Szinte egybehangzóan hallhatjuk az Orbán-rezsimmel szembenállóktól, még maguktól az LMBTQ+ közösség képviselőitől is, hogy amit a szélsőjobbos rendszer szabadságjogaink korlátozásával művel, az „nem a Pride-ról szól”. Ezzel azonban már az első lépésben korlátozzuk az ellenállást. Korlátozzuk saját lehetőségeinket, hogy belegondoljunk a botrányos helyzetbe, amibe Orbánék törvényei hozzák a demokratákat. Nagyon hasonlít kollektív reakciónk ahhoz, ahogyan 2024 első felében a kegyelmezési botrány kirobbanása után következetesen eltereltük a dühös nyilvánosság figyelmét a „főnökről”, aki teljesen egyértelműen felelős a Budaházyékkal együtt a pedofilsegítő református cimborát (és még ki mindenkit, azóta sem tudjuk) futni hagyó sumákolásért.
Ugyan már, miért „nem a Pride-ról szól”, ami most történik? Nézzünk már szembe azzal, hogy egy olyan rezsimmel kellene végre teljes erővel szembeszállnunk, amely folyamatosan sérteget, gyaláz, gyermekbántalmazással rágalmaz jóravaló, békés polgártársakat, köztük igen sok egészen kiváló honfitársat! Kipécézték őket közülünk, és következetesen, folyamatosan megtagadják tőlük olyan jogaikat, amelyek mindenki másnak járnak. Szó sem esik a tőlük megvont családi jogegyenlőségről, a további jogkiterjesztésről, hanem mindenféle fóliázós, a művészet szabadságát is megtipró, reklám- és felvilágosítás-korlátozó szabállyal azokat a jogokat is elszedegetik, amelyekhez korábban még nem nyúltak hozzá. Eddig ezt – szégyen, gyalázat – kisebb-nagyobb morgolódással, olykor látványos, de gyorsan elhaló demonstrációval eltűrték azok is, akik pontosan tudják, micsoda botrány ez a homofób őrület. Nem védtük meg a meleg polgártársainkat is befogadó köztársaságot.
Csakhogy most az ostoba rezsim újabb alkalmat adott arra, hogy felálljunk. Nekimentek a Pride-nak, körmönfont akadályokat állítgatnak. Gyermekvédelemről szónokolnak azok, akiknél többet régóta nem ártott a következő nemzedékeknek senki. Ezzel megnyitották az utat, hogy újra feltárjuk és visszautasítsuk a felvonulás nehezítése mellett minden egyéb gonoszságukat is.
Gondoljuk el, honnan is ered a Pride hagyománya? 1969-ben a Stonewall Inn környékén fellázadtak a New York-i melegek és minden velük együttérző polgára Amerikának. Nem tűrték tovább a jogi környezetbe, a hatóságok viselkedésébe, az addig meg nem kérdőjelezhető napi normákba ágyazódott megalázást, sértegetést, bántalmazást. A sikeres lázadás felébresztette az atlanti világ hasonló sorsú millióit, és a szabadság szellemét többé nem lehetett visszazárni a palackba. Az LMBTQ+ közösség története azóta sem egyenes vonalú, újra meg újra meg kell küzdeni a korlátozó próbálkozásokkal, de a folyamatos jogegyenlősítés megállíthatatlan.
Az, ami most történik Magyarországon, igenis a Pride-ról szól. Az egyenlő jogokról szól. A köztársaságról szól.
A szerző újságíró.
