Első személyes találkozásom a fegyverekkel – ha nem számítom, hogy 7-8 éves koromban volt egy csúzlim - 14-15 éves koromban történt; akkor a fegyverek, legyenek azok nyilas, csendőr vagy német SS kézben, rám irányultak. Néhány év múlva, a kötelező katonai szolgálat alatt már az én kezemben is volt fegyver. 1956-ban pedig csatlakoztam az egyetemi zászlóaljhoz és egy dobtáras géppisztollyal a vállamon gyalogoltam be naponta az egyetemre.
Életem és a fegyverek bizony akkoriban nagyon is összekapcsolódtak. Nem meglepő, hiszen az emberiség történetét úgy is leírhatjuk, mint a fegyverek feltalálásának és tökéletesítésének, aztán egymás gyilkolásának történetét.
Mintha napjainkban új fejezet nyílna ebben a folyamatban. Az orosz–ukrán háború meghatározó új fegyveréve vált a drón. Mint az Economist A háború motorja című cikkében (március 15.) megfogalmazta, “Már szokványossá vált a megállapítás, hogy az ukrajnai háború - drón háború”. Az orosz halálozások és sérülések felét ukrán drónok okozzák. Ugyanakkor nem ez az első ilyen háború: 1982-ben Izrael már alkalmazott drónokat Szíria ellen.
Ez az új – Bartók Kékszakállújának szavával – “rettentő hadiszerszám” tulajdonképpen egy repülő robot, egy kis földről irányított, könnyű fémből készült repülőgép. Az 1937-ben Bagdadban született, majd szüleivel 1951-ben Izraelbe települt Abraham Karem találta fel. Története azonban korábbra nyúlik vissza, hiszen 1916-ban fejlesztette ki Anglia az első pilóta nélküli, rádió irányította repülőt, amelynek tervezője a szerb származású Nikola Tesla volt.
A “drone” kifejezés eredetileg a hím méhek zümmögő zajára utal, amelyet repülésükkel csapnak, és már az 1930-as években is használták az angol légierőben. Alkalmaznak drónokat békés célra is. Amint a Wall Street Journal beszámolt róla, 2006-ban drónokkal szállítottak segélyt katasztrófa sújtotta területekre, erdőtüzek oltására, de farmokon kártevők irtására is igénybe vették. Egy időben tervezték postai küldemények, főként csomagok drónokkal való kézbesítését ritkán lakott vidékekre. A legfőbb funkciója azonban katonai jellegű: egy kamerákkal felszerelt drón fontos hírszerző eszköz, de bombákat is tud dobni, illetve az "öngyilkos" drónok rávetik magukat célpontjaikra.
Nem kis szégyen, hogy az emberiség és a fegyverek története a legszorosabban összekapcsolódik. Hadd utaljak vissza a XX. század hadtörténetének olyan mérföldköveire, mint a tank megjelenése az I. világháborúban, s ugyanakkor a repülőgépről ledobott kézigránátra, a légi bombázás ősére, amely azután a II. világháború éveiben a veszedelmes légierődök, a B-17-es, a B-24-es liberátor és az atombombát Japánra ledobó B-29-es megjelenésével vált meghatározóvá. Ez utóbbi repülőgép 30 méter hosszú volt, 9 tonna bomba terhet tudott szállítani, és óránként közel 600 kilométert tett meg. A II. világháború során a városok bombázása, a légiriadót jelző sziréna, a pinceóvóhelyen töltött órák, az égő Budapest már személyes, legrosszabb élményeim közé tartoznak.
Ha Káin ezt megélte volna! Volna? Nagyon is megélte bennünk, hiszen mintha a Káinok leszármazottai lennénk! A Biblia figyelmeztet. Káin az első emberpár, Ádám és Éva elsőszülött gyermeke volt, vagyis a harmadik ember a Földön, és egyben az első gyilkos is, hiszen megölte fiatalabb testvérét, Ábelt. Hogy hogyan történt a gyilkosság, azt nem tudjuk, hiszen az írás csupán annyit mond, hogy “Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.”
Az első ember készítette fegyverek nagy botok, kövek, majd kiélezett kövek, illetve ezek kombinálásából alakított kőbalták voltak. Dávid és Góliát legendája megörökítette a parittyát, amelyet a rómaiak nagy sikerrel használtak. Az első fémből készített kard már az időszámítás előtt 3300-ban az ember kezében volt. Különböző kultúrák egymástól függetlenül fejlesztették ki az íjat és nyilat.
Kínában 904-ben alkalmazták a történelem első lőfegyverét háborúban, aztán nagy szerepet játszott Bizánc elestében, nem is beszélve az európai gyarmatosítás történetéről. A XIII. században már valóban hatékony lőfegyvereket készítettek, ami új fejezetet nyitott a háborúk történetében. Hasonló fordulópontot hozott a XIX. század közepén kifejlesztett gépfegyver, melyet elsőként 1862-ben az amerikai haditengerészet használt. Az ágyú kezdetleges változata – bár a források ellentmondásosak - a XII. században jelent meg Kínában. A XIII.-XIV. században már szélesebb körben használtak ágyúkat, melyek a XIV. századtól Európában is megjelentek.
Az, hogy mérföldkő és fordulópont volt a hadviselés történetében, kevés fegyverre vonatkozóan igazabb, mint az atombombára. A II. világháború éveiben gyilkos verseny folyt Amerika és Németország között az atomfegyver megteremtéséért. Szerencsére Amerika győzött: elképzelhetetlen, milyen lenne ma a világ, ha nem így történt volna. Az 1945. augusztus 6-án és 9-én Hirosimára és Nagaszakira ledobott két amerikai atombomba több mint 200 ezer embert ölt meg. Az azóta történt érdemi továbbfejlesztések nyomán még hatásosabbá és pusztítóbbá vált atomfegyver máig a legpusztítóbb és legvégzetesebb gyilkos eszköz, amit ember valaha létrehozott.
Igazán büszkék lehetünk, hogy már nem furkósbottal és parittyával, egyenként öldöklünk, hanem egyszerre tíz- és százrével tudjuk gyilkolni egymást. És a folyamat megállíthatatlan. Mint az USA hadseregének illetékesei már bejelentették, a 2020-as évtized végéig 30 új, még hatékonyabb - értsd: halálosabb - fegyver kerül az amerikai katonák kezébe, sőt, ezek fele már kézben is van. Az új fegyverek egy része automata, nem is kíván emberi irányítást, mint a 12 tonnás harckocsi vagy a haditengerészet automata gépfegyvere, amely automatikusan észleli és megsemmisíti, ami az útjába kerül.
Az emberi találékonyság hihetetlen teljesítményeket produkált az egymást irtó fegyverek kifejlesztése terén. A drón nyilvánvalóan nem az utolsó elem ebben a történetben. Lehet, hogy a következő nagy háborúkat már katonák nélkül vívják meg?