A diktátorlét se mentes a kellemetlenségektől, közülük is az egyik legbosszantóbb, hogy folyton gyanakodni kell, és ez tönkre teheti az egészet. Persze, ha valakinek népes családja van, és okosan gazdálkodik vele, talán könnyebben vonhat maga köré biztonsági gyűrűt. Vannak ugyan ellenpéldák, de a család általában jól hasznosítható. Putyin orosz elnök mindenesetre így tartja – derül ki a Carnegie Politika cikkéből.
Néhány éve új típusú hivatalnokok jelentek meg az orosz politikában a legmagasabb szinteken is: nincs egyéb dolguk, mint felügyelni azokat, akik a politikát és a gazdaságot irányítják, még azokat is, akikről azt hinnénk, teljes mértékben élvezik a Kreml urának bizalmát. Andrej Percev, a cikk szerzője emlékeztet rá, hogy ez nem új dolog az orosz gyakorlatban: a szovjet időkben is minden fontos helyen, kormányhivatalban és vállalatnál ott volt egy KGB-s, aki vigyázott rá, hogy minden rendben menjen, aztán persze sok minden mégsem úgy ment, nem is élte túl a rendszer. Az egyetlen különbség az, írja Percev, hogy ma már nem titkosszolgálati tisztekről van szó, hanem a Putyin-család és a belső kör tagjairól. Még nem is olyan régen az orosz miniszterek nagy szabadságot élveztek „csapatuk” összeállításában, de a közelmúlt tapasztalatai arra utalnak, hogy Putyin már a régóta hivatalban levő tisztviselőkben sem bízik, és egy új szintet hozott létre a legmegbízhatóbbnak gondolt politikusok felügyeletére is.
Ilyen „ellenőri szerepet” tölt be az orosz-amerikai tárgyalásokon Kirill Dmitrijev, a 10 milliárd dolláros orosz közvetlen befektetési alap vezetője is. Az 50 éves, ukrán születésű üzletemberről nemrég az Ukrainszka Pravda közölt portrét. Dmitrijev a legkiválóbb amerikai egyetemeken, a Stanfordon és a Harvardon tanult, utána néhány évet még hazájában is eltöltött, de karrierjét elég hamar Moszkvában építette tovább. Akkor ugrott nagyot, amikor feleségül vette Natalja Popovát, bizonyos Jekatyerina Tyihonova üzlettársát. Utóbbit Jekatyerina Putyina néven anyakönyvezték. Dmitrijev állítólag közvetlen kapcsolatban van Putyinnal, mindenesetre február óta az orosz delegáció tagja a béketárgyalásokon, és az sem mellékes, hogy jóban van Donald Trump vejével, Jared Kushnerrel is. Dmitrijev azért van ott, hogy szemmel tartsa a delegáció más tagjait, köztük Putyin olyan régóta szolgáló és megbízható munkatársait, mint Szergej Lavrov külügyminiszter vagy Jurij Usakov külpolitikai tanácsadó. Szükség esetén pedig képes alternatív elemzésekkel előállni és különféle egyéb lehetőségeket fölvetni.
Emelkednek az árak, Vlagyimir Putyin egyre jobban aggódhatMesze nem egyedi esetről van szó – állítja a Carnegie Politika szerzője. Itt van mindjárt Szergej Civiljev energiaügyi miniszter, aki szintén jól nősült: Anna Putyinát, az elnök első unokahúgát vette feleségül. Ő tavaly azért került a minisztérium élére, hogy fölügyelje Putyin olyan régi barátait az energiaszektorban, mint Igor Szecsin, a Rosznyeft, illetve Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója.
Az elnöki rokon, a miniszterfeleség sem maradt fontos feladat nélkül: Anna Civiljeva (Putyina), a valamikori pszichiáter, ma dollármilliárdos üzletember a családi gondoskodás jóvoltából bekerült a magasrangú politikusok közé is. Esetében igazán nem is ez a meglepetés, hanem inkább az, hogy amikor Putyin hátrébb parancsolta régi jóbarátját, Szergej Sojgut, és az egyik legközvetlenebb munkatársát, Andrej Belouszovot nevezte ki védelmi miniszterré, a hagyományokkal ellentétben nem adta meg neki a jogot, hogy maga válassza meg helyetteseit. Az orosz történelem első civil védelmi minisztere mindenesetre érdekes helyettesekkel dolgozik: ezek egyike az unokahúg, de helyettes lett Pavel Fradkov, Mihail Fradkov volt miniszterelnöknek, a külső hírszerzés egykori vezetőjének kisebbik fia is. A Wikipedia szerint tavaly december óta vezérőrnagy, van is róla tölgyfalombos fénykép, és állítólag nemsokára altábornagy lesz. Az eredmény: a védelmi minisztériumot ma egy egységes csapat helyett ellenőrök csoportja irányítja, akik egymást tartják szemmel.
Andrej Percev további példákat is sorol, megállapítva, hogy az életkor és az elszigeteltség fölerősítette Putyin eleve bizalmatlan természetét. Ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy a politikai eliten a kétely lesz úrrá a miniszterek és más vezetők tekintélyét illetően. Egyre inkább az informális hatalmat gyakorló személyeket fogják „valódi” vezetőnek tekinteni. Ez pedig a gyanakvás, a konfliktusok és a feljelentések légkörét fogja megteremteni. A Carnegie Politika összegzése szerint Putyin paranoiája veszélybe sodorhatja a rendszer belső egységét és kohézióját.
