az egyedüli módja, ha Ukrajna feltételek nélkül megadja magát, jobbik esetben Putyin vazallusává válna. Olyan feltételekkel jönne létre a béke, amibe a „békepártiak”, ha saját országukról lenne szó, nem mennének bele. Ez a „béke” a temető békéje, a teljes kiszolgáltatottság helyzete, a szuverenitás, önrendelkezési jog teljes elvesztése, az önbecsülés mellőzése, az emberi méltóság hiánya.
A valóság megértéséhez nem kell messzire menni. Ukrajna elfoglalt területeiről kétmillió ukránt, köztük húszezer kiskorút telepítettek ki, igazolványaikat oroszra cserélték, hiszen a hivatalos álláspont az, hogy ukrán nemzet nem létezik. A megszállt területeken kényszer-oroszosítás folyik: az iskolákban az ukrán nyelv be van tiltva, aki nem hajlandó az ukrán papírjait oroszra cserélni, az nem kap nyugdíjat, nem jogosult orvosi ellátásra és gyakran munkát sem kap. Aki mégis ukrán maradt - és kétmillió emberről van szó -, az Putyin áprilisi rendeletével vagy orosszá válik, vagy szeptemberig el kell hagynia a szülőföldjét. Az oroszok gyors ütemű betelepítése is folyamatban van, így a terület nemzetiségi összetétele is egyértelműen az oroszok javára módosul.
Persze minezekről a „békepártiság” hallgat.
Hagyományos hallgatás veszi körül a kémkedés kérdését is, amiről a közelmúlt eseményei némileg fellebbentették a fátylat. Mindkét oldalon volt, van és lesz kémkedés, mindkét oldal diplomáciai képviseletein a munkatársak túlnyomó többsége ilyen tevékenységet űz. A diplomáciai lakkcipős hírszerzés semmilyen személyes kockázattal nem jár, legfeljebb, mint most is, kiutasítással. Haza kell menni, és otthon az érintett megdicsőül.
Van azonban a mostani ügynek egy sajátosága: az ukránok által elfogott és nyilvánosan leleplezett kémek feladatai azt sugalljak, hogy a magyar titkosszolgálatok Kárpátalja átvételének vagy elfoglalásának következményeit próbálják prognosztizálni. A "kinek használ" elve alapján ez a kérdésfelvetés nem a magyar, hanem az orosz érdekeket szolgálja. Ukrajna nyugattól való távoltartása orosz érdek, és ennek egyik kiszolgálója éppen a magyar kormány. A kémfeladatok meghatározása mögött a két ország feszültségének növelése és ezáltal Kijev helyzetének rontása a hátsó gondolat. Nem lenne semmi meglepő abban, ha kiderülne: orosz titkosszolgálatok dobták fel az ukránoknak a „magyar” kémeket. Az elképzelés sikeres volt, mindkét ország a kitűzött célt „hozta”.
A magyar kisebbség létfenntartása – ha még egyáltalán jelen marad Kárpátalján, hiszen már a felük kivándorolt, és e folyamatnak nincs vége – politikával, diplomáciával biztosítható. Amíg azonban Kijev ezt beavatkozásként és ki nem mondott szándékként értelmezi, és amíg magyar részről az empátia nagyrészt hiányzik, nehéz eredményeket elérni. No és persze erre alkalmatlanok mindkét oldal titkosszolgái is. A mindkét oldali kémkedés befejezése a kilábalás kezdete lehetne.
A szerző politológus.
