– Ez az, Donald, istenkirály vagy! – lelkendezett az amerikai elnök titkos tanácsadója, nevezzük a Hangnak, anyja neve: Narcis P. Disord, és elégedetten nézte az S&P 500 történelmi lejtmenetét. – Minden terv szerint halad!
– Így igaz! Úgy halad! Most jól megnyuvasztom a kutyafattyait! Ebből akár közgazdasági Nobel is lehet, közvetlenül a békedíj után. Mennyi is az út Stockholmból Oslóba az Air Force One-nal? Átérek vajon?
– Átérsz, egyetlen drága barátom, te csodálatosan ragyogó géniusz, te! Átérsz bizony! Nélküled hogy is kezdhetnék el a szellemi mérhetetlenségedet és a fantasztikus világörökségedet kellően kidomborító ceremoniális rajongás himnuszát! – duruzsolt a Hang megnyugtatóan.
– Hadd el, te! Olyan kedves vagy mostanában! Bezzeg 2021-ben órákra magamra hagy-tál a tévészobában, amikor arra a puhapöcs Mike-ra ráborították a Capitoliumot a gyengéd nacionalista hazafiak, az elcsalt választás eredményének vitatása jogos eszközével!
– Ott voltam én, csak elnyomták az aggódó hangomat a kételyek, amelyektől mindig óvtalak! Sose kételkedj magadban, Donny! Melyik busás hasznot hozó ingatlanüzletnél érezted hasznát a kételyeknek? Ugye-ugye! Toltad bele a pacekba a dealt, és blöfföltél, akárha nem lenne holnap. Csodádra jártam már akkor is… – mondta a Hang, anyja neve Narcis P. Disord, és elpirult, ami a mélynaran-cselnökön is kiütközött. Vérnarancsnak nevezi a kolorológia-tudomány.
– Elnök úr! Magyarországról hívják – reccsent meg a hangszóró a jókora tükör fölött. Igazából egy nagy tükör volt a 47. közvetlen székelési környezete.
– Kapcsolja a toalettszalonba, Stacey cica! – mondta az elnök, és jelentős hátsóját rácuppantotta a Nagy Fehér Főnökre. Így becézte a prezidenciális klotyót hatéves kora óta. Már akkor elhatározta, hogy vagy elnök lesz, vagy a keleti part kokainbárója. Akkor még nem tudta, melyik keres jobban, később nagyobb (77,4% – 22,6%) túlélési esélyt látott az elnökségben. Közülük eddig csak négyet tettek el láb alól.
– Miszter prezident! – csattant össze két boka a pannon vonalvégen fájdalmasan. Szissz.
– Victor from Bucharest! How are you, my old hungry friend!
– Elnök uram, nem is tudom, hogy mondjam, Tónival sikerült-e dűlőre jutnotok?
– Sűrű év ez, Vic. Valami más?
– Hát, hogy is mondjam csak, tudod, tavasszal jóhír-kampányt indítottunk, és csupa rossz hírt kell kezelnünk. A repülőrajtunk, hogy is mondjam csak, elég csehül áll.
– Andrej nyert, tényleg? Fogadd az őszintémet!
– Nem úgy állunk csehül, hanem hogy rosszul állunk, de nagyon.
– Mire gondolsz?
– Most közöltétek egy 397 oldalas tanulmányban, hogy az USA cégei aggódnak a közbeszerzéseink miatt, mert nem átláthatók, és a helyi és más EU-n kívüli szereplőknek kedveznek, például még Kínának is.
– Hát ez tényleg nem szép, haver!
– Donald, az ég szerelmére, te vagy az?
– Valóban más ember vagyok, az egyszer biztos – nyögött embereset a 47. –, de a tények makacs dolgok. A korrupció a magyar közbeszerzési eljárások esetében mély aggodalmakra ad okot.
– Az egyszer biztos, hölgyeim és uraim, hogy így fogalmaz az amerikai kormányzat vámtarifákat megokoló tanulmánya – köhintett a pannon legény, és megint –, de nekünk ez a néhány mondat felért egy gyomorba rúgással.
– A nyomor magasra rúg valóban – törölt ki egy könnycseppet a szeméből a 47. – Nem hat ez a nyomorult Stadalax – guvadt a szeme igen nagyon, s halkan az orra alá mormogott.
– Petiminiszter alig tudott kitalálni valami képtelenséget! Azt mondta, hogy Pressman exnagykövet diktálta ezt a részt – mondta bizonytalanul a férfi, aki sosem volt bukaresti, viszont aggasztotta az osztrák közgazdasági kutatóintézet jelentése, miszerint Mexikó, Kanada, Japán, Szlovákia és Dél-Korea után Magyarország exportjára jelenti a legnagyobb veszélyt a vámháború.
– Ha-ha-ha-ha, tényleg ezt mondta… – könnyebbült meg hangos röhögés közepette a trónok harcából szabaduló király. Vidáman hátracsapta a szőke háréját, csípőjében tankönyvi Elvis-mozdulatot jegyezhetett fel a krónikás, akit minden falba beépítettek a Fehér Házban. A krónikások néma navahó indiánok voltak, akiknek földet ígért az elnök a Rushmore-hegy tövében, hogy mindig láthassák őt. Hamarosan ugyanis kő kövön nem marad ott, úgy felvésik őt a másik négy elnök mellé, egész alakosan és fekve, úgy nagyobb lesz mindnél.
Ezután csörgött be a G7-konferenciahívás a mellékesre.
– Pillanat, barátom, tartsd egy csöppöt! – mondta a 47. a közép-európai illiberális ikonnak.
A klotyó faláról hét, erőst csodálkozó szempár meredt a monumentális elnöki hátsóra. A síkképernyő tanúsága szerint mindannyian igyekeztek másfelé nézni, de ketten későn kapcsoltak. Nekik nem lesz jó éjszakájuk. De a világgazdaság mindenekfelett.
– Elnök úr! Alaposan átgondolta a vámtarifákat? – kérdezték a G7-ek egymás szavába vágva.
A 47. kilépett a mellékhelyiségből, és a Fehér Ház gyepén jelentkezett be újra Elon Musk fiának Superman-mobiljáról.
– Mondják kicsit hangosabban, kérem, mert mint tudják, a helikopter az egy nagyon hangos dolog – villant ki a 47. zavart tekintete az elmaradhatatlan sildje alól. A gép mellett újságírók hada várta, a G7 mind az összes hívástartásba került.
– Elnök úr – jött az első kérdés –, a bíróság szerint jogtalanul tiltották ki a Fehér Házból az AP munkatársait. Mi tesznek most?
– Ha nem tudják elfogadni, hogy átneveztem egy amerikai öblöt Amerikai-öböl névre, akkor nincs miről beszélnünk – sértődött meg a 47.
– Önök sokat beszélnek a sajtószabadság védelmében arról, hogy nem lehet elhallgattatni senkit a véleménye miatt – jött a médiareakció.
– Tény, hogy átneveztem egy öblöt, nem vélemény. Más egyéb?
– Vance alelnök úgy tolmácsolta az ön gondolatait februárban Münchenben, miszerint Európa komisszárjait jobban érdekli a szólásszabadság eltiprása, mint a polgáraik védelme.
– Hát persze. Nézzék, kiváló szlovák barátom, Viktor sem engedi szóhoz jutni a sajtó jelentős részét. És? Tizenöt éve működik a demokrácia náluk. Csodálom őt. És én is 15 évig akarok elnök lenni.
– Hogy?
– Nyugi! Már viccelni sem lehet? („Tizennyolc évig akarok”, mondta a Hangnak, anyja neve Narcis P. Disord, és negédesen vigyorgott. A Hang nem mert szólni neki, hogy 98 évesen már nem fog tudni elég erőt sugározni. Igaz, a Hang nem is tudott a mestertervről, miszerint éjszaka bemegy a levéltárba, és a vastag fekete filcével átírja a 8 évben maximált amerikai elnökséget 18-ra.
– Mit szól a vámtarifák viharos fogadtatásához?
– Nézzék, engem folyamatosan hívogatnak az országok, hogy kinyalják a seggemet egy alkuért cserébe. Ez volt a cél. Megloptak bennünket, és most meglakolnak alaposan. De a seggemnek azért jólesik ez a rajongás.
– Ez így elég emelkedett egy amerikai elnöktől?
– Nézzék! Maguk valamit félreértettek. Fura hagyomány volt, hogy az elnöknek kiszámíthatónak kell lenni. Ez egy verseny, és melyik versenysportban érték a kiszámíthatóság? Cselek vannak, ravaszkodások és belemenések. Ezt csinálom engedelmükkel. Ismét Naggyá Teszem Amerikát.
– Nagy mivé?
– Hát erről nincs teljesen konszenzus bennem. És abban sem vagyok biztos, hogy fel vannak készülve a válaszaimra. Ezért mennek edzésként a vámtarifák.
– Konzervatív közgazdászok szerint elszámolták a táblázatot, és négyszeres tarifákat lengettek be.
– Kinek kell még megszorongatnom a nyakát, hogy megértsék: ez egy játék. És nekem vannak a legjobb lapjaim. Magának elég szar lapjai vannak. Hol dolgozott az előző kérdéséig? – fordult az elnök a helikopter felé.
– Uram, a G7 és a magyar kormányfő vár a vonalban.
– Mar-a-Lagóból az esti golf után visszahívom őket, Stacey cica. Addig mondja nekik, hogy: hhhu! De hatásosan, hogy nagyon megijedjenek.
A 47. és a fejében élő Hang, anyja neve Narcis P. Disord, elröppentek. Útközben megbeszélték, hogy ha minden jól megy, akkor hétfőre sikerült a mesterterv: a vámvilágháború eredményeként összeomlik a tőzsdén a Sopho & Son Corporation, Jonathan Donahue pedig csődbe megy végre. Ennyit minimum megérdemel, amiért 64 évvel ezelőtt megnyerte a hamburgerevő versenyt előtte. Így a chicagói Fifth Avenue 68. az elnöké lehet végre. Bejegyeztetheti rá a jelzálogot, majd egy alkotmánymódosítás után orosz enklávét csinálhat a gyanútlan Donahue háztömbjéből. A Hang továbbra is hallgatott róla, hogy Jonathan Donahue tizedest fejbe lőtték a normandiai partraszálláskor. Nem mondhatja el. Fő a stratégiai nyugalom.
