Sokat sejtet, hogy a 2031 című előadáson bennünket, nézőket a Katona József Színház Kamra játszóhelyén arénaszerű játéktérben ültetnek le. Nem csak a színészeket látjuk viszonylag közelről, hanem a másik nézőt is. Oldalt egy titokzatos barlangszerű mélyedés. (Díszlet és jelmeztervező: Izsák Lili.) Van olyan színész, aki egy-egy jelentben közénk ül. Már a tér és a közeg miatt sem lehet az ember közömbös azzal, ami történik. Persze leginkább a téma borzolhatja fel a kedélyeket. A színlap szerint 2031-ben, a hetedik Orbán-kormány idején a legendás egyetemi tanár és színházigazgató osztálytalálkozóra várja egykori rendező hallgatóit a lakására.
A darab írója, Bíró Zsombor Aurél és rendezője, Dohy Balázs bevallottan saját egyetemi élményeiktől ihletetten alkották meg az előadás alapanyagát. Nagy kérdés, hogy kiről mintázták a főszereplő, a tanár alakját. Szerintem bátran hihetünk nekik, hiszen több helyen elmondták és leírták, hogy több figurából gyúrták össze. Nem is az az érdekes, hogy kiről szólhat ez a történet, hanem maga a jelenség a perdöntő. Vagyis szembenézni azzal, hogy egy nagy formátumú, szakmailag megkérdőjelezhetetlen tanár mit engedhet meg magának. Csupán szakmai indokokra hivatkozva felrúghat-e etikai normákat, szabályokat? Elegendő-e azzal érvelnie, hogy ő csak azt akarta, hogy a lehető legjobb legyen egy jelenet.
Ismerünk részben a nyilvánosság elé tárt hasonló eseteket, ám a 2031 fő erénye, hogy nem szeretne konkrét lenni. A zaklató szituációkat viszont egyáltalán nem felületesen kezeli, hanem próbál az ilyen esetek mélyére menni. Közben nem ítélkezik, hanem megmutatja a különböző szereplők nézőpontját, azt, hogy kiben hogyan él az évekkel ezelőtti történet. A végére aztán eljutunk a drámai végpontig, amikor dönteni kell. Nincs hova hátrálni a vádlóknak és a megvádoltnak sem.
A darab tele van vívódással, felmentő és elítélő gesztussal. Egy eset sem fekete-fehér. Mint ahogy a felelősség is közös. A választók, a tanárok és az egyetemisták együtt teremtik meg azt, amiben élünk. A politikai vezetőinket mi választjuk, a tanáraink szakmai erényeiből mi profitálhatunk, vagy épp fellázadhatunk, ha van elég bátorságunk az emberi gyengeségeik ellen. Persze ez az egész ennél jóval bonyolultabb és árnyaltabb. Na épp erről szól kíméletlenül a 2031.
Az alkotók pedig, talán generációjukra jellemzően is, egyáltalán nem finomkodnak. Intellektuálisan olykor virtuózan, de mégis kendőzetlenül naturálisan vágják a képünkbe azt, amivel nem jó szembenézni. A saját mentegetőzéseinket, elfogadhatatlan kompromisszumainkat, önző érvényesülési vágyainkat, illetve hogy miért viseljük el, ha a fölöttünk lévő bármilyen hatalom visszaél a helyzetével.
A fiatalokból álló színészcsapat nagyszerű. Béres Bence, Tasnádi Bence, Vízi Dávid, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia és Kanyó Kata értően ihletetten és érvényesen tolmácsolják a nem könnyű történetet. A tanárt játszó Fekete Ernő figurájáról el lehet hinni, hogy szakmailag kiemelkedően formátumos, de emberileg képes rendkívül vonzó és taszító is lenni. Az előadás vége pedig azt érzékelteti, hogy a bűneink előbb utóbb utolérnek, eljön az idő, amikor el kell számolnunk velük. Még a kétségbeesett lemeztelenedés is kevés, ha erre túl későn szánjuk rá magunkat.
Infó: 2031. Dohy Balázzsal közös koncepció alapján írta Bíró Zsombor Aurél. Rendező: Dohy Balázs Katona József Színház, Kamra
