Évek óta pénzügyi kötélen táncol a két fővárosi víziközműcég, amelynek a helyzete a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén is napirendre került. A Tisza Párt egy munkaprogram kidolgozását javasolta a „klímaváltozás okozta kihívások kezelésére”. „Egy nyomorult szennyfogó rács beszerzését nem tudom elérni évek óta, hogy végre ne kerüljön betét, tampon, pelenka, nedves törlőkendő a Kis-Dunába” – hördült fel erre Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, majd hozzátette, hogy a 1,5 milliárdos tételre (egy speciális eszközről van szó) öt éve nem futja a Fővárosi Csatornázási Műveknek (FCSM).
- Egészen abszurd helyzet alakult ki a hazai víziközmű-szolgáltatásban, amelynek az FCSM célzottan szenvedő alanya. A fővárosi cégnek csak az idén 14,4 milliárd forintot kell befizetnie az állami Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapba, ami a teljes szennyvízbevételének csaknem negyede – tett rá még egy lapáttal Tüttő Kata képviselő, aki szerint nem egy újabb munkacsoportra, hanem rengeteg fejlesztési forrásra lenne szüksége a két fővárosi cégnek.
A Népszava kérdésére azt is hozzátette, hogy fő szabályként évente ki kellene cserélni a több mint 6000 kilométer hosszú fővárosi csatornahálózat 1 százalékát, ami önmagában 30 milliárd lenne. S akkor még nem beszéltünk a korábban uniós forrásból épített szennyvíztisztítók közelgő bővítési és korszerűsítési kényszeréről. Az elfogadott új uniós irányelv ugyanis a szennyvíz 4-es fokozatú – például a mikroműanyagoktól való - tisztítását írja elő, de egyelőre a 3-as fokozatú tisztítást is csak úgy tudják végrehajtani, hogy a fővárosi önkormányzat saját költségvetéséből finanszírozza.
Az FCSM bevételének csaknem negyedét ugyanis különböző jogcímeken elvonja az állam, így még karbantartásra is alig futja, nemhogy fejlesztésre. A fővárost kiszolgáló ivóvízellátó rendszer műszaki színvonalának fenntartásához is több száz milliárdra lenne szükség.
A súlyos forráshiány nem csupán az FCSM, illetve a Fővárosi Vízművek gondja, de az állam róluk még egy bőrt lehúz. A rezsicsökkentés miatt 2012-es szinten befagyasztott víz- és a csatornadíjak okán a szolgáltatók 70 százalékos inflációs hatást görgetnek maguk előtt. A rögzített áron való víz- és csatornaszolgáltatás - miközben az energiaárak, a karbantartási díjak és a munkabérek is ugrásszerűen emelkedtek - 2023-ra csődközeli helyzetbe kergette a cégek többségét. A többnyire önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatók kivéreztetése a magyarországi víziközmű-hálózat súlyos romlását hozta el. (A Demszky-korszakban privatizált két fővárosi vállalatot visszavásárolta az önkormányzat.) A szolgáltatók örülnek, ha a legszükségesebb javításokra futja, fejlesztésre, bővítésre, korszerűsítésre semmi nem maradt az elmúlt évtizedben. A kormánynak így egyre mélyebben kellett az állami kasszába nyúlnia az összeomlás elkerülése érdekében. 2023-ban már 150 milliárd forint állami támogatást kellett szétosztani a víziközműcégek között a működőképesség fenntartása érdekében. A főváros – Tüttő Kata akkori főpolgármester-helyettessel az élen - egyre hevesebben követelte a helyzet rendezését. A szakmai szervezetek is az árak emelését, illetve a cégek veszteségeinek ellentételezését várták.
Megszavazták, Budapest visszavásárolja a részesedését a Fővárosi Csatornázási MűvekbenA kormány ismét a központosításban és a hatósági árban találta meg a megoldást. A víziközműcégeket – a tulajdonos önkormányzatokra gyakorolt nyomással – egy állami társaságba, a Nemzeti Vízművek Zrt.-be próbálta beterelni. Az elmúlt évek csődhulláma után megmaradt 36 cég fele csatlakozott, így a lakosság felének már ez a gigaállami cég szolgáltat. De ettől még nem lett több pénz. Így a kormány először hatósági árként bevezette az egységes vízdíjat, amit a nem lakossági fogyasztók (közük az óvodák, kórházak is) esetében a korábban kivetettnél jellemzően magasabb szinten állapított meg. A közműves ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás díját a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) javaslata alapján évente az energiaügyi a miniszter állapítja meg. A nem lakossági felhasználók tavaly az ivóvízért egységesen az egész országban köbméterenként 576 forintot fizettek, míg a szennyvízelvezetésért és tisztításért 881 forintot. Az idén februárban megjelent új miniszteri rendelet értelmében idén márciustól köbméterenként 579 forintra emelkedik az ivóvíz ára és 914 forintra nő a csatornadíj. A magasabb ár okán természetesen a szolgáltatók, köztük az FCSM és a Fővárosi Vízművek árbevétele is nő, csakhogy a többletet mindjárt el is vonja az állam.
Az önkormányzatokat sújtó szolidaritási hozzájárulás mintájára ugyanis létrehozták a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapot, amelyet a miniszteri rendeletben megjelölt szolgáltatók töltenek fel a rájuk kirótt összeggel, amit azután a nehéz helyzetben lévő cégek között osztanak el. A hivatalos közlés szerint a befizetési kötelezettséget „az elismert indokolt költségekhez képest elért többletbevétel alapján” számolja ki a tárca. Tüttő Kata szerint azonban
szó sincs többletről, ez nem profit, hiszen az árbevétel növekedését gyakorlatilag elviszi az infláció, a béremelés és az amortizáció.
Az elvonás politikai célzatosságára utal, hogy a befizetők egyike sem tartozik a Nemzeti Vízművekhez, az ellentételezésként szétosztott pénzből viszont minden állami leányvállalat részesül. A Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapba tavaly 8 cég tartozott befizetni, az idén már csak hat. Kettő ugyanis időközben csatlakozott a nemzeti vállalathoz, így valahogy éppen kiesett a befizetői körből. A kirótt összeg is változott. A Debreceni Vízműveknek például csaknem felére – 339 millióra - csökkent negyedévi befizetendő, míg az FCSM esetében a tavaly negyedévi 3,3 milliárd helyett az idén 3,6 milliárdot kell befizetni. Azaz 2025-ben összesen 14,4 milliárdot. A Fővárosi Vízművek kötelezettsége csökkent, 709 millió helyett az idén 114 millió forint az éves befizetés. (Ezen túlmenően mindkét céget terheli a felügyeleti díj, a tranzakciós illeték, illetve az energiaellátók jövedelemadójának 41 százalékos mértéke.) A két fővárosi cégtől elvont összeg teszi ki az alap szolgáltatói befizetéseinek 80 százalékát. A szolgáltatóktól összesen 18,4 milliárdot szednek be az alap töltésére.
Az alapból támogatást nyerő szolgáltatók zöme a Nemzeti Vízművek kötelékébe tartozik. Nincs olyan állami leányvállalat, amely ne kapna az állam által 132,4 milliárdra kikerekített közösből. Három vidéki társaság is akad, amelyet negyedévente 4 milliárd forint feletti összeggel segít ki az állam, miközben a fővárosi cégek kivéreztetése nem állt le.
