Makó Ágnes: A Foglárok Kedvence

Dédapámmal csak egyszer találkoztam életemben, de mély nyomokat hagyott bennem. Főleg a hátamban. De az öklöm is bizsereg, ha rá gondolok.
Én örököltem híres, keskeny pengéjű acélkését, melynek nyele egy darab húszcentis kagylóritkaság. Ősöm iránti tiszteletből ritkán használom, leginkább csak jeles napokon, évfordulókon, merényletek alkalmával. Úgy gondolom, kisebb kocsmai csetepatékban vétek lenne összekoszolni.
De ennél jóval többet örököltem I. Fülig Jimmytől. Egy megfakult fénykép maradt fenn róla, az ezen látható csontos és széles arcvonások nap mint nap visszaköszönnek a tükörben. Nekem is nagy szájam van, de nem áll állandóan vigyorra. Nem olyan időket élünk.
Dédapámat akkora tisztelet övezi huszonöt évvel a halála után is, hogy bármerre is járok a világban, a gazemberek, arisztokraták és elit szélhámosok sűrűn megemlékeznek róla elismerő szavakkal, könnyes szemmel, kezüket mindvégig ólmosbotjukon tartva. Máig alig akarják elhinni, hogy valaki, aki nyolcvanévesen kihajigálta az ablakon a második legnagyobb mexikói drogkartell teljes vezetőségét, utána képes elcsúszni a gőzfürdő nedves lépcsőjén.
Tőle kaptam jól csengő nevemet is. Nem vagyok olyan finnyás, hogy elugorjak az ezzel járó előnyök elől. Mit tehet az ember a származásáról, nemde, uraim? Ez a név már sok slamasztikából kihúzott. Remek kapcsolatokat jelent az alvilág legelőkelőbb köreihez, miközben tudjuk, hogy a legjobb összeköttetés az alvilágban egy jól irányzott ökölcsapás. Ezzel sincs gondom. Épp a minap találkoztam egy szimpatikus tokiói bandataggal, aki a pofonom után kecsesen hátraszaltózott egyet, majd rezgő szemgolyókkal, a földön ülve csak annyit rebegett: Don Fülig visszatért a sírból! Ez nagyobb elismerés, mint Tonga uralkodójának vagy a General Motors vezérigazgatójának kézfogása, pedig mondhatom, ilyen magas polcon csücsülő cimboráim is vannak. Hiába, én is jó helyeken ültem világéletemben.
Harmincéves koromra megjártam a világ börtöneinek nagy részét, ötcsillagosokat, fapadosakat és acélvécéseket egyaránt. Amikor a helyzetem úgy kívánja, hogy egy kis időre visszavonuljak a világtól, gondosan mérlegelem a lehetőségeimet, beleértve az elkövetés helyszínét, súlyosságát, megbízható szemtanúkat, satöbbi. Mindig a farzsebemben hordom a mindentudó noteszemet, amit még egy Fidzsi-szigeteki adóellenőr aktatáskájában találtam, azóta szinte hozzám nőtt. Benne van minden fontos telefonszám, belépési és kilépési jelszavak, utóbbi nagyon hasznos ott, ahol a kijárás nem igazán legális. Azt mondják, nem biztonságos a jelszavaimat füzetben tárolnom? Jó vicc. Uraim, az én farzsebem bolygónk egyik legvédettebb zuga. Szóval ebben a füzetkében táblázatot vezetek az átlagos cellaméret, a várható cellatársak társadalmi osztálya, a koszt és a biztonság szempontjai szerint. A biztonság a legfontosabb, ma már csak a legjobban őrzött helyekre hagyom bevinni magam. Az embernek soha nem lehet nyugta az olyan börtönökben, ahol állandóan ki-be járkálnak, szökdösnek, és ahova mindenféle jöttmentet beengednek.
Kedvencem a Szögesdrót Kánaán Celebeszen a maga egyszerű, esztétikus otthonosságával. Szumátrai gyerekszobámat juttatja eszembe a folyosón a fal, mely végig zöld olaj, sárga szegéllyel. Itt főzik a legzamatosabb sárgaborsópépet hamis csilivel, az őröket nem kell megvesztegetni, mert elintézik maguknak, és errefelé a legalaposabb a fodrászat. Hajas fejet nem látni az egész intézmény területén, időnként még egy-egy látogató is beleszalad a nullásgépbe.
De hogy polgári állásaimról is szót ejtsek, kedves uraim, el kell, hogy mondjam, mindenhez értek, amit nyüzsgő, információalapú, gyakori világvégéktől sújtott korunk megkövetel.
Etikus hackerként feltörök bármilyen rendszert, elsősorban a bankok kiberbiztonság-technikája érdekel, és tesztelés közben némi bankszámlapénz-átcsoportosítás senkinek sem szokott feltűnni.
Specialitásom a mediáció és konfliktuskezelés, puszta kézzel vagy segédeszközzel. Igénybe vehető az üzleti életben, globális nagyvállalatok összeolvadásánál vagy helyi nézeteltérések esetében, például kaszinókban, ékszerüzletekben, kikötőkben. Szolgáltatásaim közé tartozik a csoportos létszámleépítés koordinálása is, köznyelven kirúgás, kipofozás, kihajítás.
Szívesen kormányzok kamiont, személy- és teherszállító hajót, kisebb és nagyobb államokat, ahol ráuntak vagy ráfáztak a demokráciára, ami szép szó az olyan társasjátékra, amit sokan játszanak, egyre idegesebbek lesznek, és a végén mindenki veszít.
Adok-veszek, hozok-viszek, szállítok vagy nyom nélkül megsemmisítek bármit – csak szóljanak! Mindegy, hogy arany vagy sóletkonzerv, egykanálnyi vagy tízezer tonna, rám számíthatnak. Közeli lejáratú búzadara, Mao Ce-tung eredeti hajszála tanúsítvánnyal, anyahajó teljes legénységgel vagy dúsított urán, én megszerzem. Alkalmilag mindenesi, asszisztensi munkákat is vállalok, tolmácsolást bármely nyelvek között, közepes pontossággal, de krea­tív megoldásokkal, saját gondolataimmal kiegészítve. Kérdezzék csak Morcos Mortyt vagy Bőrönd Jackie-t, őket is összehoztam egy millió dolláros üzlet erejéig Martinique-on, miközben Morty csak burmai, Jackie pedig csak telugu nyelven beszél. Én egyiken sem, de a mosoly és az ököl minden nyelvjárásban ugyanazt jelenti a kifinomult népség körében.
A minap éppen rangon aluli módon utaztam mint takarító és rakodómunkás az Ever Given nevű teherszállítón. Biztosan hallottak róla, ez egy aranyos kis ladik, de sehol nincs a Vak­apádtól. Tanjung Pelepasból Rotterdam felé tartottunk, ahol is egy bizonyos Kilós Stanley nevű úrral kellett volna találkoznom értékes szállítmányok – cement, gyémánt, kaparófa macskáknak – ügyében. A Szuezi-csatornán való áthaladás közben túlságosan lelkiismeretesen ellenőriztem a whiskey-készletet a konténerek között. Így amikor a parancsnoki híd közelében jártam, jó ötletnek tűnt bekukkantani. Éppen nem volt ott senki, mert a vacsorára evett, szavatossági időn túli tigrisráksaláta okán a kapitány, az első-, a második és minden más tiszt is a csillivilli személyzeti vécéken ült összegörnyedve. Egy kicsit tekergettem a kormányt, miközben egy papírtrombitát fújtam, erre az a nyavalyás hajó nem keresztbe fordult? Próbáltam ide-oda manőverezni, de két perc alatt úgy beszorult, mint egy túlméretezett végbélkúp.
A lebukás első ellenszerét alkalmaztam: szaladtam. Ki a parancsnoki hídról, rohanás a fedélzetre. Egyetlen tiszttel találkoztam őszinte szerencsétlenségére, az elsővel, rögtön, amikor kifordultam az ajtón. Ekkor alkalmazni kényszerültem a lebukás második ellenszerét. Állkapcsa reccsenésére a sirályok rikoltozni kezdtek. Az eszméletvesztés nem volt tartós, talán ha néhány órás, de arra pont elegendő, hogy az arcomra ne emlékezzen. Illetve hallottam az orvostól, hogy a tiszt meggyőződéssel állította, hogy egy lánctalpas, orrszarvútestű démon trappolt át rajta lángoló koronával a fején, miközben a padlórésekből kürtök és harsonák hangja szólt. Ez is lehetséges. Én csendben, szerényen folytattam felmosói és dobozpakolói karrieremet a rakománytér homályában. Nem is értem, mit aggódtak egy ilyen bagatell ügyön, kicsit feltorlódtak mögöttünk a hajók, de hát hová ez a nagy sietség? Minek folyton idegeskedni? Mindenesetre az Ever Givent kiszabadították, és azóta bizonyos körökben Bever Givennek hívják.
Én végül nem vártam meg a kiszabadítási akciót, a rotterdami találkozót lefújtuk, akadt jobb üzlet. Kis időre szövetkeztem Rojálflöss Suzyval, és Kambodzsától Francia Polinéziáig számtalan online-póker-ügyletet és speciális közbeszerzési eljárást vezényeltünk le ügyfeleink megelégedésére.
Uraim, lenne még sztorim bőven, Rojálflöss Suzy fegyvercsempészeti szabadkereskedelmi egyezménye önmagában kitöltené az estét, de úgy látom, néhány rendőr közelít futólépésben, és elég vörös a fejük. Lehet, hogy a motorjaikat hiányolják, melyeket egy kisebb helyi bandának adományoztam, nem hagyhattam őket az út szélén szorult helyzetükben. Úgyhogy elnézésüket kérem, de most elköszönök. Kérem, adják át üdvözletemet Hörgős Csárlinak és Késhegy Tomnak. Mondják meg nekik, hogy IV. Fülig James, a Foglárok Kedvence nem felejt.