Donald Trump a beiktatása utáni első lépéseinek egyikeként kiléptette az USA-t a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, amely célul tűzte ki a globális hőmérséklet-emelkedés megfékezését. Az amerikai elnök amerikai olajat és LNG-t akar exportálni, amit a „Drill, baby, drill!” jelszóval nyomatékosított. Trump sorozatban hozza ellentmondásos döntéseit, időben a jövő, térben a bolygó sorsa nem hatja meg. Jelszava – America first! – kizárólag az USA jólétére fókuszál. Elődei viszont nem véletlenül mutattak szolidaritást más térségek iránt: az Egyesült Államok nemcsak a világ legnagyobb gazdasága a legnagyobb gazdagsággal, de a környezetrombolásban is dobogós (CO2-kibocsátás, 2. hely). Sokakban merülhet fel a kérdés, milyen banálisnak tűnő, mégis kedvezőtlen intézkedések várhatók még tőle.
A kérdés megválaszolásának első állomását az üzemanyagárak és az olajtermelés jelenti. Erre mindenkinek közvetlen rálátása van, az ármozgások egyértelműek és tisztán láthatók: csaknem 40 forinttal estek az árak év elejéhez képest, ami történelmi áresés. Az USA az utóbbi években a világ legnagyobb szénhidrogén-termelőjévé lépett elő, aminek háttere az palaolaj- és földgázkitermelési technikák fejlődésében keresendő. Saját kőolaj-, kondenzátum- és földgáztermelésének növelésével (a 2014-es 11 millió hordóegyenértékes/nap mérték mára 21 millió hordó egyenértékes/napra növekedett) igyekszik nyomást gyakorolni a világ országaira, köztük az OPEC-tagokra (utóbbiak 2016-ban még a világtermelés 55 százalékát tartották kezükben, azonban ez mára 48 százalékra csökkent). A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára jelenleg így 70 USD szinten mozog (sőt, az elmúlt napokban 65 USD-re csökkent). Viszont a palaolaj kitermelésének is van alsó küszöbértéke: a költségek 50 dolláros hordónkénti árig versenyképesek, írja az nrgerport. A „Fúrj, bébi fúrj!”-ban is van még spiritusz, de hogy mennyi, erősen megkérdőjelezhető.
Már megint az „okos” Trump
Az USA-ban jelenleg 13,5 millió hordó olajat termelnek naponta, ennek mintegy 64 százaléka palaolaj (nagyjából 8,3 millió hordó/nap). A földgáz esetén még nagyobb az arány: a palagáz 78 százalékát teszi ki az Egyesült Államok teljes, mintegy 38-39 ezer milliárd köbláb termelésének – tudtuk meg az Erste Banktól.
„A palaolaj- és gáztermelés felfutása eltérő lehet a két termék elérhetősége, a technológiai fejlődés és a piac ár függvényében. A palaolaj esetében enyhe emelkedés lehet még a termelési volumenben, ami körülbelül napi 14-15 millió hordóra emelkedhet még. A palagáz esetén nagyobb, akár 30-50 százalékos növekedés várható – ez persze függ az áraktól is. Ez a becslés 70 USD/bbl feletti kőolaj és 4 USD/MMBtu gázárak felett érvényes (bbl – amerikai hordó, 158,9 liter; MMBtu – 28,3 m³ földgáz.) Ha ennél alacsonyabb az ár, simán csökkenheti is az amerikai termelés rövidtávon” – állapította meg Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője.
A csökkenő olajárak hatására India már megállapodást kötött az Egyesült Államokkal az amerikai olaj importjáról. Hasonlóan cselekedett Szöul is, amellett érvelve, hogy célja Dél-Korea energiabiztonságának biztosítása.
Keresleti oldalról nézve érdekesen alakul a helyzet az öreg kontinensen is. Bár 2005 óta csökken az igény, mégsem tudjuk nélkülözni a fosszilis energiahordozókat olyan mértékben, mint az ideális lenne. Az aktuálpolitikában viszont egyre inkább háttérbe szorul a zöld átmenet az Oroszországgal szembeni fegyverkezés és a gazdasági érdekek mellett. A világ túloldalán a feltörekvő ázsiai országok energiaigénye is növekszik, mint például Kína, India és Indonézia, ami szintén gazdasági versenytársat képez, a környezetszennyezés kapcsán betöltött szerepéről pedig már ne is beszéljünk.
Az európai energiapolitika fókuszpontjában jelenleg az áramárak állnak, amelyek továbbra is nagyban támaszkodnak a földgáz-árakra, mivel a gázalapú erőművek végzik a marginális termelést. Bár a zöldenergia terjedése folyamatos a kontinensen, az áram árának meghatározásában csak akkor lesz jelentős szerepe, ha sikerült megoldanunk a tárolás nehéz kérdését (jelenleg csak egy-két napos vagy hetes tárolásra van kézzelfogható megoldás Li-ion akkumulátorok, flow batteryk, vagy szivattyús energiatárolók segítségével).
Felmerülhet a kérdés: miért?
Mivel az olaj a modern gazdaság éltetője, birtokosai nagy gazdaságpolitikai fegyvert birtokolnak. Trump véleménye szerint az olajár csökkentése az infláció mérséklődését is magával hozhatja. Fontos azonban kiemelni, hogy míg Biden elnök Ukrajna katonai támogatása érdekében bólintott rá az amerikai palaolaj-kitermelés szerény növelésére, addig a jelenlegi elnök célja az amerikai kitermelés növelésével a világ többi nyersanyagtermelőjének sarokba szorítása, a versengés Kína növekvő gazdaságával szemben, illetve a tanácsadói székben ülő baráti gazdasági érdekek (ún. bratyik) zavartalan kiszolgálása. Ennek érdekében pedig nem riad vissza Ukrajna gyarmatosításától, illetve Grönland és Kanada bekebelezésétől.
