Vizet bámulni jó. Artistákat nézni szintén. A kettő összekötése, a vízi cirkusz dupla élvezet. Kérdés, mennyire sikerül őket közös nevezőre hozni, nem nyomja-e el egyik a másikat? Az artisták a szó szoros és átvitt értelemben mindig játszottak a tűzzel, ahogy egy másik őselemmel, a vízzel is. Budapesten már 1904-ben látható volt nagyszabású vízi revü, 150 szereplővel, 60 tagú balettkarral. 250 köbméter vízzel árasztották el hozzá a porondot.
Most is lenyűgözően hatalmas a víztömeg a Splash! című, Vízicirkusz – Swing a víz fölött alcímű műsorban, a Fővárosi Nagycirkuszban. A víztömeg különböző alakzatokban csaknem a kupoláig lövell fel, Szimeiszter Balázs világítástervező fantáziadús fényorgiája által még látványosabbá téve. Időnként a víz elviszi a show-t. Önmagában is igéző, ahogy szökőkutat is jó hosszasan mustrálni. Nyaralásérzetet sugall minden. Az épület elé nyugágyakat helyeztek el, beléjük heveredhet bárki. Az előtérben saját kreációjú, gyerekek által is fogyasztható, alkoholmentes koktélok is kaphatók. A jegyszedők, a ruhatárosok kék-fehér inget, a porondmunkások kék-fehér tengerész pólót viselnek. A műsort végigkísérő, némiképp dzsesszesre áthangszerelt dalok vízzel kapcsolatosak. Köztük többször visszatérően az örökzölddé vált Pancsoló kislány, ami máig minden nap elhangzik a Palatinus Strandon, a zárórát jelezve. A premieren Gábor Anita énekelte, meglehetős intenzitással. Messzire vivő a hangja, számomra olykor túlzottan is, nem kell csaknem mindent teljes hangerővel előadni, ez egy idő után monotonná válik, gyakrabban lehetne halkabban, líraibban és így nagyobb érzelmi amplitúdóval énekelni. Azt az érzetet is keltve, hogy most csakúgy elnyúlunk a nyugágyon és élvezzük a napot, vagy egy szép szerelmes számot.
A Duo Soul remek. Amit csinálnak lengőkarikán a kupola alatt, megható szerelmi vallomás egymáshoz, a cirkusz műfajához. Sabrina és Timofei a világhírű Cirque du Soleil társulatában találkoztak, ott határozták el, hogy civilben is összekötik életüket. Igézően simul egymáshoz a testük. Érzéki az érintésük, vággyal teli az egymásra nézésük. Minden apró gesztusból értik egymást, és testbeszéddé tudják formálni a másik iránti imádatukat. Ettől magas művészet, amit csinálnak, miközben nehéz kunsztokat hajtanak végre. De ezek önmagukban csupán veszélyes tornamutatványok. Ám attól, hogy fent a légben szemlátomást belefelejtkeznek a másikba, és sugárzó szeretetük kiárad a nézőtérre, olyan hiteles művészekké válnak, mint amikor jó színészek eljátsszák Rómeó és Júlia szerelmét. A felszökellő vízsugarak körbefonják őket, már-már felmagasztosítják a boldogságos szerelmespárt.
A Wacko-csoport artistái is örömet árasztanak magukból, de egész másképp. Ők úgy hancúroznak a gumiasztalon, mint a vásott kölykök. Mind feljebb és feljebb ugranak. Egymás fölött is átrepülnek, szaltóznak, kurjongatnak, a vidámságtól fülig ér a szájuk. Energiabombák. Életélvezők. Ez jön le a publikum számára, így lesz a számnak önkéntelenül is jelentése anélkül, hogy bármi magasztosságot beléje kellene magyarázni. Az életnek, sőt a munkának ilyen mérvű szeretete irigyelendő. Egy korábbi vízi cirkuszban iszonyú magasról ugrottak le artisták, majd pattantak vissza a gumiasztalról. Meg-megálltak egy fal tetején, és ismét a mélybe vetették magukat. Kezdetben szárazon csinálták, aztán zuhogni kezdett rájuk a víz. Bármikor elcsúszhattak volna a gumiasztalon, bele is veszhettek volna a vízsugárba, de keményen állták a sarat. Ebben az esetben a víz a szám szoros alkotóeleme volt, nem csak a körítése. Ezt most hiányolom. A vízben érdemben nem történik semmi. Anvar Sattarov, Nikolai Konovalov bohócokon kívül vizes nem is lesz senki. A számok között vizes sportok bajnokainak győzelmeiről vágnak be felvételeket. A manézsban olyat is láttunk már ukrán társulattól, hogy a balettkar valóban a vízben táncolt. Most a Fejes Kitty által vezetett balettkar a szokásosnál is többet vállal, hangulatos táncjelenetet ad elő élénk színű jelmezekben, és jelenlétével emeli a különböző számok fényét, de a vízbe nem merészkedik.
Érkezik majd fókaszám, meg vízbe csúszdázó kutyák is jönnek, de a szigorodó állattartási szabályok és a háború okozta kényszer „körutazás” miatt a premierre még nem jöttek meg. A háború óta viszont itt tanulnak nálunk, Svitlana Momot vezetésével, az ukrán Old Circus School növendékei. Három lány közülük alkot egy kis kézenálló csoportot: egyszerre mozogva különböző irányokba, mutatósan hajlítják a testüket. Hogy hogyan is kell ezt vérprofin csinálni, arra remek példa a neves francia cirkuszdinasztiából származó Valentino Togni Bouglione. Nem csak az izomzatát és a hajlékonyságát munkálta ki, hanem a lelkét is, belőle is jó kedély, harmónia árad. Ahogy az olaszországi Alessio Fochesato papagáj-idomításából is. Tán nem is idomítás ez, hanem partneri viszony. Némiképp úgy játszik csodásan színpompás madaraival, mint mások a kutyáikkal: a karján bukfenceznek, a lábai között átrepülnek, rászállnak tömegével. És élvezettel röpülnek körbe-körbe a fejünk felett.
A Historions-csoport dupla perzs számot csinál; hosszú rudat tart a fején, a vállán az artista, a felül lévő pedig tornázik rajta a magasban. Ezúttal nem egy rúd van, hanem kettő, és két művész helyett négy, így impozánsabb a mutatvány. Andrei Peniaev szélsebesen mászik fel egy magas, antik utcai állólámpára, ami hajladozni kezd, nehéz megmaradni rajta. Hasonlót láttunk már minden irányban hajladozó lámpával, sokkal szédítőbb akrobatikával, jóval nevettetőbben. Sőt, ha jól emlékszem, Sallai Tibor is csinált ilyet, igaz, hogy alacsonyabb lámpán, de erőteljes komikusi vénával.
Fehérgyarmati Adrienn és Tóth Gabriella gurtnival húzzák fel magukat a légbe, ahol esztétikusan pörögnek-forognak, egymást megtartva teszik próbára a testüket könnyednek tűnő mozdulatokkal. Föllövell hozzájuk a víz, „keretbe” foglalja őket, festőivé teszi a látványt, mintegy piedesztálra emelve a női szépséget. Nem kimondottan zárószám, tán kellene valami ütősebb, nem ennyire költőien légies, de kétségtelen, az égbeszökő víz megtöbbszörözi a hatását, szinte szimbolizálja, hogy gyakran az artisták is csaknem az egekbe törnek, a lehetetlent kísértik. A Szakál László által vezetett zenekar ezúttal is érzékenyen hozzásimul a mutatványhoz, így nem csak a víz, hanem a hangzás is körbeöleli a hölgyeket.
Fekete Péter rendezése, annyi általa porondra vitt komoly téma után most leginkább a szépet mutatja, az üdítőt, arra buzdít bennünket, legyünk képesek ellazulni, felfrissülni és élvezni az életből azt, amit lehet.
