Donald Trump a beiktatása utáni első lépéseinek egyikeként kiléptette az USA-t a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, amely célul tűzte ki a globális hőmérséklet-emelkedés megfékezését. Az amerikai elnök amerikai olajat és LNG-t akar exportálni, amit a „Drill, baby, drill!” jelszóval nyomatékosított. Trump sorozatban hozza ellentmondásos döntéseit, időben a jövő, térben a bolygó sorsa nem hatja meg. Jelszava – America first! – kizárólag az USA jólétére fókuszál. Elődei viszont nem véletlenül mutattak szolidaritást más térségek iránt: az Egyesült Államok nemcsak a világ legnagyobb gazdasága a legnagyobb gazdagsággal, de a környezetrombolásban is dobogós (CO2-kibocsátás, 2. hely). Sokakban merülhet fel a kérdés, milyen banálisnak tűnő, mégis kedvezőtlen intézkedések várhatók még tőle.
A kérdés megválaszolásának első állomását az üzemanyagárak és az olajtermelés jelenti. Erre mindenkinek közvetlen rálátása van, az ármozgások egyértelműek és tisztán láthatók: csaknem 40 forinttal estek az árak év elejéhez képest, ami történelmi áresés. Az USA az utóbbi években a világ legnagyobb szénhidrogén-termelőjévé lépett elő, aminek háttere az palaolaj- és földgázkitermelési technikák fejlődésében keresendő. Saját kőolaj-, kondenzátum- és földgáztermelésének növelésével (a 2014-es 11 millió hordóegyenértékes/nap mérték mára 21 millió hordó egyenértékes/napra növekedett) igyekszik nyomást gyakorolni a világ országaira, köztük az OPEC-tagokra (utóbbiak 2016-ban még a világtermelés 55 százalékát tartották kezükben, azonban ez mára 48 százalékra csökkent). A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára jelenleg így 70 USD szinten mozog (sőt, az elmúlt napokban 65 USD-re csökkent). Viszont a palaolaj kitermelésének is van alsó küszöbértéke: a költségek 50 dolláros hordónkénti árig versenyképesek, írja az nrgerport. A „Fúrj, bébi fúrj!”-ban is van még spiritusz, de hogy mennyi, erősen megkérdőjelezhető.
Már megint az „okos” Trump
Az USA-ban jelenleg 13,5 millió hordó olajat termelnek naponta, ennek mintegy 64 százaléka palaolaj (nagyjából 8,3 millió hordó/nap). A földgáz esetén még nagyobb az arány: a palagáz 78 százalékát teszi ki az Egyesült Államok teljes, mintegy 38-39 ezer milliárd köbláb termelésének – tudtuk meg az Erste Banktól.
„A palaolaj- és gáztermelés felfutása eltérő lehet a két termék elérhetősége, a technológiai fejlődés és a piac ár függvényében. A palaolaj esetében enyhe emelkedés lehet még a termelési volumenben, ami körülbelül napi 14-15 millió hordóra emelkedhet még. A palagáz esetén nagyobb, akár 30-50 százalékos növekedés várható – ez persze függ az áraktól is. Ez a becslés 70 USD/bbl feletti kőolaj és 4 USD/MMBtu gázárak felett érvényes (bbl – amerikai hordó, 158,9 liter; MMBtu – 28,3 m³ földgáz.) Ha ennél alacsonyabb az ár, simán csökkenheti is az amerikai termelés rövidtávon” – állapította meg Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője.
A csökkenő olajárak hatására India már megállapodást kötött az Egyesült Államokkal az amerikai olaj importjáról. Hasonlóan cselekedett Szöul is, amellett érvelve, hogy célja Dél-Korea energiabiztonságának biztosítása.
Keresleti oldalról nézve érdekesen alakul a helyzet az öreg kontinensen is. Bár 2005 óta csökken az igény, mégsem tudjuk nélkülözni a fosszilis energiahordozókat olyan mértékben, mint az ideális lenne. Az aktuálpolitikában viszont egyre inkább háttérbe szorul a zöld átmenet az Oroszországgal szembeni fegyverkezés és a gazdasági érdekek mellett. A világ túloldalán a feltörekvő ázsiai országok energiaigénye is növekszik, mint például Kína, India és Indonézia, ami szintén gazdasági versenytársat képez, a környezetszennyezés kapcsán betöltött szerepéről pedig már ne is beszéljünk.
Az európai energiapolitika fókuszpontjában jelenleg az áramárak állnak, amelyek továbbra is nagyban támaszkodnak a földgáz-árakra, mivel a gázalapú erőművek végzik a marginális termelést. Bár a zöldenergia terjedése folyamatos a kontinensen, az áram árának meghatározásában csak akkor lesz jelentős szerepe, ha sikerült megoldanunk a tárolás nehéz kérdését (jelenleg csak egy-két napos vagy hetes tárolásra van kézzelfogható megoldás Li-ion akkumulátorok, flow batteryk, vagy szivattyús energiatárolók segítségével).
Felmerülhet a kérdés: miért?
Mivel az olaj a modern gazdaság éltetője, birtokosai nagy gazdaságpolitikai fegyvert birtokolnak. Trump véleménye szerint az olajár csökkentése az infláció mérséklődését is magával hozhatja. Fontos azonban kiemelni, hogy míg Biden elnök Ukrajna katonai támogatása érdekében bólintott rá az amerikai palaolaj-kitermelés szerény növelésére, addig a jelenlegi elnök célja az amerikai kitermelés növelésével a világ többi nyersanyagtermelőjének sarokba szorítása, a versengés Kína növekvő gazdaságával szemben, illetve a tanácsadói székben ülő baráti gazdasági érdekek (ún. bratyik) zavartalan kiszolgálása. Ennek érdekében pedig nem riad vissza Ukrajna gyarmatosításától, illetve Grönland és Kanada bekebelezésétől.
„Pár hete volt a CERA Houstonban, ez az olajipar legnagyobb éves eseménye az Egyesült Államokban. Itt általános volt a csalódás a Trump-kormányban, mivel az elnök bár több helyen is lazítani szeretné a szabályozást, az 50 dolláros olajár – amit elérni szándékozna – az olajipar nagy részének veszteséget, csődöket és bezárásokat okozna.
Ez pedig visszaüthet egy-két éven belül, mivel a kevesebb termelés felhajtaná az olajárakat. Persze az inflációt rövid távon lejjebb hozná, de a 2021-ben elindult inflációs hullám nem az energiaárak megugrása miatt következett be az Egyesült Államokban” – tette hozzá Pletser Tamás.
A Népszava Farkas Istvánnal, az MTVSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége) társelnökével készített interjúja során megtudhattuk, hogy a párizsi klímaegyezmény keretében célként kitűzött legfeljebb 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedést szinte biztosan nem fogjuk tudni tartani. Donald Trump az Egyesült Államok kiléptetésével az egész emberiséget veszélyezteti, példáját pedig más országok is követhetik. Nem fogják magukra nézve olyan szigorúan venni a klímavédelem érdekében tett ígéreteiket, ami még tovább fokozhatja a felmelegedést. Ekképpen Indonézia, és Argentína is felvetette már, hogy kilépnek a megállapodásból. Sérelmezik a fejlett országokkal szembeni elmaradásukat, amit Hashim Djojohadikusumo, Indonézia éghajlatváltozással és energiával foglalkozó különmegbízottja például ezekkel a szavakkal kommentált: „Indonézia három tonna szenet termel egy főre vetítve évente, míg az Egyesült Államok 13 tonnát. Mégis nekünk mondják, hogy zárjuk be erőműveinket... Szóval, hol van itt az igazságérzet?” – tette fel a kérdést a 2025-ös Fenntarthatósági Fórum rendezvényén Jakartában.
A tudósok szerint nem jöhet létre újabb fosszilis tüzelőanyag-kitermelés, és a szén-dioxid-kibocsátás gyors csökkentésére van szükség (2030-ra körülbelül 45 százalékkal 2019-es viszonyítva), ha a világ az iparosodás előtti időszakhoz képest 1,5 Celsius fokra kívánja korlátozni a felmelegedést – írja a másfélfok.hu. A klímaváltozás elleni hatékony küzdelemhez valóban fontos, hogy a fő kibocsátók, az USA, Kína, Európa és a Távol-Kelet is támogassák a célokat. Ebben az értelemben tényleges változtatásokra lenne szükség a politikai döntéshozók részéről. Ugyanakkor a technológiai fejlesztések is kulcsfontosságúak lehetnek, az USA hagyományosan élen jár ezen a területen. A következő egy-két évtized felmelegedése eddig sem volt kérdéses, egy összefogás inkább 2050 utáni klíma alakulására lehetne hatással.
„A fosszilis energia általánosságban olcsóbb, mint a megújuló, jobb az energiahatékonysága, mint az utóbbi körnek. Trumpéknak a gazdasági növekedés, a középosztály jövedelmének növelése és világhatalmi hegemónia megtartása a cél”
– emelte ki Pletser Tamás. Emellett az ország gazdag fosszilis erőforrásokban. A világ legnagyobb kőszén készlete az USA-ban van, olajban és földgázban is gazdag az ország. Saját termelését még exportálni is szeretné, legfőképp földgázt (LNG és vezetékes gáz formában) és szenet.
Guruló dollárok
„A pokolban kell rohadniuk” – üzente Trump azoknak, akik támogatják az e-autókat és azok terjedését. Kérdés, hogy ide értette-e vajon a keblén dédelgetett tanácsadóját, Elon Musk-ot is?
Az utóbbi hónapok tőzsdei változásai, a részvényárfolyamok egyértelműen a Tesla gyengülését mutatják, amely szintén nagyot profitált az e-autók révén, a Covid-járvány után. Részvényárfolyama a 2024 végi 480 dollárról 230-ig esett vissza az elmúlt három és fél hónap alatt, ami az elmúlt öt év legnagyobb részvényárfolyam-esése a vállalatnak.
Ugyanakkor a Tesla árfolyamának folytatódó mélyrepülését hozhatja a vámháború is, ami az utóbbi időben egyre inkább kiszélesedni látszik.
A vállalat egy aláírás nélküli levélben figyelmeztette a kormányzatot, hogy az egyes országokkal folytatott kereskedelmi harc során ne okozzanak feleslegesen kárt a vállalatoknak. Felhívta a figyelmet továbbá, hogy számos alkatrészt külföldről kell beszerezni, és hogy azok egy része a hazai piacon alig, vagy szinte egyáltalán nem elérhető – olvasható a BBC-n. Hogy Elon Musknak pontosan hány guruló dollárjába fog fájni a Tesla további gyengülése, hogy ezt hogyan fogja befolyásolni Trump áprilisra tervezett, külföldi autókat érintő újabb vámja, és hogy miként lehet kihatással kettejük kapcsolatára, az viszont még kérdőjel.
Diplomácia és geopolitika mindenekfelett
De vajon megengedett-e a köpönyegforgatás a nemzetközi politikában? Szabad-e emberek, országok sorsáról dönteni, azokat kényszerpályára szorítani? Trump Zelenszkij elnökkel folytatott tárgyalása Ukrajna sorsát illetően, továbbá hébe-hóba elkottyantott kijelentései is egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az Egyesült Államok világgazdaságban betöltött szerepét kívánja tovább erősíteni. Ezért pedig nem volna rest bedarálni Kanada, Grönland és más országok függetlenségét, önrendelkezési jogát sem.
Grönland valóban fontos szerepet játszhat a globális gazdaságban a természeti erőforrások révén. Az Egyesült Államok érdeklődése a sziget iránt azon stratégiai szempontból is érthető, hogy szeretné diverzifikálni a nyersanyagellátási láncát, különösen olyan fontos ásványi anyagok esetében, mint például a réz, az alumínium és a ritka földfémek, amelyek jelenleg főként Kína fennhatósága alatt állnak. Pletser Tamás szerint jó esély van arra, hogy egyre inkább elmélyül a kibontakozó vámháború, ami gazdasági lassulást hozhat a világra, továbbá növeli a deglobalizációs folyamatokat és a geopolitikai feszültségeket. Az USA esélyes lehet a recesszióra, Európa pedig valószínűleg nem fog érdemben nőni, és Kína is megtorpanhat.
A kőolaj árára komoly hatással lehetnek ugyanakkor az OPEC országok is.
Ha a világ vezető gazdasági nagyhatalma növeli termelését, ezen országok az olajár csökkenésének minimalizálása céljából kénytelenek a termelés csökkentésével válaszolni: ez viszont csökkenti a világgazdaságban és a világpolitikában betöltött szerepüket is. A Trump ugyanis elsősorban Szaúd-Arábiára próbál hatni. Ez a politika azonban aligha lehet sikeres, hiszen a közel-keleti olajhatalom gazdaságilag is megerősödött, és sok értelemben eltérő az érdeke, mint az USA-nak. „A szaúdiak legalább 80 dolláros olajárat akarnak látni, Trump meg 50-est. Nem gondolom, hogy az utóbbi fenntartható lesz. A 70-80 dollár nekem egészségesebb egyensúlyi árnak tűnik” – jegyezte meg az Erste szakembere.
