A The Guess Who egy ontariói curlingpályán bazsevált, amikor Randy Bachman gitárján elszakadt a húr. Amíg azt ki nem cserélte a zenész, leállt a műsor. Társai elhagyták a színpadot, Bachman pedig hangolás közben kitalált egy riffet, amelytől váratlanul mocorogni kezdett a közönség.
„Nem akartam elfelejteni, ezért csak nyomtam és nyomtam egyedül a színpadon” – mondta a gitáros-énekes, akihez aztán fokozatosan csatlakozott a dobos Garry Peterson, a basszusgitáros Jim Kale, végül a billentyűs-énekes Burton Cummings is. A ritmikus dallamötlet most már tényleg megbabonázta a publikumot. Hát még az 1969 júliusában rendezett seattle-i rockfesztivál 150 ezres tömegét, amely előtt először hangzott fel élőben a kialakulása miatt négy szerző feltüntetésével piacra dobott American Woman. Hamarosan azt írták a zenekarról: „A Guess Who Kanada legjelentősebb hozzájárulása a rockzenéhez.”
Randy Bachman nem törődött a kiugró sikerrel, mert egy hónappal azután, hogy a nóta 1970 tavaszán az Egyesült Államok első számú slágere lett, bejelentette: otthagyja az együttest, mivel annak életmódja nem egyezik mormon vallási meggyőződésével. Távozása miatt a Guess Who éppen akkor nem turnézhatott szerte az országban, amikor a dögös dal leterített mindenkit, azaz a több értelemben is kiváló művész jó sok dollárt dobott ki az ablakon.
A Guess Who Richard Nixon elnök lányát, Triciát is meghódította. Olyannyira, hogy a zenekart 1970. július 17-ére koncertre hívták a Fehér Ház kertjébe, de arra kérték, hogy az American Woman előadásától tekintsen el, mert Nixon és stábja értelmezése szerint a szöveg egy része kellemetlenül kritikus az Egyesült Államokkal szemben. Peterson így emlékezett vissza a látogatás előzményeire: „Mivel nem akárhol léphettünk fel, azt mondtuk az elnök csapatának: legyen! Önök ötvenezer dollárt fizetnek nekünk, ezért már megszabhatják, mi kerüljön a műsorba, és mi ne. Szórakoztatni akarjuk a jelenlévőket, nem pedig felbosszantani őket.”
A Guess Who felemelkedése azért is unikum volt, mert a hatvanas években egy kanadai bandának három-hat hetet kellett várnia arra, hogy amerikai vízumot kapjon. Ehhez képest a winnipegi zenekar 1969. május 24-én az American Bandstand műsorában tolhatta These Eyes című dalát, amely ötödik volt a Billboard magazin slágerlistáján.
Ennél is nagyobb szám, hogy szinte napra pontosan harminc évvel az American Woman csúcsra jutása (1969. május 9.) után Lenny Kravitz kislemezén újra megjelent a dal. Az átdolgozás kiadásának pontos dátuma: 1999. május 10. A nóta másodszorra vált globális sikerré, olyannyira, hogy a divat-, a sport- és az olajbiznisz néhány világmárkája ezzel a dallal reklámozta termékeit.
Közben 1982-ben a Krokus is adaptálta a nótát. E svájci zenekarnak több magyar vonatkozása van: egyrészt tagjai abból a 15 ezer lakosú kisvárosból, Solothurnból származnak, ahol az ezüstérmes Aranycsapat az 1954-es labdarúgó-világbajnokság idején lakott, másrészt az együttes közösen koncertezett az Omegával (a Kisstadionban is).
A Guess Who további dobása volt 1970-ben a No Sugar Tonight / New Mother Nature egyveleg, amely szintén az első helyre került az Államokban. A mixtúra az American Woman című nagylemezen is felhangzott, az LP aranylemez lett, és 55 héten át maradt az amerikai albumlistán. (A No Sugar Tonightot a passaici lánycsapat, a Will You Still Love Me-val és a Soldier Boy-jal is listavezető Shirelles szinte azon melegében – 1971-ben – feldolgozta.)
Burton Cummings 2023-ban a hajdanán hatodik helyezett No Time-ról beszélt: „A minap hallottam a rádióban, és nem tűnt több fél századosnak. Még mindig nagyon jó rockszám.” Randy Bachman, aki 1973 májusában a Bachman-Turner Overdrive debütáló albumával visszatért, azt mondta e dalról: „Az volt a mi country-rockunk. Burton és én olyanok akartunk lenni, mint Neil Young és Stephen Stills.”
Kétségtelen: ezért a számért is lehetett lelkesedni. De a bombázó American Womanért egyenesen meg lehetett veszni.
