Mivel az ott dolgozók nem jószántukból teszik ezt, hanem munkaköri kötelességük eme feladat, mindig udvariasan végighallgatom őket, majd megköszönve visszautasítom az ajánlatot, és azzal fejezem be a diskurzust, hogy ellenben egy kiló húszezrest elfogadnék. Ezen jót mosolygunk, mindkettőnknek szereztem egy-két kellemes percet, ezért gondolatban a vállamat is büszkén megveregetem, és a humorizálást elkönyvelem aznapi jó cselekedetnek, mert tudom, kell a mentális muníció az ott dolgozóknak, hiszen sok a türelmetlen, undok ügyfél.
Egy ilyen alkalom után, a postáról kilépve felötlött bennem a közvéleményt már napok óta foglalkoztató, az „oszd meg és uralkodj” elvéhez hű, és a regnáló hatalmaskodók diskurzusának gyakorlatát követő téma, a „kullancsok” rongyrázása. A rongyrázás ebben az esetben nem keverendő össze a takarítás közben használt, hagyományosan szövetszerű anyag kézzel történő, ablakon kihajolva integető mozdulatokat imitáló portalanításával, hanem az esztelen és céltalan pénzszórásra utal. Bár már a „por” is egészen mást jelent, mint tegyük fel, ötven éve, főleg, ha fehér, de ebben a kontextusban csupán az ártalmatlan kosz megjelöléséről van szó.
