XIV. Leó pápa, az amerikai Robert Prevost várhatóan jobban ragaszkodik a tradíciókhoz, mint Ferenc. Kevésbé használja a környelvet, mint Ferenc, más stílust képvisel majd az előző pápához képest, kevésbé jellemzi az improvizáció, mint Ferencet, rendje, az Ágoston-rend nem is számít olyan haladó szelleműnek, mint a jezsuita, pontifikátusa mégis több tekintetben követheti a nagy elődét, többek között a szegények felkarolását, vagy éppen a környezetvédelem iránti elköteleződést illetően. A legfontosabb feladata azonban az lesz, hogy megbékítse az egyházat, közelítse egymáshoz a rendkívül megosztottá vált progresszív és konzervatív tábort. Amikor első pápai beszédében hidakról beszélt, erre is gondolhatott. Prevost évtizedekig szolgált püspökként Peruban, így ötvözi az északi és a déli jellegzetességeket, egyfajta középutat jelent Ferenc után.
Miközben tradicionális öltözéke a konzervatívoknak lehetett jelzés, maga a beszéd a progresszívek számára jelenthet reményt, mert áthatotta a II. vatikáni zsinat szellemisége. „Szinodális egyházról” tett említést, amely „halad előre, békét és szeretetet keres, és mindig igyekszik közel lenni a szenvedőkhöz”. Ez a mondata akár az argentin pápától is származhatott volna.
Megválasztották XIV. Leó pápát – Néhány tény az új katolikus egyházfőrőlNem, XIV Leó nem Donald Trump pápája lesz. És egyáltalán nem biztos, hogy kevésbé lesz „politikus” pápa Ferencnél. Életrajzában is szerepel egy kitétel, ami a progresszívek számára lehet kedvező jelzés. Jó kapcsolatokat ápolt ugyanis Gustavo Gutiérrezzel, a felszabadítási teológia atyjával. Három héttel ezelőtt például megosztotta egy washingtoni püspök cikkét az X-en, amelyben bírálta a Trump deportálási kampánya által okozott nyomorúságot.
2018-ban az amerikai bíboros megosztotta a chicagói érsek bejegyzését is az akkori Twitteren, amely élesen bírálta a Trump-kormányzatot, amiért illegálisan bevándorló gyerekeket tartanak fogva szüleiktől elkülönítve.
Prevost februárban a közösségi médiában bírálta JD Vance alelnököt, aki Szent Ágostont idézte, hogy igazolja a bevándorlók elutasítását, azzal az érveléssel: először a hozzánk legközelebb állókat kell szeretni, aztán a közösséget, és csak végül a világ többi részét. Robert Prevost így reagált erre: „J. D. Vance téved: Jézus nem kéri tőlünk, hogy mások iránti szeretetünket helyezzük előtérbe”.
Prevost alapvetően visszafogott, introvertált személyiség. Udvariasan elutasította a média összes interjúkérelmét. Jó pár hónap, vagy év múlva alighanem kiderül, miért őt választották meg a bíborosok kétharmados többséggel, de valószínűsíthető, hogy a nagy esélyes Pietro Parolin államtitkár az első két szavazás után nem tudta növelni támogatóinak számát. Parolin ellen legfőképpen az szólhatott, hogy az előkonklávén a bíborosok egyetértettek abban, olyan pápát kell megválasztani, aki jó lelkipásztor is. Az olasz főpap azonban ezen a téren nem jeleskedett a vatikáni diplomáciai misszió tagjaként.
Prevost matematika- és filozófia-diplomával rendelkezik, kulturális és szociális érzékenységéről ismert, nagy teniszrajongó, aki – ha nem a lelkipásztori szolgálatot választja – talán teniszcsillag lett volna, állítólag remek volt a fonákja.
Mivel még csak 69 éves, ezért pontifikátusa hosszú ideig, több évtizedig is eltarthat.
Sokáig egyébként tabunak számított a Bíborosi Kollégiumban olyan személyt megválasztani, aki egy „nagyhatalomnak” számító ország képviselője – más kérdés, hogy Trump miatt a mai Egyesült Államok már nem az, ami volt.
Prevost megválasztása az Egyesült Államokban is nagy meglepetést keltett. Szinte senki sem számított arra, hogy bejelentik a történelem első amerikai pápáját. A washingtoni bazilikában megszólaltak a harangok, miután XIV. Leó nevét kimondták. Egyesek azt remélik, hogy az amerikai pápa egyesíteni tudja a rendkívül megosztott társadalmat az Egyesült Államokban. A katolikusok többsége ugyan Trumpra szavazott a tavalyi elnökválasztáson, ám az a mém, amit a Fehér Ház is terjesztett, amelyen Trumpot pápaként ábrázoltak, még a republikánusokat lelkesen támogató honfitársak körében is megütközést keltett. A felháborodást látva később persze tagadták, hogy az amerikai elnöknek köze lett volna hozzá.
„Ha az egyház hiteles formában szeretné továbbadni az evangélium üzeneteit, akkor nincs más lehetősége, mint az, hogy marad a ferenci úton”Bár Trump gratulált az új pápának, az amerikaiak egymásnak estek a közösségi médiában annak kapcsán, amely áramlathoz sorolható az új pápa. Többen emlékeztettek arra, hogy Prevost bíborosként többször is kritizálta Trump migrációs politikáját.
Laura Loomer jobboldali aktivista, az összeesküvés-elméletek híve például megjegyezte, hogy XIV. Leó pápa „Trump-ellenes, MAGA-ellenes, a nyitott határok híve és totális marxista", mint Ferenc pápa. „Egy másik marxista báb a Vatikánban”
– írta.
Matt Wallace influencer, aki podcastjában gyakran terjeszt összeesküvés-elméleteket, azt közölte az X-en, hogy az új pápa támogatja a „tömeges” migrációt. Az amerikai elnök korábbi főtanácsadója, Steve Bannon megjegyezte, hogy XIV. Leó pápa a legrosszabb választás „a MAGA-katolikusok” számára. Sok balliberális kommentátor viszont örömét fejezte: Vajon XIV. Leó pápa a jövőben végre nyilvánosan kiáll Donald Trump ellen? – tették fel a kérdést.
Újfajta intézményrendszere lehet a Szentszéknek
A jövő nagy kérdése, visszafordíthatóak-e az egyházi reformok. De legalább ekkora talány, átalakítja-e XIV. Leó pápa a Szentszék intézményrendszerét.
Ferenc igyekezett decentralizálni a Szentszék működését, ami az államtitkárság szerepének csökkentését is jelentette. Mint ezzel kapcsolatban egy magát megnevezni nem kívánó, komoly befolyással rendelkező bíboros az El Paísnak elmondta: – Nem hiszem, hogy Ferenc reformjai visszafordíthatatlanok lennének. Mindenekelőtt azonban azt remélem, hogy az államtitkárság ismét stratégiai szerepet kap. Az, hogy az elmúlt tizenkét évben háttérbe szorították, hiba volt. Az egyháznak kormányzásra van szüksége. A pápát segíteni kell, és ő is segítséget kell kérjen.
Ez a vélemény távolról sem számít elszigeteltnek a Bíborosi Kollégiumon belül. Különösen az európai főpapok látják úgy, hogy az államtitkárság szerepét ismét növelni kell. Ferenc Pietro Parolin államtitkárral való kapcsolata hírek szerint változó volt. Ferenc nem sokkal pápává való megválasztását követően, még 2013-ban tette meg az Államtitkárság élére, később bíborossá kreálta. Öt évvel később Parolin fel is ajánlotta Ferencnek lemondását az Államtitkárság éléről, s azt, hogy egy egyházmegyébe, esetleg Velencébe tenné át székhelyét. Kérését elutasították, mert a pápa közel akarta tartani magához. Parolin hűségesen és engedelmesen folytatta munkáját, függetlenül attól, hogy hivatala egyre kevesebb hatalmat gyakorolhatott a Vatikán pénzügyei felett, miközben az Apostoli Szék Vagyonkezelősége (APSA) mind nagyobb befolyásra tesz szert. Döntő lépés volt 2020-ban Ferenc részéről, amikor az APSÁ-ra bízta az Államtitkárság pénzalapjait. Ferenc úgy vélte, hogy ezzel a lépéssel világosan meghatározhatják minden egyes gazdasági és pénzügyi szerv küldetését, s ezáltal „elkerülhetik az átfedést, a szétforgácsolódást vagy a fölösleges és káros dupla munkát”. A pápa levelében elismerte ugyan, hogy az Államtitkárság a legfontosabb intézmény munkája támogatásában, de azt is közölte, nem kellene a hivatalnak olyan feladatköröket is ellátnia, amelyeket más dikasztériumok is ellátnak, más szóval nem támogatta, hogy túl nagy hatalom legyen az államtitkár kezében.
Sok főpap azonban úgy vélte, az államtitkárság háttérbe szorítása csak megnehezíti a mindenkori pápa kormányzását. Az ehhez az áramlathoz tartozók szerint az államtitkárság pozíciójának újbóli megerősítésével visszaadhatnák a Szentszék geopolitikai súlyát, erősíthetnék diplomáciai struktúráit, amire, mint mondják, a hagyományos világrend megváltozása miatt is nagy szükség lenne.
Ugyanakkor voltak olyan áramlatok is az egyházon belül, amelyek szerint a decentralizációt akár további bátor lépésekkel kellene folytatni. Victor Manuel Fernández bíboros, aki 2023 óta a Hittani Dikasztérium prefektusa
még 2015 májusában a Corriere della Serában annak a véleményének adott hangot, hogy a pápának nem is kell feltétlenül a Vatikánban szolgálnia. – Akár Rómán kívül is lakhatna, és lehetne egy minisztériuma Rómában és egy Bogotában
– vélekedett. Hozzátette, „a vatikáni kúria nem meghatározott struktúra”, bár a pápa a Vatikánban maradt, azóta a vatikáni intézményrendszer tagoltabbá vált.
Mint látható, az új pápának nem csak a közvéleményt különösen érdeklő reformok (női diakonátus, az egyházak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségek, a papi cölibátus eltörlése) kérdésében kell előrelépést elérnie, hanem a Szentszék intézményrendszerének további átalakításában is.
