A washingtoni lavina nem lehetett meglepetés, Trump elnök intézkedéseinek halmaza és gyorsaságuk mégis mindenkit váratlanul ért. Az elnöki rendeletek és az azokat kisérő személyi változások egy új politikai struktúrát hoztak létre. Ez rendszerváltás. Egy olyan rendszerváltás, amely megkerüli az elnöki hatalom alkotmányos korlátait és semmibe veszi a fékek/ellensúlyok rendszerét. Ebben a világban vajmi kevés helye van az eddig vallott értékeknek és a jognak. Igazolásul a Yale elit egyetemen végzett Vance alelnök Cicerót idézte: “…a haza érdekében nincs jogsértés!“
Az általunk ismert amerikai demokrácia egyik ereje az alkalmazkodó képesség. A három hatalmi ág együttműködve és a jog által adott keretek közötti küzdelemben tud, tudott érdekeket egyeztetni. Az 1929-32-es világgazdasági válság kezelésére Roosevelt elnök egy új rendszert vezetett be, amely megvetette a jóléti állam alapjait. Négyszeri újraválasztása során pártja kongresszusi többsége megfelelő politikai hátteret biztosított ehhez, de azért több mint 3700-szor érezte úgy, hogy fel kell gyorsítani a törvényhozás lassú, körülményes munkáját egy-egy elnöki rendelettel. Amikor a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos aggályainak adott hangot, Roosevelt kíméletlenül nekirontott az intézménynek. A csata kompromisszummal zárult: a New Deal elfogadásának és érvényesítésének immár nem volt akadálya.
Fél évszázad múltán, a Szovjetunió felbomlásával az Amerikai Egyesült Államok győztesként és egyértelmű nyertesként került ki a hidegháborúból. Az egypólusúvá alakult világban az USA maradt az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen szuperhatalom. Ez visszaigazolást jelentett: az ország jó úton jár. A rendszer ellentmondásai azonban - más modell hiányában - egyre jobban érezhetővé váltak.
Az amerikai demokrácia az elmúlt évtizedben egyre nehezebben oldotta meg a belső problémáit, és ellentmondásosan reagált a külső kihívásokra. Az Egyesült Államok nemzetközi versenytársai óriási változásokon mentek át, ezért nagyobb beleszólást akartak a rohamosan fejlődő világ szabályainak alakításába.
A demokrácia sérülékenységét jól mutatja, hogy a korábban szinte negyedik hatalmi ágnak tekintett média jó része pártos narratívák fórumává vált és megszűnt megbízható hírforrás lenni. A minőségi sajtó iránt egyre szűkebb közönség érdeklődött, és az elmúlt húsz évben az írott és az elektronikus médiánál erősebb véleményformálóvá vált a közösségi média.
Trump már első elnöksége alatt konfrontálódott a médiával, de most már kiütéses győzelmet akar. A republikánus többségű kongresszus máris jelezte, hogy legszívesebben megszüntetné a közszolgálati rádiót és televíziót. Trump ügyvédei az elnökválasztás során mutatott elfogultsággal vádolták meg az egyik legnagyobb tv-csatornát, a CBS pedig nem vállalta a bírósági procedúrát és peren kívüli megállapodás született. A kampányfinanszírozással kapcsolatos Legfelsőbb Bírósági állásfoglalás, miszerint a vállalatok mint jogi személyek is rendelkeznek az Alkotmány által védett véleményszabadsággal, végleg megváltoztatta a játékszabályokat: az óriási monopóliumok törvényesen váltak politikaformáló erővé.
2016-ban a korábban a demokratákat támogató New York-i milliárdos, Donald Trump - akit az ország leginkább mint valóságshow főszereplőt ismert - az elnökjelöltségért folyó küzdelemben ismert, nagy hivatali tapasztalattal bíró politikusokkal mérkőzött meg. Közöttük "A Donald" - mint első felesége szerette hívni - teljesen esélytelennek látszott. Hallatlan magabiztossága, kevés igazságot tartalmazó kijelentései és a nyelvi harc néha vulgáris eszközeinek használata azonban mindenkit meglepett. Riválisai nem találták meg a megfelelő fegyvert ellene. Ő lett a republikánus elnökjelölt, és Hillary Clinton ugyan kétmillióval több voksot szerzett, de több elektori szavazattal Trump lett az 45-ik elnök.
Első elnöksége alatt a Demokrata Párt kíméletlen harcot folytatott ellene. Kétszer tettek arra kísérletet, hogy a törvényhozás eltávolítsa a hatalomból, és többször táncolt késélen a költségvetés. A gazdaság mutatói jók voltak, s bár a jövedelemkülönbségek nőttek, hivatalban levő elnökként jó esélyei voltak az újraválasztásra. Aztán beütött Covid. Emberi gyarlóságai, személyisége, rossz helyzetmegítélése és romboló vezetési stílusa a tévé főműsoridejében vált egyértelművé.
Biden elnöksége alatt a demokraták a politika és a jog minden eszközét felhasználták, hogy kivonják a forgalomból. Korábbi élete és a kongresszus ostromában játszott kétes szerepe erre sok valós alapot szolgáltatott. Trump azonban, nem kis részben a Legfelsőbb Bíróság általa kinevezett tagjai állásfoglalásainak köszönhetően, mindezt nemcsak túlélte, hanem a Republikánus Párt tényleges vezetője tudott maradni. A 2024-es választáson nem is volt republikánus kihívója, végül pedig meggyőző eredménnyel lett az Egyesült Államok 47-ik elnöke.
Választási győzelme nem független attól, hogy az elmúlt évtized során hallatlanul felgyorsult egy történelmi folyamat, amely kognitív ipari forradalomként vált ismertté. A klasszikus ipari forradalomban a gőzgép minden iparágazatban való felhasználása jelentette a korszakváltást, az Egyesült Királyság többek között ennek köszönhette sokáig megkérdőjelezhetetlen világelsőségét. Ma az informatika, pontosabban a külvilág fénysebességű megismerhetősége, az ismeretek rendszerbe állítása és minden területen való alkalmazása bír hasonló jelentőséggel. Egy ilyen léptékű fejlődéshez óriási adatbázis, nagyszámú magasan képzett szakember és nagy kockázatvállalásra alkalmas befektetői alapok kellenek - a vezető szerep pedig kikezdhetetlen elsőséget hozhat.
Ezeknek az elvárásoknak jelenleg csak az Egyesült Államok, Kína és Oroszország tud eleget tenni, utóbbiak az állam aktív részvételével. A szektor gazdasági vezetői, mint Elon Musk ezt hamar felismerték. Az alapjában liberális világ- és értékrendű emberek először a Demokrata Párt környékén sertepertéltek, de süket fülekre találtak. A revansvágytól fűtött Trump azonban máshogy döntött: megszületett a megegyezés és az extrán szupergazdag vállalatvezetők gálánsan megtámogatták kampányát. Trump elnök lett, amivel Elon Musk (Tesla, SpaceX, OpenAI stb.), Peter Thiel (PayPal), Travis Kalanick (Uber), Andrew Liveris (Dow Chemical), Davic Koch (Koch Industries), Marillyn Hewson (Lockheed Martin), Timothy Cook (Apple), Larry Page (Google), Satya Nadella (Microsoft), Michael Dell (Dell Computers), valamint a kicsit későn megtért Mark Zukerberg (Meta) és üzlettársaik nyertek.
A média alig foglalkozott a gyors jutalommal: az amerikai történelemben először a kormány szuverén vagyon (befektetési) alapot hozott létre 500 milliárd dolláros tőkével. Hasonló nagyságú állami megrendelést kapott az informatikai szektor. További komoly adóreformok, szabályozási enyhítések és az informatikai struktúra állami bővítése várható.
Ez a csoport nagyon eltitkolja álláspontját az elnök protekcionista gazdaságpolitikájával kapcsolatban, de hallgatásuk az autarkiás fejlődési út támogatását sejteti. Legalábbis amig iparágaik nem kerülnek biztosnak tekinthető pozícióba.
Ez a társaság megelégelte az EU őket sújtó piacvédelmi intézkedéseit, és a büntető vámokat arra szolgáló eszköznek tartják, hogy számukra az eddigieknél jobb piaci feltételeket biztosítsanak.
A trumpi külpolitika elismerte a multipoláris világ realitását és fókuszában Kína van. Az Amerikára veszélyt jelentő tendenciákról szóló, nemrégiben publikált CIA jelentés világosan leszögezi, hogy egyedül ez az ország jelent fenyegetést. A jelenlegi politikacsinálók nem a manapság egyre gyakrabban megjelenő, Kínát leértékelő “elemzésekből” indulnak ki. Világosan látják, hogy a kínai politikai és gazdasági modell óriási eredményeket hozott, és Peking szükség szerint vegyíti a közvetlen beavatkozás módszerét a piac igényeinek jobban megfelelő intézkedésekkel. Kína megítélésének alapja az innovációra képes gazdaság, a magas színtű oktatási rendszer, a legmodernebb technológiák tömeges alkalmazása és a megtakarítási mutató. Jelenleg félelmetes versenytárs, de idővel nagyon veszélyes ellenség is lehet.
A CIA Oroszországot Kína után említi mint potenciális veszélyforrást. Washington megítélése szerint Oroszország az ukrán háborút egy a Nyugattal folytatott, közvetett (proxy) háborúnak szánja. Az elemzők szerint a háború magában hordozza egy nem tervezett, gyorsan eszkalálódó konfliktus lehetőségét, és ezért sürgős az “elfogadható lezárása”.
De Oroszország az állóképessége, az ország politikai, geopolitikai és gazdasági trendjei alapján a háború kimenetelétől függetlenül is veszélyt jelent az USA számára. A rendszerváltó és új prioritásokat megjelölő Trumpnak az ukrán háború kolonc, amitől meg akar szabadulni. A béke elfogadhatóságát pedig az határozza meg, hogy ennek milyen belpolitikai ára van, és a lenézett európaiakkal milyen mértékű konfliktussal jár. Az orosz kapcsolatok javításának legfontosabb motívumát pedig aligha fogja közhírré tenni: Amerika stratégiai érdeke az orosz-kínai kapcsolatok lazítása.
A republikánus többségű törvényhozás jelenleg eltűri jogkörének megnyirbálását és azt, hogy Tump elnöki rendeletek garmadájával kormányozzon. Az elnök párttársai most még nem érzik politikailag kifizetődőnek, hogy szembeszálljanak vele. A trumpi politika szakítópróbája a harmadik hatalmi ággal való találkozása lesz. Jelenleg nincs alkotmányos válság, de akkor lenne, ha az elnök nem tartaná tiszteletben a bíróság állásfoglalását.
Az amerikai jogtörténelemben erre több példa van. A XIX. században Andrew Jackson fontosabbnak tartotta országa nyugati terjeszkedését, mint azt, hogy engedelmeskedjen a bíróság döntésének. Az ikonikus Abraham Lincoln sem vette tudomásul, hogy a Habeas Corpus felfüggesztése még polgárháborúban is alkotmányellenes. De egy nyílt összecsapást vélhetően mindkét hatalmi ág igyekszik majd elkerülni.
Január óta a végrehajtó hatalom egymaga határozza meg az új nemzeti prioritásokat, ténnyé tette a szakítást a kétpárti külpolitikával, lényegében egy belső vagy a jövőben megszerzendő erőforrásokra támaszkodó gazdaságpolitikát folytat. Az új rendszer megkerüli az alkotmányos érdekegyeztetési fórumokat. Akármeddig tart is ez, Amerika aligha tér töretlenül vissza a korábbi liberális demokrácia hagyományaihoz.
Az új rend tartóssága és a visszatérés is attól függ, hogy a sérült érdekek képviselői milyen erőket tudnak mozgósítani, mivel tudják Trump rendszerét felváltani, módosítani, és milyen politikailag kihasználható hozadéka lehet ennek. A Trump beiktatásáig gyakorolt és jogilag ma is érvényben levő rendszert 1789-ben az Egyesült Államok Alkotmánya hozta létre. A történelmi tett után az újságíró Elisabeth Powell megkérdezte az egyik szerzőt, Benjamin Franklint, hogy mit is kaptunk, köztársaságot-e vagy monarchiát. “Köztársaságot, ha meg tudjátok tartani!” - volt a bölcs válasz, amely ma érvényesebb, mint valaha.
A szerző történelem és alkotmányjog tanár a vidéki Amerikában
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.