„Ijesztő volt. El sem tudom képzelni, milyen lehetett azoknak, akik a valahol bentragadtak vagy elvesztették az egész napi munkájukat emiatt”

„Egyedül voltam otthon az öthónapos kisbabámmal, és délután egy körül elment az áram. Próbáltam hívni a férjemet, barátnőmet, de a telefon nem kapcsolt, az internet nem működött, itt már azért kezdett leesni, hogy nem egy sima áramszünetről van szó – nyilatkozta a Népszavának a Málaga tartományban élő Soós Laura. – Lementünk az autóba, ahol be tudtuk kapcsolni a rádiót, onnan hallottuk, mi történik. Mivel senki nem tudta és még most sem tudja pontosan megmondani, mi okozta a kimaradást, a világ pedig forrong, háborúk vannak, az ember nyilván rosszra gondol, mert ilyen még sosem történt.

Spanyolországra és Portugáliára hétfő délután fél 1 körül sújtott le a semmiből jövő áramszünet, a szolgáltatást félig-meddig csak az éjszakai órákra sikerült helyreállítani. Amikor egyszerre szinte minden kialudt és elnémult, Laura úgy érezte, gyorsan kell reagálnia: babáját a szomszédban lakó barátnőjénél hagyta, elrohant a legközelebbi boltba, hogy beszerezzen pár szükséges dolgot. Ha csak egy órával is később megy, már nincs esélye: az emberek kígyózó sorokban álltak, gyakorlatilag kifosztották az összes üzletet. – Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. Az egyedüli félelmem az volt, hogy nem tudtam kapcsolatba lépni a családommal. A férjem is – mint utóbb mondta – vagy hússzor hívott, ő még jobban aggódott, mert tőlünk, Mijastól nem is annyira messze, Torremolinosban volt térerő, de nálunk nem. Így nem értette, miért nem kapcsol a telefonom.

Mijasban hajnali 3 órára állt vissza az áram és a térerő. – Egy öthónapos kisbabával úgy, hogy azt lehetett hallani, a kórházak is generátorral működnek, bevallom, azért ijesztő volt. El sem tudom képzelni, milyen lehetett azoknak, akik a valahol bentragadtak, esetleg elvesztették az egész napi munkájukat emiatt. Ugyanakkor az a része, hogy egy teljes napig nem volt internet, telefon, meglepően jótékony hatással is volt a mentális egészségemre. Érdekes volt megtapasztalni, mennyire függünk tőle úgy, hogy volt idő, amikor ezek nélkül teljesen jól, kevesebbet pánikolva éltünk.

Hasonlóról számolt be a Barcelonában élő Utassy Márió, akinél hétfőn este 11 óra körül állt vissza az áram és mobilszolgáltatás. – Az utcán voltam, először csak annyit láttam, hogy nem működnek a jelzőlámpák. Ez még akár bármi lehet, de amikor megláttam a Plaza Catalunán a kígyózó sorokat a metrólejáratok felett, a tűzoltókat, mentőket és a reptérbusznál tülekedő embereket, sejtettem, hogy valami nagyobb gond van. A boltok sorban zártak be. Akik a felszínen voltak nem pánikoltak, leültek, ittak valamit, várták, mi történik. A pánik a metróban ragadtaknál és a reptérre tartóknál volt tapasztalható. Ami nekem ijesztő volt, hogy a feleségemet nem tudtam elérni, mert nem volt hálózat. A belvárosban itt is megrohamozták a boltokat, nem kaptunk enni, kifosztottak pillanatok alatt mindent, az éttermek bezártak. Mivel csak a buszok jártak, tele lettek, az utcán is hömpölygött a tömeg. Barcelona magasabban fekvő részén lakunk, ott víz sem volt, mivel a hidraulikus pumpa árammal működik. Csak kedd délelőtt 11-re állt vissza a vízszolgáltatás. Most a bankok közelébe nem lehet menni, mert tömegesen megrohamozták azok, akik – a tegnapból okulva – készpénzt akarnak kivenni.

Nagy tanulság volt ez mindenesetre arra nézve, hogy mennyire ki vagyunk már szolgáltatva a technológiának, és mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással, amit ha elvágnak, teljes szorongás és pánik tör ki rajtunk.