Nézzük meg, mihez is van joga egy gyermeknek, illetve fiatalnak Pride idején Magyarországon.
Az újonnan elfogadott 2025. évi III. törvény a gyülekezési jogról szóló törvényt egészíti ki azzal, hogy tilos az olyan gyűlés megtartása, amely a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott tilalmat sérti. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy "tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg." A törvény az Alaptörvény módosítása után, 2025. április 15-én lép hatályba.
Ez a rendelkezés egy régi mintát idéz fel. Tóth Tihamér római katolikus pap már 1919-ben arról beszélt, hogy a fiatalság erkölcsi nevelése a társadalom érdeke. De vajon milyen eszközök szolgálják valóban ezt? Akkoriban a szigorú moralizálás volt az eszköz, ma pedig a jogi tiltás. Az viszont nem változott, hogy a hatalom ugyanolyan módon, a szabadság, a szabad véleményalkotás korlátozásával próbálja megformálni a fiatalok gondolkodását. Egyben felülírja az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948) 26. cikkét, miszerint „a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában” (3), hiszen az állam magához veszi a jogot, hogy a gyermek érdekét kizárólagossággal meghatározza.
A törvény elfogadásával számos alapvető jog sérül: a gondolatszabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és az egyenlő bánásmód elve, valamint a bioetikai alapelvek is. Mindezt gyermekvédelmi célzattal hirdetik meg, miközben a gyermekek alapvető szükségleteit – például a megfelelő egészségügyi ellátást, a minőségi oktatást, szociális biztonságot, testi-lelki védelmet – nem biztosítják megfelelően. A jogalkotók figyelmen kívül hagyják a valódi problémákat: a gyermekorvosok és védőnők hiányát, a gyermekek szexuális zaklatás elleni védelmének szükségességét, a fiatalkori bűnözés és a gyermekszegénység elleni fellépés fontosságát.
A törvény paternalista módon tekint a különböző életkorú gyermekekre. Egy háromévest ugyanúgy meg akar védeni egy LMBTQ+ rendezvénytől, mint egy majdnem nagykorú fiatalt, miközben egy 16 éves már többet tud a szexről, mint azt a törvényalkotók feltételezik. Kevesebbet viszont a saját testéről, mert a megfelelő ismeretekhez való hozzáférését korlátozzák.
A gyermek jogairól szóló, 1989-es New York-i Egyezmény - amelyet Magyarország 1991-ben ratifikált - kimondja, hogy a gyermek érdeke mindenek felett áll, az élethez, fejlődéshez való joga pedig védendő. Az egyezmény biztosítja a véleménynyilvánítás és az információhoz való hozzáférés jogát, és előírja, hogy az államnak biztosítania kell a gyermekek számára az információk sokszínűségét, miközben védi őket a káros tartalmaktól. Az új törvény ezen jogokat korlátozza, miközben a szülői és iskolai nevelés szerepét is figyelmen kívül hagyja.
Amikor az egyezmény kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van a véleménynyilvánításhoz, akkor azt is deklarálja, hogy ezt a véleményt koruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. Még a magyar a Polgári Törvénykönyv 2001-es módosítása is lehetővé teszi, hogy a 16. életévet már betöltött személy lemondjon a tájékoztatásáról és megnevezze azt a felnőtt személyt, akit helyette tájékoztatni kell; közokiratban pedig kijelölhet vagy kizárhat helyettes döntéshozót.
Ha a jog választási lehetőséget ad egy fiatalnak, aki már határozott véleménnyel rendelkezik a világról, hogy a sorsát a kezébe vegye, akkor egyszerre miért tekintik őt annyira védtelennek, hogy még egy LMBTQ+ rendezvény is „káros” lehet számára? Ez jól mutatja a törvény következetlenségét, a jogalkotó hihetetlen felületességét.
A törvény tehát nemcsak az alapvető jogokat sérti, hanem bioetikai szempontból is aggályos. Figyelmen kívül hagyja az autonómia elvét, amely szerint az egyénnek joga van saját döntéseit meghozni, amennyiben ezzel nem árt másoknak. Tagadja a szólásszabadságot és a békés gyülekezés jogát, ami az autonómia egyik fontos kifejeződése. Az ifjúság számára azt az üzenetet közvetíti, hogy a másság kizárandó, a diszkrimináció elfogadható. Ez ellentétes a "nem ártani" elvvel, mert társadalmi kárt okoz az érintett csoportoknak.
Az új törvény kizárást és megbélyegzést teremt. Nem biztosítja a gyermekek számára a valós ismeretszerzést és a véleményformálás lehetőségét, ehelyett politikai eszközként használja fel őket. Tagadja azt a kanti alapelvet, hogy az ember soha nem lehet eszköz, csak cél. Hozzáteszem, a gyermekek élete, szellemi fejlődése nem lehet a politika játszótere.
A törvény nem a gyermekeket védi, hanem politikai célokat szolgál, miközben az egyenlőség elvét is figyelmen kívül hagyja, hiszen hátrányosan különböztet meg bizonyos csoportokat.
A jövő nemzedéknek nem tiltásokra, hanem a felnőtt társadalom nyitottságára és felelős párbeszéd kialakítására van szüksége. A valódi gyermekvédelem nem abban áll, hogy bizonyos tartalmakat elzárunk előlük, hanem abban, hogy biztosítjuk számukra az értelmes, felelős döntéshozatalhoz szükséges tudást és támogatást.