repülőtér;Egyesült Államok;Detroit;határőrök;

Illusztráció

Rabosítottak, majd hazaküldtek a detroiti repülőtérről egy magyar férfit, aki meg akarta látogatni az Amerikában élő nagynénjét

A telefonját egy fordítóprogrammal átnézték, készítettek róla rabfotót, és DNS-mintát, ujjlenyomatot is vettek tőle.

A detroiti repülőtéren átnézték a telefonját, és kifaggattak, rabosítottak, majd hazaküldtek egy 26 éves magyar férfit, aki az Amerikában élő nagynénjét akarta meglátogatni – írja a 444.

A portál szerint a férfi a szokásos könnyített beutazási engedéllyel, az ESTA-val akart eltölteni három hónapot Amerikában a magyar állampolgár, de zöld kártyával ott élő nagynénjénél és kettős állampolgár unokatestvérénél. IT-sként home office-ból dolgozik, a cégével is megbeszélte a tervét, és engedélyt kapott rá, hogy másik kontinensről végezze a munkáját ebben az időszakban. Megvolt a hazafelé szóló repülőjegye is, a tartózkodását 88 napra lőtte be, hogy semmiképp ne legyen probléma a 90 napos határidővel.

Ám amikor Detroitban leszállt, rögtön megkérdezték tőle, hogy kihez megy és mit dolgozik. A válaszok nem elégítették ki a reptéri tisztet, úgyhogy behívták a vám- és határőrség irodájába, ahol egy férfi arról kezdte faggatni, mit csinál a nagynénje Amerikában, és miért akar három hónapot távolról dolgozni. A cikk szerint

  • a tiszt elkérte a telefonját is a PIN kóddal együtt, és egy fordítóprogrammal elkezdte átnézni. Megnézte az üzeneteit, a galériát, a webelőzményeket – ezt a férfi onnan tudja, hogy mindennek nyoma volt, amikor visszakapta a telefont.

  • a határőr talált egy üzenetet, ami arról szólt, hogy amikor a férfi három éve már volt kint a nagynénjénél, akkor párszor elment vele irodát takarítani, porszívózott. Kapott ezért pénzt? – kérdezte a tiszt. Nem, csak pár alkalommal, szívességből segítettem, mondta. Miért akar a takarítócégnél dolgozni? – kérdezték. Nem akarok, mondta.

  • megkérdezték tőle, hogy a kint élő unokatestvérének van-e párja. Igen, de nem ismerem, mondta. A határőr odament a reptéren váró nagynénihez, őt is kifaggatta. Rákérdezett az unokatestvér párjára, róla kiderült, hogy albán állampolgár, és illegálisan van az Egyesült Államokban.

  • a telefonban volt egy üzenetváltás arról, hogy két barátja is kimenne egy időre, és együtt utazgatnának kicsit. Az üzenetekben egyikük azt kérte, hogy a tervekről egyelőre ne beszéljen senkinek, maradjon köztük. A határőr arra jutott, hogy barátját is dolgozni akarja kivinni, és bepöccent. Azt mondta, ha a férfi még egy dolgot elhallgat előle, azonnal kitoloncolja. És egyébként is, ha utazgatni akar, miért nincsenek hotelfoglalásai?

  • azt mondták neki, hogy vallomást kell tennie. Tolmácsot kapott, igen/nem kérdéssorra kellett válaszolnia. Hiába mondta néhány kérdésnél, hogy a válasz bonyolultabb, mint egy igen vagy egy nem. Például annál, hogy „dolgozott-e valaha ESTA-vízummal”, mi a jó válasz, ha ingyen, segítségképpen porszívózott? Az igent választotta. Van-e illegálisan Amerikában tartózkodó ismerőse? Az unokatestvére párja az, de nem is ismeri őt. Erre is az igent mondta.

  • amikor megkérdezték tőle, szeretne-e Amerikában dolgozni, átfutott az agyán, hogy lehet, hogy a LinkedIn-profilját is megnézte a tiszt. Azt felelte, hogy nézegetett pár éve IT-állásokat az Egyesült Államokban, de csak kíváncsi volt a piacra és a követelményekre. A vallomásba ez úgy került be, mintha most keresne állást.

Ezután közölték vele a végeredményt: haza kell mennie, mert dolgozni akar az USA-ban.

Készítettek róla rabfotót, DNS-mintát, ujjlenyomatot is vettek tőle. Átnézték a cuccait, találtak pár áramkört, a férfi ugyanis ilyeneket programoz. Azokat ki akarták dobatni, de végül megtarthatta.

A férfi szerint a határőrökön, akik hazaküldték, látszott, hogy jókedvűek lettek a döntés után. Egyikük meg is dicsérte a nőt, aki „kiszúrta” őt és bevitte az irodába. Aki elbírálta a vallomást, ráírta a kollégája papírjára, hogy „good job :)”.

A leszállása óta három óra telt el ezalatt. A visszaútra szóló jegyét átfoglalták a következő budapesti járatra, amszterdami átszállással, ahogy az eredeti is szólt. A gép öt óra múlva indult, ezt az időt egy zárt váróban kellett töltenie, vécére is csak akkor mehetett, ha szólt. Aztán felkísérték a repülőre a fegyveresek, azokkal a szavakkal:

„bilincset is adhatnánk rád, csak azért nem kapsz, mert szófogadó vagy.”

Amikor a határőr pakolta a bőröndjét, a férfi megkérdezte tőle, hogy Donald Trump óta van-e ez a szigor. A határőr igennel felelt, és a repülőgép légiutas-kísérője is megjegyezte, hogy Európából mostanában több embert fordítanak vissza, mint korábban. Búcsúzóul megkapta a vallomását papíron, és egy pecsétet, hogy el lett utasítva. ESTA-val már nem mehet Amerikába a jövőben, normál vízumot kell igényelnie.

Emellett úgy vélik, a lépés aláássa az Egyesült Államok hitelességét a korrupcióellenes politika terén.