Nagy nyereség a hazai zeneélet számára, hogy Szabó Dániel zongoraművész-zeneszerző, a Los Angeles-i UCLA korábbi doktorandusza, majd tanára néhány éve visszatért Magyarországra – a koncertezés mellett a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője. Ezúttal ritkán hallható formációjával, a 2022-ben alapított nonett-tel lépett a Magyar Zene Háza színpadára. Az elnevezés kilenctagú hangszeres ensemble-ra utal, amely átmenetet képez egy klasszikus kamarazenei együttes és egy jazz big band között. A ritmusszekciót állandó triójának tagjai – névrokona, a dobos Szabó Dániel Ferenc és a nagybőgős Gyányi Marcell – alkották, akikhez egy további vonós és öt fafúvós társult.
Szabó zeneszerzői és hangszerelői koncepciója abból indult ki, hogy 20. századi, mára klasszicizálódott mesterek alkotásaihoz lehet és érdemes jazzes improvizációkat, valamint keleti (elsősorban indiai) ritmusképleteket társítani.
A Mesterművek új köntösben címet viselő koncert lényegét három idegen szóval is megragadhatjuk: ostinato, poliritmika és polimetria, azaz makacsul ismétlődő motívumok, valamint különböző ritmusok és ütemmutatók egyidejű alkalmazása. A francia posztimpresszionista Maurice Ravel, a sokoldalúan tehetséges és ellentmondásos szovjet-orosz Dmitrij Sosztakovics, valamint Bartók Béla és a 2006-ban elhunyt Ligeti György műveit ezáltal nemcsak újraértelmezte, hanem túlzás nélkül állítható, hogy tovább is fejlesztette. Bartók és Ligeti esetében miniatűr-formákból (etűdökből, Mikrokozmosz-darabokból) teremtett lényegesen nagyobb struktúrákat. Sosztakovics melankolikus vonósnégyes-tételébe csipkelődő, groteszk mozzanatokat illesztett. Ravel méltóságteljes táncát (Csipkerózsika pavane-ja a Lúdanyó meséi sorozatból) pedig jelentősen „felpörgette”, kiszínezte Látszólag radikális beavatkozások ezek, de olyan biztos ízléssel, stílusismerettel, hogy aligha sértődtek volna meg az eredeti komponisták. Más kérdés, hogy a merész átiratokból nem egy harmonikus, lekerekített, sokkal inkább egy kérdőjelekkel teli, nyugtalanítóan lendületes koncert született, amely mindvégig lekötötte a közönség figyelmét.
A fafúvósok közül Bánki Berta (fuvola) és a Kossuth-díjas Borbély Mihály (klarinét, szaxofon) olykor szólisztikus szerepet kapott; az oboista Zászkaliczy András, a fagottos Bettermann Jákob és a basszusklarinétos Bajusznács Mihály inkább komplementer jellegű kamarazenei feladatokat látott el. Nagy elismerést érdemel Kántor Balázs csellóművész, aki évtizedek óta tágítja hangszerének lehetőségeit; jazzben, világzenében és kortárs művekben is értelmezhetővé teszi a cselló szerepét. Az est főszereplője azonban kétségkívül Szabó Dániel volt, aki rendkívüli billentéskultúrájával, kiforrott játékával és szakszerű, de élvezhető magyarázataival hitelesítette saját átiratait.
Infó
Szabó Dániel Nonett – Ravel, Sosztakovics, Bartók és Ligeti művei, improvizációk
Magyar Zene Háza, május 8.
