Ne becsüljük le Donald Trump első száz napjának eredményeit! Páratlan teljesítménnyel döntötte káoszba a közigazgatást, vitte dugóhúzóba az amerikai, sőt kis híján a világgazdaságot, tette kétségessé a dollár globális szerepét, hozta rá a frászt több millió tisztességesen dolgozó (illegális) bevándorlóra, ingatta meg a nyolcvanéves nemzetközi berendezkedést, bizonytalanította el az USA szövetségeseit, bátorította fel Oroszországot, Kínát, Iránt meg Észak-Koreát, és fél kézzel megmentette a bukástól a kanadai liberálisokat. Még arra is volt ideje, hogy levetesse Rogán Antalt a szankciós listáról, és megnyerje saját golfklubja veteránbajnokságát.
Nem csoda, hogy a tavaly novemberben rá szavazók több mint 90 százaléka kitart akkori döntése mellett, csupán hat százalék bánta meg a dolgot. Illetve csoda, de van rá magyarázat. Egyrészt az ő körükben is nő az elégedetlenség a választási ígéretek és a valóság között tátongó szakadék láttán, a dolgok a megkérdezettek kétharmada-háromnegyede szerint rossz irányba mennek. Leginkább a gazdaság helyzetével nincsenek kibékülve – pedig még nem is érződik a vámtarifa-emelés nyomán támadó inflációs hullám, egyelőre csak az előszelénél tartanak, de az is elég ijesztő. Másrészt a törzsszavazóknak nem nagyon van veszítenivalójuk. Jó, nem lesz könnyebb az életük, térségeikben nem lesz több és jobban fizetett munkahely, de legalább jól beolvastak a városlakó liberális elitnek.
Ahogy Amerikában mondják, „kipattintották a madarat”, föltartott középső ujjukkal jelezték, mit kívánnak mindenkinek, akinek jobban megy, aki velük ellentétben hasznot húzott az elmúlt évtizedek – leegyszerűsítve globalizációnak nevezett – változásaiból.
Lehet, hogy eljön majd az idő, amikor ez a morális elégtétel már nem lesz elég nekik, és új reményt, új megváltót keresnek, de még nem tartanak itt. Főleg, hogy Trump velük van korunk fő problémáját, a transzneműek eltakarítását, a középiskolai lánysportok, a tornatermi öltözők és a női vécék megvédését illetően. Hol van már az erkölcstelen 2016, amikor egy floridai esküvőn magunk is láthattuk, hogy az egyik nyoszolyólány meleg fiú volt, aki a fodrászatot és a menyasszony öltöztetését is a csajokkal csinálta végig? Az ilyesmi már megint nem divat, vagyis a világ mégiscsak fejlődőképes, van remény a visszatérésre a XIX. századi normákhoz.
Az új amerikai kormányban alig van, aki korábbi élettapasztalata alapján alkalmas lenne a betöltött tisztségére. A többség egyetlen érdeme, hogy évek óta harcosan kiáll Trump mellett, és jól beolvas mindenkinek, aki nem. Meg nem árt a fiúknak jóképűnek, a hölgyeknek csinosnak lenni, mert az elnök a kedvenc tévéműsoraiból válogat minisztereket. Ebből fakad, hogy többnyire nincsenek tisztában tetteik következményeivel, nem tudják, hogyan működik az állam, döntéseikben bizonytalanok, sokat hibáznak, s minden szorult helyzetből támadással próbálnak kikeveredni. Nem véletlenül van a friss Economist címlapján egy sebesült, keresztül-kasul bekötözött sas és a szöveg: Már csak 1361 nap.