Ritkán akad arra példa, ami januárban történt: a KSH legfrissebb adatai szerint a munkavállalók bérigényének nyomása erősebbnek bizonyult, mint a munkaadók eredeti szándéka. Még a legoptimistább elemzők sem számítottak arra, hogy kétszámjegyű lesz országosan az átlagbér növekedési üteme, márpedig a KSH szerint 10,4 százalékos lett, a vállalatoknál pedig 9,9 százalék. A dolgozók többsége mégis elégedetlen, mégpedig jogosan. Az átlagkeresetre való hivatkozás az idő előrehaladtával ugyanis egyre jobban torzít. A teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál ez havi bruttó 668 100, nettó 444 300 forint volt, ám a dolgozók kétharmada ennél kevesebbet vitt haza. Vagyis hiába volt viszonylag erőteljes a bérek emelkedése, ebből főleg a magasabb jövedelműeknek származott haszna. Az "olló" egyre nagyobb mértékben nyílik.
Elsősorban a kormányzati körökben jelentősnek tartották a minimálbér januártól kötelezően 9, és a garantált bérminimum 7 százalékos emelését - aminél nemigen adtak többet, mégis bizonyosnak tűnik, hogy a legalacsonyabb keresetűek lecsúszásának mértéke - ahogyan az az emelések megoszlásából kikövetkeztethető - nemhogy csökkenne, de még növekszik is a többi dolgozóhoz képest. A különböző kormányzati ügyeskedések révén megfogni vélt inflációra - most éppen a bankolás "megengedhető mértékű" költségeiben akar kotorászni Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter - az árfékek és -sapkák ráhúzhatók ugyan, de ahogy ismét "szabad lesz a pálya", a piaci szereplők ismét az átmenetileg elszenvedett veszteségeik bepótlására koncentrálnak majd. Így a jelenlegi, már megtépázott reálbérnövekedés nem fog együtt járni a fogyasztás érdemi bővülésével.
Az Eurostat szerint a magyar munkaerő "árában" az uniós rangsor sereghajtói közé tartozik, Bulgáriában 10,6, Romániában 12,5, Magyarországon pedig 14,1 euró volt 2024-ben az egy órára jutó teljes munkaerőköltség - a bajnok Belgium 48,2 eurójával szemben. Évtizedek lemaradását behozni egy darabig még lehetetlen.