A Blood, Sweat & Tears második nagylemeze robbant, mint a dinamit. Az albumról azt írták: „A legjobb stúdiófelvételek egyike, amelyet valaha is rögzítettek. Olyan lemez, amelynek leforgatása után az összes barátodat felhívod, hogy jöjjenek át, ezt nekik is hallaniuk kell!”
A gitáros-énekes Steve Katz azt mondta: „Az a lemez mindent megváltoztatott. Amint megkaptuk az első eladási adatokat, ügyvédek, könyvelők, menedzserek tömegével szembesültünk. Mintha egy vállalat lettünk volna.”
A korong 1969. március 29-én az amerikai albumlista élére került, és hét héten át ott is maradt. Három száma a tengerentúli szingli listán egyaránt a második helyre került. A Spinning Wheelt a The Circle Game című dal ihlette az Igazából szerelem című, XXI. századi sikerfilmben is megidézett Joni Mitchelltől, akinek az emblematikus szerző-énekes, David Clayton-Thomas a rajongói közé tartozott. (Mitchell csak 1970-ben adta ki saját verzióját, de Buffy Sainte-Marie 1967-ben, Tom Rush pedig 1968-ban már rögzítette a dalt.) A másik kettő feldolgozás, Laura Nyro And When I Die és Brenda Holloway You've Made Me So Very Happy című számának újragondolása volt.
A Spinning Wheelről Clayton-Thomas így beszélt: „Már néhány évvel korábban elkészítettem a nóta demófelvételét, de nem érdekelt senkit. Aztán, amikor csatlakoztam a Blood, Sweat & Tearshez, lejátszottam a banda tagjainak, s ők azt mondták: »Remek, csináljuk!« Miként mondani szokás, a többi már történelem.”
A Spinning Wheel (is) nagyot szólt 1969-ben Woodstockban hajnali háromnegyed kettőtől – háromtól a Crosby, Stills, Nash & Young kvartett következett –, ahol a Blood Sweat & Tears lett volna a második legjobban fizetett fellépő Jimi Hendrix után. Ám nem kapta meg a beígért 15 000 dollárt, és még ki is hagyták a dzsemboriról készített filmből.
A zenekart azonban nem csupán Woodstockba hívták. A jazz, a rock, a blues és a klasszikus zene közös pontjait kereső, a hatvanas évek gitárcentrikus világában a fúvósokra építő együttes volt az első rockcsoport, amely a newporti, a montreux-i és a pori dzsesszfesztiválon, vagy a New York-i Metropolitanben is fellépett.
A Rolling Stone magazin írta is: „Valami újat hallunk. Ennek a Columbiában kitaláltak egy nevet: jazz-folk-soul-latin-show-tune-rock. S ez egyszer helyénvaló a címkézés, mert a Blood Sweat & Tears kötőjeles zenével nyomul: először folkot játszik, aztán dzsesszt, latint, és így tovább.”
Egy másik korabeli elemzés szerint a B, S & T eredeti muzsikája „valóságos iskolát teremtett, forradalmat robbantott ki a modern zene világában”. Zorán rögtön felismerte a lényeget: „A hangszerelés egyre rafináltabb és igényesebb lesz – jelentette ki 1969-ben. – Elég, ha a Blood, Sweat and Tears zenekarra utalok. Az igényesség általános emelkedése szilárd alapot teremt. Megdőlt az a hiedelem, hogy idénycikk, mulandó divat a rock.”
Az úttörő nagylemez 1970-ben Grammy-díjat kapott. Az év albumaként megelőzte a Beatles Abbey Roadját. „Ezt nem igazán értettem” – mondta utóbb Clayton-Thomas, aki arra már tudta a választ, miért léptek ki hárman 1971-ben az eredeti zenekarból: „Kilenc srác volt a bandában, és mindegyikünk barátnője vagy felesége azt mondta párjának: »Te vagy az igazi sztár, nincs szükséged a többiekre!«”
Clayton-Thomas, Katz, továbbá Bobby Colomby (dob), Jim Fielder (basszusgitár), Dick Halligan (billentyűsök, fuvola, trombon, ének), Jerry Hyman (trombon), Fred Lipsius (szaxofon, zongora), Lew Soloff (trombita), Chuck Winfield (trombita) 1970-ben még együtt turnézott, és koncertezett Varsóban, Zágrábban, Bukarestben is. A román fővárosban – hogy minél kisebb legyen az őrjöngés – azt kérték tőlük, több dzsesszt és kevesebb rockot játsszanak. Colomby azt felelte: „Van önöknél dzsesszmérő?” Ám a helyzet nem volt ilyen vidám. Ha a fiatalok túlságosan átszellemültek – mondjuk, azt üvöltözték, hogy USA, USA! –, megverték őket vagy kutyákat engedtek rájuk. Thomas így fogalmazott a látogatásról: „Elmentünk Romániába, és hallottuk, ahogyan a vasfüggöny becsukódik mögöttünk.”
Katz pedig ekképpen emlékezett: „Egy gyerek autogramot kért tőlem az utcán, és közben azt suttogta: „Ha megadom a címem, küldesz nekem egy Led Zeppelin-albumot?”
