Családi napot szervezett a Bátor Tábor Alapítvány, amely súlyos vagy élethosszig tartó betegséggel élő 18 év alatti gyerekeknek, kamaszoknak nyújt segítséget a lelki felépüléshez. Az eseményen több száz táborozó család vett részt Hatvan külső területén egy minden igényt kielégítő komplexumban, ahol áprilistól várják a táborozókat 3-6 napos turnusokban az önkéntesek.
Kísérőnk, Zsófia önkéntesként, a táborban segítőként kezdett el dolgozni, majd a Bátor Tábor Alapítvány munkatársa lett. Ő kísért körbe minket a tábor hatalmas területén, ahol a cél, hogy a fizikailag és lelkileg megterhelő kórházi kezelések után a gyerekek elfelejtsék az őket ért megpróbáltatásokat és sok vidámsággal, nevetéssel, boldogan térjenek haza a táborozás után.
Hogy ez mennyire hatékonyan működik, azzal percenként szembesülhettünk sétánk során, amikor táborozók és a rájuk vigyázó önkéntesek – akiket a táborban cimborának neveznek – boldogan borultak egymás nyakába, amikor találkoztak a családi napon. Kísérőnk elárulta, hogy számára a táborok egyik legfelemelőbb pillanata, amikor a nap zárásaként 140-en éneklik együtt a tábordalt. De felejthetetlen emlékként idézett fel több színdarabot is, amit az egy házban lakók adnak elő mindig a táborzárás előtti utolsó estén, ahogy azt is, hogy az első napon még egymást óvatosan méregető tömegből, hogyan áll össze fokozatosan a táborozás végére egy egymást támogató, szerető, hihetetlenül erős közösség.
A hatvani táborhelyen a lovaglástól kezdve, az íjászaton keresztül a bátorságpróbákon keresztül – ezek közé tartozik például, hogy nyolc méter magasságban kell egy folyamatosan mozgó faoszlopról elugorva beleütni egy labdába (természetesen mindez száz százalékosan biztonságos körülmények között történik, biztosítókötéllel és a feladat felügyeletére külön kiképzett segítőkkel) – számtalan érdekes program várja a gyerekeket.
Egy-egy turnusban körülbelül 70 cimbora és 70 táborozó tartózkodik a táborban, ahol a biztonság a legfontosabb szempont, a gyerekekre a nap 24 órájában felügyelnek. Ennek része az is, hogy éjszakai ügyelet van, és az is, hogy nappal is legalább két önkéntes van egy-egy gyerekcsoporttal. Így egy nem várt eseménynél (például rosszullétnél) az egyik cimbora marad a gyermekek mellett, a másik elmegy segítségért.
Az orvosi épületben a falakon színes minták és mesefigurák láthatók, az egészségügyi csapat a kórházakban megszokott – és a gyermekek által nem kedvelt fehér köpeny helyett – színes pólóban várja a pácienseket. Óriási a felelősségük és nagyon fontos szerepük van az orvosoknak és ápolóknak, a folyamatos felügyelet mellett ők figyelnek arra, hogy mindenki abban az időpontban és azt a gyógyszert kapja meg, amit a kórházban felírtak. Ezen kívül a mosolygós doktorok segítenek a táborozás során kivédhetetlen kisebb sérülések ellátásában is.
A tábor ideje alatt nincs mobiltelefonozás, kintről semmilyen ételt vagy italt nem lehet behozni. Naponta ötször kapnak enni a táborozók, az egészséges étrend összeállításánál figyelembe veszik az egyedi sajátosságokat, gluténérzékenységet, cukorbetegséget stb.
Mindenkitől függetlenül
A Bátor Tábor Alapítvány a kezdetektől nagyon ügyel a függetlenségére, ez jelent garanciát a hosszú távú, stabil működésre. Nem kap állami támogatást – nem is kér – bevételeit támogatásokból, többek között az adók felajánlott 1 százalékából szerzi. Bármilyen politikai megkeresést elutasít a tábor, nem számít, hogy melyik oldalról érkezik, hogy fenntarthatóan tudja szolgálni a beteg gyerekek ügyét.
A táborozók kiválasztásánál aktuális egészségügyi állapotuk a legfőbb szempont. Évente közel 4000 gyereknek, családtagnak nyújt gyógyító élményeket a Bátor Tábor, a táborok mellett a kórházi és iskolai programokon is.
Az önkéntesek (cimborák) kiválasztása nagyon szigorú szempontok alapján, pszichológusok bevonásával történik. Aki a táborban szeretne dolgozni a gyermekekkel, a kiválasztása után nagyon intenzív képzésben részesül, hogy azon a területen, ahova beosztják, a legjobb minőségű munkát tudja elvégezni. A tábor népszerűségére jellemző, hogy nemcsak a gyerekeknél, hanem az önkénteseknél sem ritka a várólista.
Kilenc kemoterápia, harminchárom sugárkezelés
Kilenc kemoterápián és harminchárom sugárkezelésen esett át a 14 éves Vas Hanna, akinél 2018-ban diagnosztizáltak lágyrészdaganatot. Édesanyja, Cs. Kovács Krisztina lapunknak elmondta, hogy lánya hétévesen már egyedül fürdött, ezért nem derült ki azonnal, hogy valami probléma van. Egyik nap valamiért bement a fürdőszobába, akkor látta meg Hanna csípőjén az elváltozást.
„Hanna azt mondta, hogy nem érez fájdalmat, ennek ellenére másnap elvittem a gyermekorvoshoz, aki azonnal a Heim Pál Gyermekkórház sürgősségi osztályra utalt minket – mondta az édesanya. - Ott több vizsgálatot is elvégeztek, majd felküldtek minket az onkológiai osztályra, akkor ijedtünk meg csak igazán. Onnantól felgyorsultak az események, a szövettan eredménye után szinte azonnal elkezdték a protokoll szerinti kezelést. Hanna öccse akkor volt öt hónapos, emiatt édesapja költözött be vele a kórházba, aki a kezelés idejére kénytelen volt munkáját is szüneteltetni. A kezelések alatt Hanna hangulata nagyon változó volt, állapotától függően előfordult, hogy úgy viselkedett, mint egy kis sárkány, senki sem mehetett a közelébe.”A kezeléseknek köszönhetően Hanna 2019 óta tünetmentes, háromszor volt már a Bátor Táborban.
„Mindig nagyon jól éreztem magam, sok új barátom lett a táborból – vette át a szót Hanna. - Minden pillanatra jó visszaemlékezni, az utolsó napi Ki mit tud? volt az egyik kedvencem, ahol tavalyelőtt egy öregkori visszaemlékezés volt az előadásunk témája a Bátor Táborban töltött időről, tavaly pedig egy tábori idegenvezetést játszottunk el.”
Hanna szeptembertől a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán tanul tovább, az az álma, hogy színésznő legyen.
„A fizikai felépülés mellett a lelki felépülés jelentette a legnagyobb kihívást Hannának, a kezelések befejezése után több év kellett, amire fel tudta dolgozni a történteket és el tudta fogadni önmagát – tette hozzá Krisztina. - Ebben rengeteg segített a Bátor Tábor. A kezelések által okozott mellékhatások a mai napig megmaradtak, Hanna csípőjéből hiányzik egy izomdarab, ahonnan eltávolították a daganatot. Ez befolyásolja a mozgását, a mai napig járunk ortopédiára, testnevelésből felmentése van. A sugárkezelés és a kemoterápia más szerveket is károsított, emiatt endokrinológiai és nephrológiai utógondozása is szükséges. A nehezén túljutottunk, de akad még bőven tennivaló.”
