Amit szabad Jupiternek

Álltam a trolimegállóban, vártam a járatot, nem temetkeztem a mobiltelefonom nyakfacsaró képernyőjébe, hanem nézelődtem. Amott egy gerlepár ült az egyik ágon, kicsit odébb verebek csiripeltek. A megálló oldalán egy hirdetést pillantottam meg. Színes, figyelemfelkeltő kép, egy fiatal lány rózsaszín kötött sapkában, piros dzsekiben, sárga pólóban egy hatalmas borospohárral a kezében, ami nagyjából akkora volt, mint a lány feje. Kedvesen hirdette nekem, hogy „a magyar bor sokszínű, mint Te!” Álltam bambán, néztem a két szőlőfürtöt, a literes borosüveget és értetlenkedtem. Már azt sem tudtam eldönteni, hogy a képen szereplő lány valódi, vagy a mesterséges intelligencia találta-e ki, de nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy a képen szereplő kis hölgy talán éppen hogy nagykorú. Zsebre rakott kézzel, rúzsozott mosollyal buzdított a borozásra, meg arra,m hogy vegyek bort, mert akkor sokszínű leszek. Főleg, gondoltam,  ha egy szürkebarát után megiszok egy kis egri bikavért, leöblítem az egészet egy kis rozéval, a tokaji aszút majdnem kifelejtettem, hiszen az buliban szinte  kötelező, mint kis nemzetünk nagy hungarikuma. Az sem baj, ha ennyi bor elfogyasztása után a detoxikálóban kötök ki, fűztem tovább a gondolatot, hiszen sokszínű vagyok. Fehér, vörös, habzóbor, bármi jöhet.