A NATO júniusi csúcstalálkozója előtt Európa-szerte felerősödtek a fegyverkezésről szóló hangok. A hadiipar már-már iparági kampányt folytat azért, hogy a kontinens kormányai minél több közpénzt fordítsanak új fegyverekre. De vajon valóban ez jelenti a biztonságunk zálogát? A válaszom egyértelmű: nem. Európának nem újabb tankokra és ágyúkra, hanem átgondolt, védelmi célú fejlesztésekre van szüksége – és főként politikai józanságra.
Európa messze nem olyan védtelen, mint azt sokszor sugallni próbálják. Nem védtelen, sőt: katonailag fölényben van Oroszországgal szemben. A NATO európai tagállamai létszámban közel 1,9 millió katonát vonultatnak fel – ez bőven meghaladja az orosz vagy akár az amerikai haderőt. Harcjárművekben, tüzérségi eszközökben, vadászgépekben, sőt még tengeralattjárókban is fölényben vagyunk.
A probléma nem a fegyverek hiánya, hanem a stratégiai önállóságé: az, hogy ne függjünk a kritikus képességekben az Egyesült Államoktól. Európa nem tudja önállóan kivetíteni katonai erejét – nincs elég stratégiai szállító kapacitása, nincs elegendő légi utántöltője, és nincs meg az a képessége, hogy gyorsan reagáljon távoli válsághelyzetekre. Az afganisztáni kivonulás idején például több ország – köztük Németország és Franciaország – nem tudta saját állampolgárait evakuálni Kabulból. Az egyetlen közös kezdeményezés, amely megvalósult, az annak idején közreműködésemmel Pápán létrejött, 12 országot tömörítő közös stratégiai légiszállító ezred felállítása volt.
A probléma nem a fegyverek hiánya, hanem az együttműködésé. Itt lenne az ideje, hogy Európa végre közös védelmi képességeit fejlessze – de nem újabb háborúk megvívása, hanem a béke megőrzése érdekében. Már csak azért is, mert az európai NATO tagállamoknak nincs szükségük támadóképességre, mert nem kívánnak katonai eszközökkel fellépni Oroszországgal és más kelet-európai államokkal szemben, vélt vagy valós érdekeik érvényesítése érdekében. Mi elutasítjuk az európai határok katonai erővel történő megváltoztatását.
Magyarország nem különálló sziget: az Európai Unió és a NATO tagja. Ezért teljesen indokolatlan az a fideszes kormányzati gyakorlat, amely a hadiipari beszerzések mögé bújva próbálja legitimálni az értelmetlen költekezést. A katonai kiadások növelése csak akkor lehet indokolt, ha az valóban a védelemre szolgál, nem pedig egy szűk kör gazdagodását segíti. A 2010 utáni években tudatosan leépített, költségvetésének egyharmadától megfosztott honvédséget most ugyan próbálják újraépíteni, de láthatóan nem szakmai, hanem üzleti érdekek mentén. Elég csak arra gondolni, hogy miközben több száz milliárd forintot költöttek Lynx harcjárművekre és Leopard 2 tankokra, vidéken iskolák zártak be, és kórházak küzdenek a legalapvetőbb eszközhiánnyal.
A biztonság nem csak a fegyverek kérdése. Legalább ilyen fontos a társadalom szolidaritása, az állampolgárok felkészültsége és a nemzetközi együttműködés. Finnország jó példa, ahol a katonai védelmet kiegészítik civil felkészítéssel, válságkommunikációs gyakorlatokkal és kibervédelmi képzésekkel is. Egy közös európai védelmi alap – amelyet az MSZP javasol – például valóban szolgálná a kontinens biztonságát.
Egy ilyen rendszer képes lenne finanszírozni a közös rakétavédelmet, a digitális hadviselés elleni védelmet vagy a pilóta nélküli rendszerek fejlesztését. Hasonló kezdeményezés már működik: a PESCO (Permanent Structured Cooperation) keretében például több ország közösen fejleszt hírszerzési, megfigyelési és tengeri biztonsági rendszereket. Ez nemcsak hatékonyabb, de olcsóbb is, mint ha minden nemzet külön próbálkozna.
De az alapkérdés változatlan: védekezni akarunk, vagy háborúzni? A következő évtized európai haderőtervezésének és -fejlesztésének kulcskérdése, hogy a nemzeti (és ezáltal a szövetséges) haderőknek legyen „mélysége”, tartalék kapacitása egy elhúzódó konfliktus megvívásához, területeik megvédéséhez. Ehhez az eddig az amerikaiakra alapozott kritikus képességek megteremtésére, a felkészültség és bevethetőség növelésére, a régi eszközök cseréjére és szabványosításra kell törekedni. Elsősorban területvédelemre, elrettentésre és Ukrajna támogatására kell koncentrálniuk a NATO európai tagállamainak.
A magyar társadalom többsége nem kér a fegyverkezésből. És jól teszi. A Fidesz félelemkeltő retorikája ellenére a józan többség továbbra is békét és biztonságot szeretne – nem katonai erőfitogtatást. A baloldali politikának kötelessége ezt a hangot megjeleníteni. Sokan nem akarják, hogy gyerekeik vagy unokáik egy olyan Európában nőjenek fel, ahol a jövő záloga nem a tudás, hanem a harckocsik száma. A biztonság ott kezdődik, hogy nem kell fegyverhez nyúlni – és ott ér véget, ahol már csak az maradt.
A szerző volt honvédelmi miniszter.