Magyarországon 2022-en 8411 nőnél diagnosztizáltak emlődaganatot a Nemzeti Rákregiszter és Biostatisztikai Központ adatai szerint. Bár a fejlett országokban az 1980-as évek óta jelentősen nőtt a mellrákos betegek túlélési aránya, az esetek 5-20 százalékában a sikeres kezelés után a tumor kiújulhat – figyelmeztet a Scientific Reports-ban publikált tanulmányában a Semmelweis Egyetem.
A helyileg kiújuló daganat – ami nem egyenlő az áttéttel – előfordulhat az emlőállományban, a mellkasfalban, a bőrön vagy a műtét utáni hegben. „Tapasztalataink szerint ezek a daganatok nagyon különbözők, egyik agresszívebb, a másik kevésbé, ezért más-más terápiát igényelhetnek. A jelenlegi irányelvek azonban hasonló kezelést javasolnak minden helyileg kiújuló emlőrák esetében. A rizikótényezőket jobban figyelembe vevő kezelésekkel javítható lenne a páciensek túlélési esélye, ezért lehet fontos tudni, melyik helyi kiújulásnak milyen a prognózisa” – mondta Kovács Kristóf Attila, a Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézetének patológus szakorvosa.
A kutatók egy matematikus bevonásával négy különböző gépi tanulási módszerrel 154 mellrákos beteg klinikopatológiai adatait vetették össze, akiket átlagosan 11 évig (133,16 hónap) követtek az első diagnózis után. Mindegyikőjüknél rendelkezésre álltak a primer és a kiújult tumor adatai is. Azt vizsgálták, hogy gépi tanulás segítségével megjósolható-e a kiújulás pontos helye, abból pedig előrejelezhető-e a lehetséges áttétek kialakulásának valószínűsége. A legjobban teljesítő matematikai modell 77%-os pontossággal jelezte előre, ha a daganat az emlő megmaradt állományában következett be, a műtéti hegben történő kiújulás előrejelzése pedig 69%-os pontosságú volt. A legfontosabb tényezők között szerepelt a műtéti eljárás típusa (emlőmegtartó vagy teljes eltávolítás), a páciens életkora a diagnózis idején, a daganat növekedési ütemét jelző fehérje szintje.
A kutatás másik célja, hogy előre jelezze, milyen eséllyel alakulhatnak ki távoli áttétek a daganat helyi kiújulása után. A gépi tanulási modellek 78%-os pontossággal tudták megjósolni ezt a kockázatot. „A betegség kimenetelét leginkább meghatározó szervi áttétek kialakulását a gépi tanulási modellek leginkább a kiújulás helyével, az első diagnózis és a visszatérés között eltelt idővel, illetve a kiújulás utáni terápiával hozták összefüggésbe” – tette hozzá Kovács Kristóf Attila. Ha a daganat az emlő megmaradt állományában tért vissza, kisebb volt a kockázat, míg a mellkasfalon történő kiújulás esetén nagyobb valószínűséggel alakultak ki áttétek.
A kutatás arra is rámutatott, hogy ha a daganat az első diagnózist követő két éven belül újul ki, nagyobb eséllyel vezet távoli áttétekhez. Az öt évnél később kialakuló kiújulások általában kedvezőbb prognózisú daganatokhoz köthetők, amelyek nagyobb arányban hormonérzékenyek. Az eredmények szerint a betegek egyharmadánál a daganat többször is visszatért, ami tovább növelte az áttétek kockázatát.
A kutatók szerint további vizsgálatokkal nagyobb betegpopuláció bevonásával és a daganatok genetikai elemzésével még pontosabb előrejelzési modellek alakíthatók ki. A vizsgált 154 beteg közül 33-nál 10 év után, de volt olyan páciens, akinél 23 év elteltével újult ki az emlődaganat. Sok gyógyultnak nyilvánított beteg nem megy el a rendszeres kontroll vizsgálatokra, pedig ez évekkel később is életmentő lehet.
