Napra pontosan ötven évvel ezelőtt, 1975. április 26-án az amerikai lista első helyére került a (Hey Won't You Play) Another Somebody Done Somebody Wrong Song az akkoriban súlyos kokainfüggőségben szenvedő B. J. Thomastól, akinek a kábítószer pokolba kergető használata miatt megromlott a házassága, így a szerző-énekest az sem vigasztalta, hogy 1976-ban e nótának ítélték a legjobb countrydalnak járó Grammy-díjat.
A leghosszabb című számok versenyében is az élmezőnyben volt a kompozíció, de a szókígyós tekintetben nem vezetett utcahosszal a riválisok előtt. Fred Astaire és Jane Powell 1951-ben a How Could You Believe Me When I Said I Loved You When You Know I’ve Been a Liar All My Life-fal jelentkezett. A Supremes 1964-ben az A Breath Taking, First Sight Soul Shaking, One Night Love Making, Next Day Heart Breaking Guy; John Baldry 1971-ben a Don’t Try to Lay No Boogie-Woogie on a King of Rock and Roll; Rod Stewart és a Faces 1974-ben a You Can Make Me Dance, Sing or Anything (Even Take the Dog for a Walk, Mend a Fuse, Fold Away the Ironing Board or Any Other Domestic Shortcomings); a Bellamy Brothers 1979-ben az If I Said You Had a Beautiful Body Would You Hold It Against Me; a Police 1980-ban a When the World Is Running Down, You Make the Best of What's Still Around című opuszt rögzítette.
Egyszerűbb volt a lemezlovasok dolga ezekkel a szerzeményekkel: Va (Alain Barriére, 1967), He (Righteous Brothers, 1968)), Si (Gigliola Cinquetti, 1974), If (Telly Savalas, 1975), As (Stevie Wonder, 1976), Tu (Umberto Tozzi, 1978).
A máig élő világcsúcsot azonban a Mother Tucker’s Yellow Duck elnevezésű vancouveri együttes tartja az 1968-ban kiadott egybetűs csodával, az I-jal.
Az oklahomai Hugo városából származó Thomas – akinek B. J. monogramja a Billy Joe nevet takarta – az 1975-ös dallal másodszor vált listavezetővé az óceán túloldalán, mert már 1970 első hetében az élre került, és négy hétig ott is maradt a Raindrops Keep Falling on My Headdel. A kislemez milliós példányszámban kelt el, s miután a számot az 1969-ben Paul Newman és Robert Redford főszereplésével forgatott Butch Cassidy és a Sundance kölyök című mozidarabhoz írta Burt Bacharach és Hal David, a szerzemény még Oscar-díjat is nyert 1970-ben, mint a legjobb filmdal.
Arról, hogy a szerzők őt szemelték ki előadónak, Thomas azt mondta: „Jó időben voltam jó helyen, és alighanem megkaptam a valaha volt legjobb számukat.”
Thomas Hank Williams I'm So Lonesome I Could Cry című, 1949-es dalának tizenhét évvel későbbi, figyelemre méltó feldolgozásával került fel először az amerikai slágerlistára – mindjárt a nyolcadik helyre –, majd 1968-ban ötödik lett az A Hooked on a Feelinggel, amelyet 1974-ben a héttagú stockholmi Blue Swede együttes újított fel – a felejthetetlen „ooga-chaka, ooga-ooga” nyitánnyal – olyan sikerrel, hogy az adaptáció 1974-ben a tengerentúli lajstrom tetejére jutott.
A retró nagyon ment a hetvenes évek közepén az Államokban. Első volt 1974-ben a You’re Sixteen Ringo Starr-ral (eredetileg: Johnny Burnette, 1960), a Seasons in the Sun Terry Jacksszel (Jacques Brel, 1961), a The Locomotion a Grand Funk Railroaddal (Little Eva, 1961), 1975-ben a Lucy in the Sky with Diamonds Elton Johnnal (Beatles, 1967), a Please Mr. Postman a Carpentersszel (Marvelettes, 1961, majd Beatles, 1963), valamint a You’re No Good Linda Ronstadttal (Betty Everett, 1963, majd Swinging Blue Jeans, 1964).
Thomas a hosszú című szám után egyetlen dallal sem került a Top Tenbe, ahová 1970-ben az I Just Can't Help Believinggel is bejutott. E szám jelentőségét nagyban fokozta, hogy Elvis Presley még ugyanabban az évben feldolgozta, sőt koncertjeinek emblematikus darabjává tette. B. J. nyilván örömmel hallgatta „saját” (valójában Barry Mann és Cynthia Weil) nótáját a Királytól, és egyébként sem bánkódott karrierjének megtörése miatt, mert rátalált az istenhitre, vallásos dalokat írt, s miközben kivonult a popszakmából, felhagyott a droggal, majd kibékült feleségével.
Hetvennyolc esztendős korában, 2021 májusában hunyt el. Elvis akkor már negyvennégy éve nem élt.
