Egyre kevesebb színészt lehet már manapság igazi filmcsillagnak nevezni, de ő három évtizeden keresztül volt a vezető férfi archetípusa – ekkor érezzük azt, hogy milyen kevés is volt az a hatvanöt év, amely adatott neki. De még így is olyan életművet hagyott maga után, amelyről sokan csak álmodoznak.
Jutott neki több legendás karakter, mint mondjuk Icemané a Top Gunban, aki könnyedén hozta Tom Cruise-zal szemben a nagy riválist. De, hogy a kulisszák mögött igazi barátok voltak, bizonyítja, hogy a csaknem négy évtizeddel később készült folytatásban is szerepelt, és ebben a betegsége sem tudta megállítani. Persze megvolt a magához való humora, amikor Michael Keaton távozása után átvette Batman szerepét, azzal indokolta a döntést, hogy ki akarta próbálni milyen is egy szappanopera-színésznek lenni, és azt számolta magában, hányszor kérik arra, hogy tegye csípőre a kezét. Kísérletező kedve elröpítette Jim Morrisonig, miután Oliver Stone kitartó kérlelésre végül eljátszotta a The Doors egykori frontemberét az életrajzi filmben, ragaszkodva ahhoz, hogy ő énekelje el a legendás dalokat. Oscart soha nem nyert, de ahogy a róla készült dokumentumfilmben mondta, 150 évig szeretne élni, hogy eljátszhassa a világ legöregebb emberét. Ez nem jött össze, de az alakja, az általa játszott figurák – a Willow zsoldosa, Doc Holliday a Tombstone-ban, Elvis Presley a Tiszta románcban, a maffiózó Chris Shiherlis a Heatben és a homokos magándetektív a 2000-es évek egyik legszórakoztatóbb krimi-vígjátékában, a Csók, csók és durrban – mindig velünk maradnak. Ez pedig, több, mint amit a legtöbben elérnek a szakmájukban.
