Repül az árva madár - A Sokszor nem halunk meg egyszerre film, zenemű és színház

Gáspár Ildikó rögtön az előadás elején kihangosítja életünk zörejeit, zajait. Ezzel a színészeknek és a közönségnek is alkalmat ad a fokozott koncentrációra. A rendező nem kis feladatra vállalkozott, amikor úgy döntött, színpadra viszi Tompa Andrea tavaly megjelent regényét. A Sokszor nem halunk meg időben és helyszínekben is hatalmas utat jár be, nem könnyű színpadon megjeleníteni. Gáspár Ildikónak, akinek komoly dramaturgi múltja is van, mégis sikerült hatásos és rendkívül jól működő színpadi verziót írnia a regényből.

A történet 1944-ben indul Kolozsváron és a kilencvenes évek elejéig tart, a színpadi változat egy epizód erejéig, ennél tovább nyúl. A főszereplő egy nő, akit zsidó édesanyja csecsemőként rábíz egy székely cselédre, hogy megmentse az életét. A gyermekből aztán felnőttként színésznő lesz és így tud kiteljesedni, illetve a szerepeibe beépül az identitáskeresése. A színpadi változat felerősíti a regény színházi szálát, miközben a történelmi időutazást is pontosan érzékelteti. Bizonyos jeleneteket élőben felvett és élőben vágott videókként kapunk a falakra kivetítve. De a színpadi tér is intim, az Örkény Stúdióban ülünk, a nézőtér kétszer két sor egymással szemben, középen egy szűk hosszú sávban játszanak a színészek. A videókat pedig élőben a színház előterében, sőt az utcán veszik fel többször maguk a színészek. A zenét Matisz Flóra Lili keveri élőben és elég sok az ének az előadásban. A dialógusok és a monológok rendkívül sűrítettek, drámaiak és mélyek egyaránt. Alapigazságokat erősítenek fel, árnyalnak, tesznek olykor zárójelbe. Az egész egy tanulságos történelmi utazás, ahol származások keverednek és az egyének pedig igyekeznek túlélni és talpon maradni ebben az őrületes káoszban.

Az Örkény Színház három markáns színésznője – Szandtner Anna, Takács Nóra Diána és Szaplonczay Mária - jeleníti meg a nőalakok nagy részét. Mindhárman tökéletesen beszélik az előadásnak a rezdüléseken, igaz gesztusokon, a létezésen alapuló színpadi nyelvét. Hozzájuk társul remekül Friedenthal Zoltán, illetve mivel a koprodukciós partner a Theaterhaus Jena, ezért a német színház két színésze: Ioana Nitulescu és Florian Thongsap Welsch. Az előadásban sok a színház a színházban effekt, a színészek néhányszor be is mutatkoznak és elmondják ki kit játszik, illetve akárcsak a regény szereplői, több nyelven szólalnak meg. Videobejátszásban megjelenik Ficza István és Pogány Judit. Utóbbi az időskori Tildát játssza, akivel egy interjú készül. A végén bejátszott részben a színésznő megindítóan személyes. Közreműködik még a színpadon is Sütő Anikó súgó.

A két órányi játék közös étkezéssel zárul, a nézőknek zsíros kenyeret osztanak. És halljuk az Árva madár kezdetű dalt. Az előadásban az árva madár messzire száll és szerencsére minket is magával röpít.