A trópusok világa kel életre Budapest szívében

Frissen kikelt atlaszlepke szárítkozik a keltetőben, mielőtt kiröppenne a többiek közé. A Papilonia Budapest ügyvezetője, Vigh Attila nagy büszkeséggel mutatja be a világ legnagyobb pillangóját, amit most először csodálhatnak meg a látogatók náluk. Így vetélytársat kaptak az amúgy közönségkedvenc azúrlepkék, amelyek ugyan kisebbek, de a színük lenyűgöző, ezért szinte mindenki őket akarja lencsevégre kapni. „Magyarországon nagyon szeretik az emberek ezeket a rovarokat, sokan érkeznek lepketetoválással, hogy lefotózzák az igaziakkal együtt” – mondja az ügyvezető.

A trópusi vidékek millió színben pompázó, repülő drágakövei lenyűgözőek testközelből. Egyszerre 500-700 példányt láthatunk itt, körülbelül húsz fajt, amelyek a világ minden tájáról érkeznek – többek között Közép- és Dél-Amerikából, Afrikából, Indonéziából, Ausztráliából –, a természetben egymással sosem találkoznának. A fajok összetétele folyamatosan változik, ezért érdemes többször is ellátogatni ide, mert mindig más és más látvány fogad. A Papiloniába hetente érkezik újabb bábszállítmány, és ha szerencsénk van, a keltetőben épp a szemünk láttára bontakozik ki a csúnyácska, jellegtelen, szürkés színű apró hengerből a színpompás lepke, majd rövid szárítkozás után csatlakozik a társaihoz a reptetőtérbe. Vigh Attila arról is beszámolt, hogy ezek a csodás rovarok nagyon rövid életűek, a legtöbb egzotikus fajnak mindössze 2-4 hét adatik meg, de például az atlaszlepkének csak néhány nap, ezért nincs is tápcsatornájuk, kifejlett alakjukban nem táplálkoznak. A többiek azonban igen, eredeti élőhelyükön elsősorban nektárral, de a mesterséges körülmények között ez nem megoldható, ezért friss gyümölcsökkel és 3D-s nyomtatással előállított színes virágok „kelyhébe” rejtett fiolából cukros vízzel etetik őket. Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy rászállnak a kihelyezett svédasztalra, nem azonnal kezdenek el táplálkozni, hanem először a két első lábukon lévő ízlelőbimbókkal derítik fel, hogy érdemes-e megkóstolni a csemegét, csak utána kezdik el az evést.

A nemzetközi Papilonia-hálózat legnagyobb alapterületű helyszíne a budapesti, több mint 200 négyzetméteren élhetjük át a semmihez nem fogható élményt. Egy elvarázsolt univerzumot hoztak itt létre, a reptetőtér kialakítását Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye ihlette, a több ezer buján burjánzó növény mellett ezért jelennek meg a dinoszauruszok is a dizájnban – no meg azért is, mert a pillangók már akkor is éltek a Földön, amikor a dinók uralták a világunkat. De nemcsak lepkéket láthatunk itt, hanem zebra- és sirálykapintyek is röpködnek, csivitelnek körülöttünk, a lábunk alatt pedig aprócska kínai fürjek szaladoznak, ők a gyerekek nagy kedvencei. A terem egyik részében egy csodás, óriási vízesés és egy kisebb tó kapott helyet, ami aranyhalaknak és teknősöknek ad otthont. A víz nemcsak dekorációs elem, a lepkék előszeretettel szállnak a vízesés falára, és meglepő módon ott oltják a szomjukat, nem tartva attól, hogy vizes lesz a szárnyuk.

A Papiloniában is igaz, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek, azaz arra kérik a látogatókat, hogy lehetőleg ne érjenek hozzá a lepkékhez és az etetőjükhöz sem, mert a bőrünkön lévő baktériumok végzetesek lehetnek számukra. A szárnyukon található hímport könnyen letörölhetjük, ha óvatlanul nyúlunk hozzá a törékeny rovarokhoz. Mivel a lepkéknek nincs evolúciósan kialakult félelmük az embertől, ha elég hosszú ideig maradunk, és nyugodtan viselkedünk, gyakori, hogy egy-egy gyönyörűség ránk száll, és megpihen rajtunk. Növelhetjük a vonzerőnket, ha gyümölcsös, virágos illatú kölnit használunk, vagy élénksárga, illetve piros felsőt viselünk, mert ezeket nagyon kedvelik. Sokszor előfordul, hogy távozás előtt a látogatók az ott dolgozókat kérik, hogy szedjék le róluk a lepkét, mert már mennének. Ők pontosan tudják, hogyan kell szakszerűen megfogni, hogy ne okozzanak sérülést.

Arra érdemes még felkészülni, hogy a reptetőtérben 28 fokos meleg és 80 százalékos páratartalom fogad, aki ezt nehezen viseli, az csak rövidebb ideig maradjon. A telefont vagy fényképezőgépet érdemes folyamatosan kézben tartani, mert minden pillanatban láthatunk megörökítésre érdemes csodákat.