Vitézy Dávid a Fővárosi Közgyűlésben beterjesztett, a belső-erzsébetvárosi sétálóutcákkal kapcsolatos javaslata számos sebből vérzik. Vitathatatlan, hogy ez a döntés alapvetően megváltoztatná az ott lakók mindennapjait, de az ilyen súlyú urbanisztikai döntések előkészítésének épp ezért vannak szigorú szakmai szabályai. A Podmaniczky Mozgalom vezéralakja azonban figyelmen kívül hagyta a szakmai szempontokat.
Az első gond a javaslattal, hogy átláthatatlan a szakmai előkészítés folyamata. Sem Vitézy Dávid, sem a javaslat kidolgozói és támogatói nem adtak választ arra a kérdésre, hogy milyen adatok, helyzetelemzés, információk alapján készült az előterjesztés. Az sem derül ki, hogy kik, hányféle és milyen változatot néztek meg szakmai szempontból, mielőtt kijelölték, hogy mely utcákat és hogyan akarnak lezárni. Ez azért kínos, mert egy ilyen horderejű döntést széles körű szakmai vitának kellett volna megelőznie, ami itt elmaradt.
Ugyancsak a szakmai protokoll része a széles körű társadalmi egyeztetés, amelynek során az érintettek észrevételeit és javaslatait szintén be kell dolgozni a tervezetbe, mielőtt a döntéshozók elé kerül. A frakcióvezető úr által vizionált erzsébetvárosi sétálóutcák esetében ez sem történt meg. Vitézy Dávid ehelyett egy 1988-as jogszabályra hivatkozva akarta áterőltetni a finoman szólva is emésztetlen beadványát.
Még kínosabb, hogy Vitézy Dávid és helyi szatellitszervezete, a helyi vendéglátósok támogatását élvező Színes Erzsébetváros Egyesület kampányának fontos eleme volt, hogy a szabálytalanul parkoló autók miatt gyakran elakadnak a trolik – ami valóban komoly gond. Ehhez képest a most benyújtott javaslat nem a Dohány utcát és a Wesselényi utcát, azaz a trolik útvonalát érinti, hanem az úgynevezett kocsmatúrák fő útvonalát, a Kazinczy utcát, illetve a Klauzál térbe torkolló Dob utcát és Kisdiófa utcát akarja autómentessé tenni.
Azonban a bulinegyed elsődleges problémáját nem a gépkocsiforgalom jelenti, hanem az, hogy 2013-ban egy ugyancsak szakmailag előkészítetlen politikai döntés eredményeként rászabadították az addig a Hajógyári Szigeten működő vigalmi negyedet Budapest egyik legértékesebb lakónegyedére. A vendéglátóhelyek szabálytalan működése azóta is ellehetetleníti az itt lakók életét. Az utcákon kocsmáról kocsmára üvöltve közlekedő vagy a vendéglátóhelyek előtt zsivajgó tömeg miatt először az utcafronti lakások ürültek ki, majd miután ezekből airbnb-k lettek, és a bulituristák megjelentek a lakóházakban is, egyre jobban elnéptelenedett a kerületrész. Pedig az a tény, hogy innen számos jó hírű gimnázium és az egyetemek jó része akár gyalog is könnyen elérhető, vonzó környékké tenné a gyermekei színvonalas iskoláztatását fontosnak tartó középosztály szemében, ha konszolidálódna a helyzet – ahogyan ez a covid alatti kocsmastop alatt egyértelműen kiderült.
A bulinegyed problémáit persze több módon is meg lehetne oldani – akár a vendéglátóhelyek önszabályozásával, akár úgy, hogy az önkormányzat (mint hatóság) betartatja a hatályos jogszabályokat. De jelenleg az a helyzet, hogy a vállalkozók nem hajlandók betartani, az önkormányzat pedig nem akarja betartatni az itt élők nyugalmát biztosító törvényeket, illetve az általa hozott rendeleteket. A kerület polgármestere, Niedermüller Péter ehelyett sajátos pávatáncot jár: a választások előtt komolyan megszigorította, Vitézy Dávid javaslatának benyújtása előtt egy nappal viszont jelentősen fellazította az éjszakai nyitva tartás szabályait, ami azért felvet néhány kérdést.
Vitézy Dávid javaslata nem az itt élők, hanem az éjfél után nyitva tartó kocsmák tulajdonosainak érdekét szolgálja.
A bulinegyed ugyanis megroppant. Egymás után húzzák le a redőnyt a kerületrész ikonikus helyei, aminek az az oka, hogy a romkocsmák hajdan progresszív és újszerű ötlete mára kimondottan porossá vált. Ezért pattant ki a Szimpla Kert ügyvezetőjének fejéből az ötlet, hogy tiltsák ki az autókat és vigyék ki a bulit az utcára.
Így semmi sem akadályozná a szervezetten kocsmáról kocsmára vonuló tömeg mozgását, ami talán érdekes turisztikai attrakció lehetne a város központjában lévő lakónegyedben, de nehéz lenne amellett érvelni, hogy javítaná az itt lakók életminőségét. Tegyük hozzá, hogy ezekben a szűk utcákban este csak nagyon kevés ember tud csendesen beszélgetve sétálni úgy, hogy az a helyiek számára ne legyen zavaró. Bár a bulinegyed forgalma visszaesett, azért a szervezett kocsmatúrák keretében vagy kisebb csoportokban üvöltve vonuló emberek zajongása továbbra is súlyos problémát jelent.
A bulinegyedben élők már megtapasztalták, milyen, ha egy a kötelező szakmai protokollt figyelmen kívül hagyó politikai döntést ráerőltetnek az itt lakókra. Önmagában nem a sétálóutcákkal van baj, hanem azzal, ahogy Vitézy Dávid és az őt támogatók minden szakmai szempontot negligálva, az érintetteket megkerülve akarják átverni ezt a javaslatot. Ha Vitézy Dávid – valójában egy szűk vállalkozói kör érdekeit képviselő – beadványa megvalósul, akkor egy teljesen kihalt, lakómentes kocsma- és turistaskanzen lesz a város közepén. Kérdés, hogy ez-e a budapestiek érdeke, vagy inkább az, hogy család- és gyerekbarát lakónegyed legyen itt.
A szerző erzsébetvárosi lakos.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.