A gyülekezési szabadságot korlátozó új Fidesz-törvényt elítéli, de a Pride-ról nem beszél. Pártja, a Fővárosi Közgyűlés Tisza-frakciója természetesen ugyanezt ismétli. De már a média egy részét is meggyőzte, sokan méltatják, milyen ügyesen kikerülte ezt a kommunikációs csapdát. Kérdés persze, hogy valóban gumicsont ez csupán. De talán még inkább az, következetes-e a gumicsontokat visszadobó álláspont. Hiszen a mai magyar politikában, közéletben a „gumicsontok” működnek, gyártásukkal, rágcsálásukkal lehet igazán mozgósítani, szavazókat gyűjteni. Márpedig nálunk már évek óta minden a választásokról szól.
Akárhogy is, a Pride-kérdés remekül illusztrálja a jelenlegi magyar politikai manőverezés és gondolkodás elmebaját. Történik valami, ami sért egy kisebbséget. Nem szónoki fordulatról van csupán szó, nem rossz elszólásról (amelyekkel egyébként hetekig tud foglalkozni a hazai közélet). Egyértelmű célzásról egy tiltó intézkedésre, amit egy hozzá szükséges törvény gyors elfogadása követ. Nyilvánvaló, hogy ez így nem süket duma, vagyis nem gumicsont. Embereket érint, akiktől el szeretnének venni valamit, akiket megbélyegeznek, gyerekrontással vádolnak. Ez nem csupán sértő, bántó számukra, hanem félelmet is kelt. Mit akarnak tőlük? Mi a baj velük? Mire számíthatnak ebben az országban? Szép dolog azt mondani, ha hatalomra jut a legnagyobb ellenzéki erő, eltörli a törvényt. Helyes, kösz. De mi lesz addig? És mi lesz, ha nem sikerül leváltani a kormányt?
Mit vár egy ilyen helyzetben az LMBTQ-közösség, a melegek, transzneműek kisebbsége egy magát demokratikusnak tartó erőtől? Nem azt, hogy közeledjen hozzá, a vállára emelje, dicsőítse, bevilágítsa szivárványszínnel az egész országot. Csupán egyszerű állampolgári szolidaritást. Annak jelzését, hogy „ne féljetek, veletek leszünk a bajban, a nemzet részei vagytok!”. Ennyit. Egyetlen világos, rövid kijelentő mondatot. És már lehet is másról beszélni. A legsúlyosabbnak vélt problémákról, országjárásról. Ez lenne a csapda?
Véleményem szerint a Tisza Párt nem tudta megfelelően kezelni ezt az ügyet. Valamiért ki akarta kerülni. És ez volt a csapda. Megmutatni, hogy Magyar Péter és csapata elbizonytalanodik. Dadog, kitérő válaszokat ad, másról beszél. Méricskéli, mi is lenne itt jó neki, mivel mennyit nyer, mennyit veszít. Nem mondom, hogy könnyű helyzet volt. Utólag könnyű kitalálni a legjobb reagálást, de az abszolút jelen időben komoly politikai rutin kell hozzá. Vagy fundamentalista morális, elvi elkötelezettség. Ami viszont más szituációkban késztet rossz lépésekre. Beszélhetnénk még rendkívüli politikai érzékről is, de az meg nem kérhető számon. Magyar Péter túl fogja élni ezt a gigszert, de számolnia kéne a jövőben azzal is, hogy támogatói, szavazói, a mögötte felsorakozott népfrontos tömeg nemcsak a kiegyenesített hátát kívánja látni, fegyelmezetten masírozva mögötte. Olykor az arcát is meg kell mutatnia.
