Készítésének menetét legalább olyan misztikum övezi, mint az elnevezését. A jégbor a természetes édes borok egyik különleges típusa. Természetes édes borokat a világ híres borvidékein különböző módszerekkel készítenek, azonban ezek a borok egy dologban megegyeznek: minden esetben nagyon magas cukortartalommal rendelkező mustot kell préselni a leszüretelt szőlőből ahhoz, hogy megfeleljen a jégbor minősítési kritériumainak.
De mik is ezek tulajdonképpen?
A jégboroknál a cukortartalom kiemelkedően magas, jellemzően 30 vagy még ennél is magasabb mustfok, amit úgy érnek el, hogy a szőlőt a tőkén hagyják az első jelentősebb fagyokig. (A mustfok a bor maradék cukortartalma. Ha nem akarják, hogy a bor édes legyen, hagyják végbemenni az erjedést, az így készült bor száraz bornak nevezzük.) A 2004. évi XVIII. törvényben található, évszázadok hagyományán alapuló magyar borjog előírja, hogy jégbort túléretten megfagyott szőlőbogyók préselésével kell előállítani, aminek maradék cukortartalma legalább 45 g/liter, és a termést minimum -7 fokos hőmérsékleten kell szüretelni. Az így leszedett szőlőben a víz egy része jégkristályok formájában van jelen. A leszüretelt termést rögtön viszik is préselni, melynek során a jég nem kerül bele a kipréselt szőlőlébe. Ez a folyamat biztosítja, hogy rendkívül koncentrált mustot nyerhessenek belőle. Átlagosan 4-5 kg leszedett szőlőből 0,4-0,5 l jégbort tudnak készíteni.
