Az uniós fogyasztóvédelmi jogelvek szerint egy termék akkor bizonyul hibásnak, ha a teljesítés idején nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Az Európai Unió Bíróságának az ítélete szerint a magyarországi bankok által nyújtott devizaalapú hitelek elvitathatatlanul és megfellebbezhetetlenül ebbe a kategóriába tartoznak.
Ha ez a megállapítás az újdonság erejével hatna, felidézzük Róna Péter 2013-ban (!) elmondott szavait. „A devizahitel hibás termék, mert nem hitel. Ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez egy hitel, akkor egy világviszonylatban egyedülálló álláspontot foglal el. A devizahitel azért nem hitel, mert a hitel egy meghatározott összeg kölcsönadása, melyet az adósnak meghatározott feltételekkel vissza kell fizetnie. A devizahitelnél ezzel szemben nem tudjuk, mekkora összeget kell visszafizetni, mert ezt az összeget egy devizaárfolyam alapján számolják ki” – állapította meg a közgazdász egyetemi tanár. Azóta perek és ellenperek tucatjaiban születtek ilyen-olyan ítéletek, de a bankok csak nem akartak belenyugodni abba, hogy semmis az a mintegy 3 millió szerződés, amely úgy 13,5 milliárd forintot képviselhet, a hiteladós csak a felvett tőke visszafizetésére volt kötelezhető, kamatot, díjakat, jutalékokat egyáltalán kellett volna fizetnie.
A bankok ezt annak ellenére vitatják, hogy a jegybanktörvényből kiolvasható mindaz, amit az Európai Unió Bírósága 10 esztendő múltán most kimondott. Aligha kerül a Magyar Bankszövetség dicsőségtáblájára az a 2006-ban a honlapjukon megjelent állásfoglalás, hogy „mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás-, gépkocsi-, finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos árfolyam-ingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát félni attól, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.” Az Európai Unió Bírósága szerint a következmények ma még felmérhetetlenek. Az ügyfelek megnyugodhatnak? Game over?