A júniusi Nemzetközi Orgonák Éjszakája és a Con spirito egyházzenei fesztivál mintegy előzeteseként négy hangverversenyt ad hazánkban április 25. és 29. között Olivier Latry, a párizsi Notre Dame pontosan egy évvel ezelőtt újra kinevezett négy orgonistájának egyike, a Conservatoire de Paris tanára. Műsorának középpontjában olyan francia mesterek állnak, akik elődei is voltak. Alexandre Guilmant a Conservatoire orgonatanára volt a XIX. században, Louis Vierne pedig a Notre Dame orgonistája a múlt századforduló idején. Bár Maurice Duruflé-t a hatóságok - Vierne végakaratának ellenére - nem nevezték ki, a koncerten az ő műve is megszólal. Egy orgonista nem hagyhatja ki Bachot, hallhatjuk az ő egyik leghatalmasabb alkotását, és természetesen az elmaradhatatlan improvizációra is sor kerül a végén.
A művésztől először azt kérdeztem, mit jelent számára az, hogy Franciaország, Párizs, első és a világ egyik leghíresebb templomának orgonistája lehet. “Ez valójában pontosan olyan munka, mint bármelyik másik templom orgonistájának lenni: az elsődleges feladat az istentiszteleteken való zenei szolgálat ellátása. Emellett természetesen adunk hangversenyeket is itt is és máshol, is, szerte a világon” - válaszolta szerényen Latry.
A művész elmondta, hogy a közel 8000 sipos történelmi hangszer legrégebbi részei a XVII. századból származnak, és mint sok más ilyen, több az adott kor szellemének, igényeinek megfelelő átépítésen esett át az elmúlt évszázadokban, a legnagyobbak a XVIII. és a XIX. században történtek.
Az építők azonban mindig megtartották a korábbi részeket. “Olyan ez így, mint egy fa, amikor metszik. Megtartják az alapokat, hogy új részek nőhessenek ki belőle. Van tehát egy barokk hangszerünk, egy romantikus hangszerünk és egy modern, kortárs orgonánk is” - beszélt erről szemléletesen Latry.
A 2019-es Notre Dame-i tűz az egész világot megrázta, csodával határos módon azonban a nagy orgona megmenekült. Az orgonistától megtudtuk, hogy tényleg semmi baja nem történt, de annyira ellepte a por és a hamu, hogy teljesen le kellett szerelni és újra felépíteni, ezek után a csendes éjszakákon elvégezni a hangolását. Mindez három évig tartott. Egy nagyobb restaurálást tíz éve végeztek rajta, így erre most nem volt szükség, a tűz előtt nagyon jó állapotban volt.
Infó
Olivier Latry
április 25. Pécs Bazilika,
április 26. Szeged, Dóm
április 28. Veszprém Szent Mihály Főszékesegyház
április 29. Budapesten, Mátyás-templom
A művész a megnyitón csak improvizált, - mint magyarázta - így lehet olyan zenét játszani, amely megfelel az esemény hangulatának, az ott uralkodó érzéseknek. Általában a hangversenyeken a standard repertoárt játsszák és a végén következik - mint a négy hangversenyen nálunk is - az improvizáció. Miért olyan fontos az orgonisták számára az improvizálás, ezt ma már klasszikus zenei zongoristák, hegedűsök nem igen művelik? - érdeklődtünk tovább. Mire a művész így felelt: "Minden hangszeresnek kellene rögtönöznie, ez a barokkban még általános gyakorlat volt, sőt a zongoristák koncertjeinek még a XIX. században is része volt. Az orgonálásban azért maradt fenn, mert a miséken a napi rutin része az ilyen zene szolgáltatása, a hangversenyeken a szervezők vagy a közönség megadta témákra rögtönzünk".
Négy orgonán fog játszani Magyarországon. Nehéz különböző hangszerekre ráhangolódni, megtanulni, mire képesek valójában? “Igen, ez hosszú, bonyolult folyamat, csak az öt-hat óra, amíg megtanuljuk, milyenek a hangszínek, hogyan tudjuk ezeket kombinálni. Amikor a hangszer elé ülök, tudom, mit fogok játszani, de nem tudom, hogyan. Egyik nap megtanuljuk például, mit játszunk az egyik billentyűsoron és azt, hogy melyik kezünkkel, a másik nap ezt el kell felejtenünk, és újat tanulni" - tudtuk meg végül Olivier Latrytól.
