’gazságügyi Minisztérium
Felfüggesztési Főosztály
Tárgy: kijelentés bejelentése
Tisztelt ’gazságügyi Miniszter Úr!
Van szerencsém bejelenteni, hogy alulírott nagy nyilvánosság előtt kijelentette: „lóf az van, jogegyenlőség az nincs”.
Nem kívánok kitérni arra, hogy a lóf ebben a formában nem magyaros és kiegészítésre szorul. Ami a jogegyenlőséget illeti, bejelentő állítását a következőkre alapozza. A magyar parlament elfogadott és a nemzet golyóstolla azon nyomban aláírt egy törvényszöveget, amely szerint: „felfüggesztheti azon személyek magyar állampolgárságát, akik más állampolgársággal is rendelkeznek és állampolgárságuk fennállása Magyarország közrendjére köz vagy nemzetbiztonságára veszélyt jelent (…) a magyar állampolgársággal össze nem egyeztethető idegen hatalom vagy idegen szervezet érdekében tevékenykedik vagy idegen szervezet céljait valósítja meg.” Erről bárki bejelentést tehet.
Dr. Bárki Senki
P.S. Hozzátenném, hogy minálunk a be- és feljelentés nagy hagyománnyal bír, népszokásnak csak azért nem nevezném, mert a nép, mint olyan, nem szokott, kizárólag a tagjai.
P.P.S. Azért van itt egy-két probléma. Kezdjük a felfüggesztéssel. Egy Petrovics (alias Petőfi) szerint: „Őseimnek véres kardja. / Fogason függ, rozsda marja…” Na már most tisztázandó: ha egy szlovák gyüttmenté fogason függ, hol függ a színmagyar állam-burger ősi kardja, illetve ő maga? Az se világos, hogy ha tíz évre felfüggeszthető és akkor se hagyja abba az idegen hatalom/szervezet érdekében a tevékenykedést, leveszik-e, vagy fennhagyják? Ugyanis bizonyos idő után elzsibbad, ami árthat tevékenykedésének!
Bejelentem továbbá, hogy több olyan egyetlen állampolgársággal rendelkező képviselőt, minisztert, sőt miniszterelnököt tudok, akik az alkotmányos rendet erőszakosan megváltoztatták, ellene szervezkedtek, ellenséget támogattak. Őket mikor és hova függesztik fel?
Ha már itt tartunk, szóvá tenném, hogy az ötlet nem új és nem is eredeti. Egy velünk majdnem szomszédos országban pl. előszeretettel függesztették fel a Nobel-díjas írók állampolgárságát; öt közül háromnak (Bunyin, Szolzsenyicin, Brodszkij). Paszternákot megfenyegették, ezért inkább lemondott a díjról. Megjegyzem, e téren ma is súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Sok értelmiségi esik ki az ablakon. Rosszul vannak felfüggesztve.
További egyenlőtlenség az EU és a nem-EU, valamint általában a szomszédos államok polgárai közötti különbség. Mert pl. engem, mint EU-állampolgárt nem lehet felfüggeszteni, ugyanis ez szeretett szülőhazám felfüggesztésével járna. Nem azért, mert én olyan fontos ember vagyok, hanem mert az EU a nagy disznóságoktól általában megóvja polgárait. Akadnak országok, pl. Szlovákia, amelyek nem ismerik el a kettős állampolgárságot. Kevés olyan ostoba polgár van, aki egy papírdarabért feláldozná otthonát, egzisztenciáját. Amelyik elég ostoba, annak (hmm) nem járna egy sem.
Fifikás pártjuk és kormányuk elintézte, hogy pl. Kolozsváron egy megfelelő oldalon lenyalt és felragasztott bélyeg is elég, hogy magyarjaink szavazati jogukkal élhessenek, ugyanez Franciaországban akár oda-vissza kétezer kilométer vonatozással, repüléssel, autózással jár. Kanadáról, Ausztráliáról nem is beszélve. Ez már, ha jól számoltam, négy különböző eset.
Tovább ragozhatjuk. Amint egy kollégám megjegyezte; a Coca-Cola budapesti képviselője idegen érdekeket szolgál. Ha nem szolgálja úgy kirúgják, mint a... A Volkswagen, Mercedes, Suzuki magyar-honi gyárainak igazgatói német, japán érdekeket képviselnek. Ha németek, japánok, mi sem természetesebb. De ha történetesen magyarok, akkor se nevezném őket idegen érdekek képviselőinek. A baj ott kezdődik, hogy nem én mondom meg, mi egyeztethető össze állampolgárságukkal, mi nem. Már csak azért sem, mert rólam is megmondhatja valaki.
Töredelmesen bevallom: mielőtt magyar diplomáciára adtam volna vén fejemet, több esetben idegen érdekeket képviseltem. Előbb egy közép-európai kulturális központ építéséért, azután francia nyelvű egyetem létrehozásáért lobbiztam. Volt három cinkosom. Az elsőt François Mitterrandnak hívták, ő volt az ötletgazda, a másik kettőt Gyurcsány Ferencnek és Demszky Gábornak. A terv füstbe ment, mert az ötletgazda máshova tette a pénzt. Harminc évnél több telt el, megúsztam.
Igaz, a magyar külügyminisztériumban néhány jóakaróm francia ügynöki híremet keltette. Azóta is gyötrődöm: hogyan árultam volna egyik hazámat a másiknak? Jelenthettem volna pl., hogy néhány kivételesen tehetséges profival és sok hülyével találkoztam?
Nyugodjunk békében!
