Május nyolcadikán indult útjára a Budapesten ötödik alkalommal megrendezett, nagyszabású összművészeti rendezvénysorozat, az OFF-Biennálé. A mintegy tizenöt állandóan megtekinthető kiállítást és negyven kísérőprogramot – performanszokat, kerekasztal-beszélgetéseket, köztéri workshopokat, tárlatvezetéseket, köztük gyerekeknek és fiataloknak szólót – magában foglaló esemény kínálatát ezúttal is hangsúlyozottan állami támogatástól függetlenül, alulról szerveződve állította össze egy hétfős kurátori csapat és az együttműködő galériák.
A biennálé profiljához illeszkedve a kurátorok társadalmilag érzékeny, politikailag releváns kérdésekkel foglalkozó alkotásokat mutatnak be a szélesebb nyilvánosság előtt, és változatos formákban kezdeményeznek róluk közös gondolkodást. Az idei kiadás hívószava a biztonság lett, amit több megközelítésből járnak körbe a kiállított művészek: személyes szinten, az (ön)gondoskodás és a kötődés témáit interpretálva, ahogy például Alice Maher és Rachel Fallon finom szövetekből készült tárgy- és textilmunkáin láthatjuk a felújítva átadott Merlin Színház egyik központi, „ezek a falak nem minket védenek” című kiállításán, illetve kollektív szinten is, mint a Security Borderline project vagy a Huludakana kollektíva munkájában, melyek a biztonságpolitika, a megfigyelés és technológiai kontroll visszásságairól gondolkodnak. Ami viszont a legtöbb alkotásban közös, az az, hogy közösségi alkotófolyamatok eredményei, valamint egymással és a korábbi évek koncepciójával is párbeszédben állnak, így mindenképp többszólamú gondolatfolyammal találkozik, aki június 15-ig, a program zárásáig ellátogat valamelyik kiállítási térbe.
Városszerte számos intézmény ad otthont az eseménynek, többek közt a Kiscelli Múzeum, a Liget Galéria, a Trafó vagy Bakáts bunker is, ezeken a helyeket főleg videós, kép- vagy szoborinstallációkat találunk. De az OFF-Biennálé beágyazottságát városunk életébe már az is jelzi, hogy számos program köztereken kapott helyet. Ilyen a Kálvária téren ideiglenesen felállított Mindentbelehely nevű installáció, ami a helyiek civil szervezetek segítségével felmért igényeire válaszol egy „laza, kerítésmentes”, vagyis beszélgetésre, megállásra alkalmas hely kialakításával. Itt 80 önkéntes segítségével ideiglenes utcabútorok és padok kerültek kihelyezésre. Hasonlóan térspecifikus az a hangséta is, melyet a Józsefvárosi piacon tehetünk a kisebbségi lét és a diaszpóra sajátos helyzetén gondolkodva, a Sanghai utca nevű eseményen.
