Ezek szerint a kormány által tervezett új gázerőművek helyett inkább energiatárolók és új szélerőművek telepítését kellene ösztönözni, ráadásul összességében ez eredményezné a legolcsóbb rendszert is – foglalta össze a tanulmányok főbb megállapításait megkeresésünkre Magyar László, az Energiaklub szakértője. A kutatóműhely a különböző áramtermelési módok és a behozatal 12 különböző lehetséges 2030-as változatát vizsgálta meg. Eszerint például egy lendületesebb energiatároló-fejlesztés a hazai ellátás szempontjából hatékonyabb, egyszersmind körülbelül 60 százalékkal olcsóbb lenne a kormány által tervezett három, egyenként mintegy 500 megawattos (MW), kelet-magyarországi gázblokknál. (Pedig az állami MVM már kiválasztotta ezek kivitelezőit.) A még 2010 előtt engedélyezett jelenlegi, 330 MW szélerőmű mellett égetően szükség lenne még további több ezerre, többek között a robbanásszerűen elterjedt naperőművek változékony termelésének az egy napon vagy akár egy éven belüli kiegyensúlyozására is.
A hazai ellátás szempontjából legolcsóbb, legbiztonságosabb és legkevésbé környezetszennyező felállás szerint 2030-ra a hazai napelemek összteljesítményét a jelenlegi 8 ezerről 12 ezer MW-ra, a szélerőművekét pedig 330 MW-ról 4 ezer MW-ra kellene emelni. A szélerőművek működésükkel elsősorban a drága és jellemzően légszennyező – szén- vagy földgázalapú - árambehozatalt váltanák ki. Így azok főképp térségi szinten csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást, illetve a függőséget a kiszámíthatatlan árú és Magyarországon még mindig főképp orosz eredetű földgáztól. Számítások szerint a szélturbinák piaca a naperőművekkel szemben nem tükrözi a telítődéssel járó „kannibalizáció” jeleit sem. Ráadásul, bár kevéssé ismert, de fontos a gyors áramigényeséskor lekapcsolható erőművek piaca is, aminek szintén a szélerőművek lehetnek a legalkalmasabb és legolcsóbb elemei.
Mi több, ha az új állami gázerőművek meg is épülnének, ha se a nap nem süt, se a szél nem fúj, a tartalékolás szabályai alapján nem azok indulnának el: e célra főképp az energiatárolók, a régebbi gázerőművek és az energiabehozatal szolgálna. Magyar László néhány százalékos importot egyébként nem tart ördögtől valónak, remélve, hogy külföldről is egyre nagyobb arányban megújuló-alapú áram kerülne Magyarországra.
Kérdésünkre a környezetvédő szervezet szakértője nem vetette el a kormány szivattyús-tározós energiatárolási elképzeléseit sem. Ugyanakkor ezek megvalósítása akár egy évtizedig is eltarthat, miközben a megoldás sokkal rövidebb időn belül sürgető. Így e célra jelenleg rugalmassági és költségszempontból egyaránt az akkumulátorok tűnnek megfelelőbbnek. A szivattyús-tározós elképzelések kapcsán több, így környezetvédelmi és mérethatékonysági kérdéseket is vizsgálni kell még - jegyezte meg.
A kutatóintézet és a környezetvédő szervezet szerint a hazai energiaellátást a jellemzően külföldről behozott nyersanyagok helyett belső erőforrásokra kellene átállítani, és csak ezek átmeneti kiesését lenne érdemes időlegesen tárolókkal, hagyományos erőművekkel vagy árambehozatallal pótolni. Ráadásul póterőmű a hagyományosok „mellé” is szükséges, mivel azok is bármikor kieshetnek – hangsúlyozta a szakértő. Az atomerőművekről Magyar László annyit jegyzett meg, hogy míg modelljeik a jelenleg működő Paks 1-gyel számolnak, a tervezett Paks 2-vel nem. Emlékeztetett, hogy
amíg az általuk szükségtelennek tartott gáz- és atomerőműveket befektetői hajlandóság híján a magyar állam adófizetői pénzből építi, addig a piac saját forrásból és üzleti kockázatra világszerte csak megújuló-fejlesztéseket vállal.
Arról nem is beszélve, hogy a nagy, központi erőművekhez képest a kis, területileg elszórt megújulók biztonságosabbak, rövidebb életciklusuk révén pedig rugalmasabban korszerűsíthetők is. Ami már csak azért is fontos, mert ha néhány évtized múlva már minden háztartás önmagát látja el energiával, az összes nagyerőmű-beruházás értelmét veszti – vélekedett Magyar László.
