Míg az adventi vásároknak óriási hagyománya van, a húsvét PR-ja kevésbé élénk, bár a virág- és dekorációs üzletek kínálatában ilyentájt megjelennek a tojások, barkák, nyuszis koszorúk, valahogy mégsem lengi át a közhangulatot az a fajta várakozás, vágyakozás, mint ami a szeretet ünnepe előtt jellemző. A budapesti Vörösmarty téren mindenesetre hagyományőrző vásárt tartanak március végétől április 21-ig, ahol nemcsak kézműves termékekkel várják a látogatókat, hanem esténként zenés, táncos produkciókkal is, a gyerekeket pedig bábelőadás és kézműves műhely is szórakoztatja.
Specifikusan húsvéti árukkal nem nagyon találkoztunk, a közelgő ünnepre inkább csak a virágdekoráció utal, egyébiránt az árusok zöme és a kínálatuk megegyezik az adventivel.Persze a helyszín alapvetően meghatározza a vásár hangulatát és jellegét, a látogatók összetételét, hiszen a Vörösmarty tér a legfrekventáltabb turistacélpontok közé tartozik Budapesten, így aztán nem meglepő, hogy hétköznap délben magyar szót jószerével csak az árusoktól lehetett hallani. Jöhetnék persze az ilyenkor kötelező epés megjegyzéssel, hogy az árak bizony nem a magyar átlagember pénztárcájára szabottak – ami amúgy igaz. De.
A magyar kézművesek egyedi, természetes alapanyagokból készült csodáit butaság lenne összemérni a Temun vagy a Sheinon rendelt, futószalagon gyártott, műanyag ázsiai tucatkacatokkal. Itt kizárólag zsűrizett termékek jelenhetnek meg, és legyenek azok ékszerek, ruhadarabok, lakásdekorációk vagy játékok, mind-mind magas minőséget képviselnek.
Mert mint a kihelyezett kovácsműhelyben Bíró Csabától megtudtuk: egy tárgy értékét a befektetett emberi munka, energia adja. A férfi pár percre abba hagyta az izzó vas megmunkálását, és a rövid beszélgetés során kiderült: egy filozófus rejtőzik a kormos kötény mögött. A vásár ideje alatt a standjukon többen egymást váltva mutatják be a kovácsolás mesterségét, és bár ő maga bronzműves, de kovácsolni is szokott szerszámokat, ékszereket. „Kézművesként éljük az életünket, folyamatosan úton vagyunk, vásárról vásárra járunk. Ez egy kihalt világ, amit mi képviselünk, egy kihalt szemléletmód. Ennek ellenére ragaszkodunk ehhez, mert mi továbbra is emberként szeretnénk élni, nem pedig biorobotként. Ezzel természetesen nem akarom leértékelni a többi embert, mindenki hoz egy döntést, hogy hogyan szeretne élni – mi így.” Közben egy tízévesforma fiú átszellemülten fogdosta végig a standon kiállított összes bicskát és fejszét, lerítt róla, hogy képzeletében valamelyik videójáték marcona hősének látta magát. „Az emberek szeretik magukat olyan tárgyakkal körbevenni, amelyek emberközeliek. Büszkén mutatják másoknak is azokat a dolgokat, amiket tőlünk vásárolnak. Teljesen másfajta értéket képvisel az a karkötő, amit a szemem láttára készítettek el, ugye? Emiatt nagyon sokan kapcsolódnak hozzánk.” Magyarok és külföldiek egyaránt vásárolnak náluk, persze itt, a Vörösmarty téren zömmel a turistacsoportokkal találkoznak. „Ők fejszét nem visznek, mert azt nem tudják felvinni a repülőre, de az egyéb használati tárgyaink és ékszereink eljutnak a világ minden tájára.”
Egy szövőszéken is dolgoznak a vásárban, bemutatva a technikát, hogyan készülnek a természetes alapanyagokból – selyem, pamut, len – a sálak, kendők, ruhaneműk, mennyi munka van egy-egy elkészült darab mögött. A mester, Galambos Ádám épp nem volt ott, helyette a felesége, Tóth Boglárka avatott be a műhelytitkokba. „Igen, van, aki megkérdezi, hogy ugyan már, miért jó az, hogy kézzel készülnek ezek a termékek. Miért jó ilyen drágán venni? Azért, mert olyan anyagból készül és olyan technikával, hogy örök érvényű darab lesz. Ezek az anyagok nem kopnak el, nem mennek tönkre egy szezon alatt, nagyon sokáig viselhetők” – mutatott egy csodálatos, nagy méretű, selyemszálakból szőtt, sokszínű sálat Boglárka, aki hozzátette, például ennek az elkészítése egyheti munkát jelent. Tőlük főleg külföldiek vásárolnak, és nagyrészt az idősebb korosztály, akik értik, hogy mindez miért fontos. „Egy nyugat-európainak azt sem kell elmagyaráznom, hogy miért nem adok hozzá zacskót… Hogy miért fontos újrafelhasznált alapanyagokkal dolgozni. Miért klassz az, hogy ezt helyben készítjük, nem kell a világ másik végébe szállítani. Nem megy át húsz kézen, hanem közvetlenül az alkotótól vásárolja meg.”
Természetesen minden vásár kötelező eleme a vendéglátás, a Vörösmarty téren is sorakozik jó néhány hely, ahol nem igazán vesznek tudomást a húsvét előtti böjtről: sült kolbásztól, csülöktől, báránytól roskadoznak a pultok, és kapható kötelező lángos is, mindenféle feltétekkel megpakolva. Igen, az árak alapvetően itt is magasak, azonban minden hétvégén vannak tematikus ételek, amelyek 2500 forintért kaphatók, és minden melegkonyhás vendéglátóhelyen kötelező naponta egyféle egytálételt 1600 forintért árusítani.
Húsvéti hangulatba tehát nem nagyon ringat minket a vásár, de csak rajtunk áll, hogy jól érezzük ott magunkat. Érdemes ám néha turistát játszani a saját hazánkban, és úgy rácsodálkozni az értékeinkre, amiket már megszoktunk, mintha először találkoznánk velük.
